Ha szeretnéd ezeket az írásokat könyv formájában Itt vásárolható: l. rész: http://undergroundbolt.hu/alkony ll. rész: http://undergroundbolt.hu/alkony-ii lll. rész : http://undergroundbolt.hu/alkony-iii lV rész: http://undergroundbolt.hu/alkony-iv V.rész: http://undergroundbolt.hu/alkony-v Gyökér-falvi történetek című verses-mese az alábbi linken érhető el. http://undergroundbolt.hu/gyoker-falvi-tortenetek Életjel szabadon... című könyvem: http://undergroundbolt.hu/eletjel-szabadon
Translate
2015. április 19., vasárnap
Vizet..(2015.14. 18)
-Vizet... suttogta...-
Két napja voltam nála, még ült az ágyban, beszélt velünk még nevetett is... feljavítják egy kicsit mondta az orvos. Bíztam bennük. És most , megszakad a szívem, nem mozdul, a szeme nyitva, alig lehet érteni mit motyog... - Vizet...- A nyelve fehérebb nem is lehetne.. . Megitatjuk, mozdítani próbáljuk óriási fájdalmai vannak, nincs hangja sem... A szobatársa azt mondta
- Ma már kétszer is megszólalt.. -
Kérdezem a nővért mióta van ilyen állapotban. Reggel a telefonba azt mondták járkált is... jól van... Ő nem tudja, most látta először, mindenki most látja először... Egy hete itt van... ma... délután 4 óra van... és csak itatjuk, kéri a vizet... Kérem hívjanak orvost... - Minek? Nem látják szükségét... már öreg.- A tehetetlenség, a félelem kavarog bennem, követeljük az orvost, aki kelletlenül előkerül... Sajnos ő nem ismeri a beteget... mondja kissé dühös azt mondja beszéljek a kezelő orvosával... hétfőn reggel. Most szombat délután van. , de végül nagy nehezen megvizsgálja, vért vesznek stb... közben közlik távozzunk lejárt a látogatási idő..., aztán megértik még maradunk, közben kéri a vizet , itatjuk... Rémült vagyok, mert az
enni- innivalójából
semmi nem hiányzott, vajon, akkor ivott utoljára, mikor itt voltam?
Két napja? 70 km-re lakom... - Vigyetek haza - súgja. Úgy érzem megszakad a szívem...
Két napja voltam nála, még ült az ágyban, beszélt velünk még nevetett is... feljavítják egy kicsit mondta az orvos. Bíztam bennük. És most , megszakad a szívem, nem mozdul, a szeme nyitva, alig lehet érteni mit motyog... - Vizet...- A nyelve fehérebb nem is lehetne.. . Megitatjuk, mozdítani próbáljuk óriási fájdalmai vannak, nincs hangja sem... A szobatársa azt mondta
- Ma már kétszer is megszólalt.. -
Kérdezem a nővért mióta van ilyen állapotban. Reggel a telefonba azt mondták járkált is... jól van... Ő nem tudja, most látta először, mindenki most látja először... Egy hete itt van... ma... délután 4 óra van... és csak itatjuk, kéri a vizet... Kérem hívjanak orvost... - Minek? Nem látják szükségét... már öreg.- A tehetetlenség, a félelem kavarog bennem, követeljük az orvost, aki kelletlenül előkerül... Sajnos ő nem ismeri a beteget... mondja kissé dühös azt mondja beszéljek a kezelő orvosával... hétfőn reggel. Most szombat délután van. , de végül nagy nehezen megvizsgálja, vért vesznek stb... közben közlik távozzunk lejárt a látogatási idő..., aztán megértik még maradunk, közben kéri a vizet , itatjuk... Rémült vagyok, mert az
enni- innivalójából
semmi nem hiányzott, vajon, akkor ivott utoljára, mikor itt voltam?
Két napja? 70 km-re lakom... - Vigyetek haza - súgja. Úgy érzem megszakad a szívem...
Alkony
Zagyi Gáborné
Zagyi Gáborné
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)