Virágomat

Beszédes Virágok

Anyákért

Az örökké szó büszke bűvölet,
szívekben dagad mint vagyon...,
édes homály, csábítón színezett,
utazás szeszélyes hullámokon.

Szabályok, szerepek változnak.
Áldásból fakadó kötődések.
Első dobbanástól formálódnak,
anyává érik a test, a lélek.

Aggódás, vészjelző gondolat,
lázas ösztön kísér lélegzetet.
Ismer mosolyt, álmot, titkokat,
figyel sóhajtásokat, könnyeket.

Erős, de könnyű kifosztani,
mert nem szűnik meg nőnek lenni,
szerelmét, szépségét felejteni
könnyebb, mint lényét megérteni...

Alkony
Zagyi G.Ilona
2015

Anyám

Az arca sápadt, elgyötört,
mégis, ahogy meglát mosolyog,
tekintetében a fény megtört,
elárulva titkolt bánatot.

- Tudod fiam nehezen indulok, -
szinte csak súgja a szavakat,
- azért valahogy boldogulok. -
kedvesen ölel, megsimogat...

Oly gyönge keze érintése,
szeme sarkába könny szökik,
mint fájdalma szégyenkezése,
barázdált arcán végigfolyik.

Beszél és beszél, ömlik a szó,
meseként szövi valóságát,
mi bántja, tudom, kimondva jó,
figyelek rá, hallgatom szavát.

Már elveszíti sokszor a fonalat,
mégis követi a történéseket.
- Fájdalmas, - mondja - minden mozdulat .-
Értem, mert már érzem ezeket...

Érzem a gyötrelmeit. Rám lépnek,
súlyos, örökölt tendenciák,
a genetika eleme a születésnek,
kegyetlen jussban rejlő csapdák.

Elveszik a mondatok között,
keresem benne régi önmagát,
az asszonyt, ki folyton küzdött,
dolgos feleséget és anyát.

Lassan elszívja erejét a kor,
fejet hajt egykori büszkesége,
s míg konok módon rajta tipor,
pironkodik tehetetlensége.

Mégis valamije sosem változott,
örökre övé szívem tisztelete,
az idő árkában soha el nem kopott,
aggódása, hűen ragaszkodó
szeretete...

Alkony
Zagyi G.Ilona
2015

Szárnyak a fiókban

Egysíkú valóság
egy sablonban élve.
Ingerszegény óhaj
kínzó szürkesége.

Egyhangú körforgás
örökölt szisztéma,
fojtott lendületben,
a vágyódás néma.

Foltozott cipőt húz
az álmodott szándék,
szárnyak a fiókban,
csak gondolat játék.

A szem simogatja,
már-már fel is ölti,
a monoton szigorú
uralkodón költi.

Elveszett pillanat,
a jelen vágytolvaj,
szárnyak a fiókban,
zugba rejtett sóhaj...

Alkony
Zagyi G.Ilona
2015

Anyák napi kincseim... a múltból rám nevet

Van egy kedves fiókom,
lapul benne sok emlék.
Mosolyog, ha kinyitom,
keblemben a büszkeség.

Tarka-barka sokaság,
rajzok és papír szívek,
ritka, értékes csodák,
mit gyerekkéz készített.

Érződik a lendület,
édes, lázas izgalom,
nincs is ettől ékesebb,
szívbe vésett alkalom.

Kincsek ezek, rajzokon
kis pálcika emberek,
cserépben nyíló virág,
festette a képzelet.

Látod kezem hogy remeg?
Kibontom a képeket,
most a múltból rám nevet,
egy szerető kisgyerek.

Alkony
Zagyi G.Ilona 2015