Kontár

Napot festek neked 
gyászos szürke égre,
ha lenne elég festék,
átszínezném kékre.

Ám csak ennyi maradt,
egy mosolynyi sárga, smile hangulatjel
azt hiszem elég lesz,
egy kis vidámságra.

Tán szerencse, hogy nincs több,
mert mindent megkutyulnék.
Őszi kavalkádra
kikeletet kennék.

A vakítóan rideg,
téli fehérséget,
össze-vissza kenném:
a sárgát, zöldet, kéket...

Kapna meleg színeket ,
mint nyakába egy sálat,
sok tarka virágot,
gyümölcsöző fákat.

A tavaszt nem bántanám,
mert azt így szeretem,
a színek ébredése fölül
múlja, minden képzeletem.

Mázlid van, hogy jobb
kezekben van az ecset...,
s nem én, érző ember,
alkotok, pecsmegelek...

Mert a valódi mester
műve nem buta őrület,
a természet igazi festő...,
tudja mit, miért festeget...

Alkony
Zagyi Gáborné
2014

Békésen

Ott érzem jól magam 
a szíved fölött,
mint egy partra 
vetődött hajótörött.

Hallgatom a békés
nyugodt, lüktetést,
mindent feledtet
az ütemes szívverés

Álomba ringat lassan
a bűvös metronóm..
nincs más... TE meg ÉN,
csak azt üti biztatón..

Alkony
Zagyi Gáborné
2014

Őszintén?

Csak őszintén...
Nem kellenek ígéretek,
mit ér, ha üres a szó.
Mondd mit ér a gondolat,
ha a tett néma, tagadó.

Csak őszintén...
Ha önző az ölelés,
a kedvesség csak álca,
ha kétségbeesésed a
megértést hiába várja.

Csak őszintén...
Mert adtál, kapni szeretnél
csak egy keveset vissza...,
csöndes könyörgésed, már
rég a szemedbe van írva.

Csak őszintén...
Mondanád, de nem teszed,
csak várod hogy megérzi,
azt hiszed a némaságod,
a szeretető szív érti.

Alkony
Zagyi Gáborné

Vár rád...

Nehéz sors,
magányos órák.
Valahol vár,
terád is jóság.
Keresni kell,
nem feladni,
ha nem akad,
fel kutatni.
Ha célod van,
mindened van,
ne vessz el,
egy sóhajban.

Alkony
Zagyi Gáborné
2014

Békéjét cserébe...

Lábujjhegyen jön,
szívemig oson...
Halkan bekopog,
itt az alkalom...
Résnyire nyitom,
félszeg birodalom.
Szemébe nézett,
tükörnyi bánatom.

Kéri az egészet,
csak felét adom.
Helyébe békéjét
cserébe kapom,
Egyensúly billen,
mindkét oldalon,
soha nem volt még,
ekkora nyugalom..

Alkony / Zagyi Gáborné /

Őszinte szeretet

Részem vagy.
Mikor a jóban-rosszban
nem csak egyszerű mese,
mert együtt lépsz velem,
s nem nézed érdemes -e.

Részem vagy.
Vigasztalnak szavaid,
átmelegít, ha fázom,
ahogy lelkünk összeér,
megosztódik bánatom.

Részem vagy.
Ha érzem, hogy süllyedek,
ott vagy és nem hagyod...,
felszínen tart az érzés,
s én beléd kapaszkodok.

Részem vagy.
Szíved a menedékem,
s enyémben ott a helyed.
Összetartó hatalom:
az őszinte szeretet.

Alkony
Zagyi Gáborné
2014

Szeret-nem szeret

Szeret-nem szeret?
A kérdés tán örökös.
Hiszed is meg nem is,
a kétely csökönyös.

Mégis bízod, hogy igaz,
mert érzed a szívedbe,
de ott van egy kisördög,
ki suttog a füledbe.

Nem figyelsz rá igazán,
de elültet egy magot...,
épp ezért vagy kíváncsi,
mindig tudni akarod.

Elmondja százszor, de
még hallani akarod.
Mert olyan szépen cseng,
szebb lesz tőle a napod.

Elmondod százszor,mert
jólesik kimondani,
s, ahogy csillog a szeme,
lángra tud lobbantani.

Alkony
Zagyi Gáborné
2014.08

Hinta-palinta

Nyikorog a régi hinta,
a múltat ringatja a szél.
A hang, mintha egem hívna.
A lánc sír. Elfelejtettél.

Őrzi egy kicsi lány dalát,
s azt az önfeledt nevetést.
Fülembe cseng, ahogy kiált,
feljebb! Még, magasabbra! Még!

Az akácvirág illatát,
a simuló gyermekujjakat.
A kis könnyező panaszát.
Őriz -e súgott titkokat.

A kedvenc mesém itt maradt.
Mosolygok, rég volt, nagyon rég,
Felejtett álmokat ringat,
a rozsdás lánc s a kopott léc.

Mozdul a kezemben egy kéz.
Jó meleg, édesen puha,
s szinte boldogan nyikordul
újra, a hinta-palinta...

Alkony
Zagyi Gáborné