Újrakezdtem

Nem elölről, újrakezdtem...
volt térképem, kézzel rajzolt.
Nem kidobtam, félretettem,
mit egy gyerek jól átgondolt.
Szín és vonal már életlen,
mit valaha mélyre karcolt,
felszín alá, buzgón, hévvel,
vágy-vezette átéléssel...

Villanások furcsa ködben...
Honnan,hová, "minden áron"?
Lidércálom hol-volt, hol-nem,
visszhangom ül lepkeszárnyon.
Hol tartok épp? Tudja, Isten...
Bocsáss meg, s én megbocsájtom...
Ostobán szól, mégis bölcsen.
Nem elölről, újrakezdtem...

Alkony
Zagyi G. Ilona

A körben...

Egy szegletben ülök, de érzem a nyüzsgést,
a lázas lüktetést, s látom, ahogy pörög.
Most nélkülem forog, de vele szédülök.
Széles a látószög... fokokat számolok.
Nincs háromszázhatvan, mert egy része vagyok,
s míg egy helyben várok, örvénylik vénában:
kapj el ha tudsz inger. Belé kapaszkodok.
Falak között tombol, szabálytalan éber.
Még mindig tanulok... élek oda-vissza.
Körbe-rím vigasza, sóhajtott szabadok.
Lehet, lyukas garas... nem hagynám senkire.
Eldobom messzire... Madárlátta szavak.

Zagyi G.Ilona
2016.03

Fák között...

Erősödnek neszek, zajok.
Kiolvadt ér... duzzogás.
Intenzív jel, mozdulatok...
Dalt fakaszt a változás.
Álomból ébredő színek,
lélegző, gyógyuló sebek...
Széltáncot lejt vad-világ.
Vágy-koreográfiát.

Ritmusa maga az élet,
kutat túlélők után.
Milliónyi lelt ígéret,
kibomló, feslő talány.

Zagyi G.Ilona

Otthon...

Volt-nincs lábnyomok nedves konyhakövön,
bűntelenné törölt foltok és pacák.
Botlásaink a kopottas küszöbön.
Vigasszal megtörő könnyes némaság.
Légtérben lezárt szó és párnacsaták.

Falak között álmok, színek halmaza.
 Elringatott hang... az otthon illata.

Óvott védtelen... Ajtófélfán számok,
szép lassan összemegy, kicsi lesz a ház.
Csomót köt és kiold. Gyűrődő ráncok
talanítva... Nem kell smink, semmilyen máz.
Egymásért tettek, mindent megmagyaráz.

Várnak, s én várok őszinte szavakra.
Áldott, mint a féltés: " Vigyázz magadra!"

Zagyi G.Ilona

Kész cirkusz

"Tanulj meg fiacskám komédiázni."
Nyitott szívvel higgy, de ne bízz bárkiben.
Valóság-látszat. Könnyű elhibázni...
akkor úgyis rájössz, fáj... ha fájni kell.

Minden élet egy-egy regény...
Hős költemény? Rongyos lapok.
Szegény gazdag... gazdag szegény.
Emelt tétek... szabadok.
Szolga lélek nagy súlyt cipel.
Mennyi bír még? Többet, többet...
Nem gondolja: összetörhet.
Büszke rá, mit önként visel.

"Tanulj meg fiacskám komédiázni."
Ki pénzt erővel keres, sosem pihen.
Legyen időd rá... nevetni, mókázni.
Állj meg! Mondj nemet is, ha kell az igen.

Kész cirkusz az egész világ,
Színes-díszes, tarka káosz.
Ki mennyit ér, mohón éhes,
hangzatos szó, üres pátosz.
Lyukas zsebben a múlt sajog.
Valamiből folt kellene,
s ne legyen csak saját keze
mi belenyúl... Elhallgatok.

Zagyi G.Ilona

Idézett sor:

Zerkovitz Béla: Tanulj meg fiacskám komédiázni

Szép reménnyel...

Legyen a föld ilyen kerek,
s forogjon úgy, ahogyan kell.
Sík és légtér, kék tengerek.
Vigyen út le, s a hegyre fel.
Lakja béke, s jó emberek.
Vad és szelíd szép reménnyel.
Kölcsönhatás...gondviselés,
legyen hosszú sorsrebbenés.

Legyen egy ház, az otthonod,
hozzá kis kert és késztetés,
hogy ültess fát, s néhány magot.
Nőjön, nyíljon elismerés.
Mind, mind hátra hagyott nyomok,
felelősségre születés.
Célod legyen, hogy megérkezz.
Gyűljön emlék, hogy emlékezz..

Zagyi G.Ilona