Részlet:Mint eldobott kövek

Szenvedély hangjegyek

Az őz

Megáll. Tudom, hogy fél tőlem,
azért aki, ami vagyok.
Engem néz... a levegőben
érződik, idegen vagyok.
Maradjon... fusson?
Itt ő van otthon...
Marad. Megbámul merészen.
Hozzám lép... egészen közel,
mint egy álmodott mesében.
A bőrömön érzem közel
a leheletét...
teste melegét...
csak egyetlen pillanatra...
a bizalma csak is ennyi.
Élni hagyni... menj utadra...
barátságunk nem több, ennyi...

Alkony / Ilona Zagyi Gáborné /

Kenyérre várva...

Türelem, ácsorgás a sorban.
Emlékképeket csalnak elő
a terjengő illatok.
Kicsi lány számolt: három hatvan,
s jut még húsz fillér finomságra,
míg kenyérre várhatott.

Vidám dolog volt, s persze fontos
várni a kenyeres autót,
mert az mindig késett.
Pletykák, zajok, mosolygó boltos,
cukorkás, ragadó, kis kezek.
A gyerek ki-kinézett...

...végre. Hangos zsivaj, kapkodás.
nem mindig jutott mindenkinek,
aki várt. Forró kenyér.
Roppanós héjú, belül puha,
a kísértés mindig ugyanaz.
Kóstolni mindent megér.

Pilléje azé, aki várta.
Törte a kéz a hazaúton,
még olyan forrón roppant...
... itt rám került a sor azóta.
- Csak egy kilós kenyeret kérek.
-Tessék! Kettőszáz nyolcvan.

Ilona Zagyi Gáborné

Részlet

Részlet

Elégedett elégedetlen

Részlet

Részlet