Gyertya lángja

Nem bánd, ha nincs
pénzed virágra,
elég egy gyertya 
szelíd lángja.

Ha szíved melegével,
szeretettel viszed.
Ha a lélek üdvéért
el suttogott imát,
magad is elhiszed...

Alkony

Édes pillanat

Ez az én csöndem most,
szavak kinek kellenek,
hisz beszél mosolyod, s még
szebben mesél a szemed.

Az enyém hallgatja,
tükörként válaszol.
Minden édes üzenetet,
szelíd csókba csomagol.

Alkony

Restaurálás

Még létező hit szavakon túl ,
amit a múlt szilánkokra tört.
Nem veszett el, csak átalakult
minden cserepet összesöpört,
a jelen restaurált, épített,
még valóra váltott álmokat,
megmentette az épp részeket,
s hagyta a torz, csorba árnyakat.
Festett szelíd, csendes alkonyt
a viharos szürke feledésre...
Aranyló színű békességet
a múlt foszladozó felhőjére...

Alkony

Holdbéli utazás

Van, hogy szárnyra kél a gondolat,
képzeleted röpít a felhők fölé,
szeretnéd érinteni az álmokat
tán rajzolnál térképet odafelé.

Szép estét kívánnál a csillagoknak,
sorsodról mesélnéd az altatót,
lehet a hold is rád csodálkozna,
s pártfogásába venne mint utazót.

A hold-tenger parton üldögélnél,
csodálnál, hegyeket, krátereket,
meglesnéd különböző fázisait,
hogy mitől fél, és mikor kerek...

Sétálnál a tejúton is végig,
ott a kilátás biztos gyönyörű,
rájössz, hogy a valóság álmában
az egész nem is olyan tejszerű...

Talán a sors is arra lakik valahol,
bekopognál hozzá egy kis vizitre,
egyezkednél vele kicsit, mert talán
a bal lépéseit túlzásba vitte.

Vigyázz, kockázatos vele a játék,
veszélyesek a kártyái lapjai,
könnyen veszít vele szemben az ember,
onnantól meg lesznek számlálva napjai.

Elköszönsz tőle, már indulnod kell,
vidám az út mert az egyezség sikeres,
volt néhány játszma, amit megnyertél,
úgy érzed most semmi sem végleges...

Valami húz..., sebes az áramlat ,
ágyadban ébredsz, valamin mosolyogsz,
látod a holdat sötétlő foltjaival,
és mintha integetnének a csillagok...

Alkony

...de még itt vagyok... hangos-vers

Barát hangos-vers

Cinkelt jóság hangos-vers

Ébredés hangos-vers

Ha tehetném hangos-vers

Kallódó jövő hangos-vers

Kívánom hangos-vers

Napfény az üvegben hangos-vers

Nem adod fel hangos-vers

Rossz álom hangos vers

A szeretet csodája hangos-vers

Álommanó hangos vers

Az igazi hangos-vers

Egy pillanat hangos vers

Mert nem vagyok egyedül hangos vers

Ne mondj le hangos-vers

Visszanézve hangos-vers

Nem lesz könnyű hangos-vers

...de itt vagyok...

Állok a sorsom hídján,
talán úgy középtájon,
Hiányzó részek.., alattam
egy szakadéknyi álom...

Nézek vissza a homályba
űznek könnyező fellegek.
Nézek az égre,fölöttem
igéző szivárvány lebeg.

Csalogat hívogató fény
ott messze, vágyódást érzek,
indulnék felé..., a látvány
újabb lépésre késztet...

Félek délibáb, ami játszik,
mégis hiszem a káprázatot,
a hiányzó darab sem rémít,
nagy lépés kell..., kockáztatok...

Már mögöttem a kelepce,
a talaj itt biztonságos,
az őrült szívverés enyhül,
vakmerőségem nem szokványos.

Pihennem kell, a cél messze
s a lábam sem bírja soká,
de itt vagyok, most átölel,
a lehetetlennek tűnő valóság...

Alkony

Tihany hangos-vers

Aggódom, Amíg élek 2 hangos vers

Amíg megteheted hangos-vers

Amíg szívünk nem üres 2 hangos-vers

Csak ti tudjátok hangos-vers

Nem lesz könnyű hangos-vers

Mást tervezett

...az alagút sötét
régóta járod,
keresed a fényt
mégsem találod.

Kinyílik egy ajtó,
árad a levegő,
a játszó sugarat
visszaveri a holtidő.

Kilépsz a fényre,
mélyen beszívod,
a keringés föléled,
a pillanat boldog.

Érzed az erejét,
átjár a melege,
szívesen maradnál
ha lehetne örökre.

Tovább kell menned,
az út másfelé vezet,
vissza a homályba,
a sors mást tervezett.

Alkony

Ha visszarepül

...nem büszkeség az , hogy egy madarat kalitkába tartasz,
de az igen, ha elengeded, s vissza-vissza repül hozzád.......

Alkony

Ébredés

Éberré tesz az ismert fájdalom,
távolból harangszó hasítja a csöndet,
álomnyi, már-már depresszív állapot
nagylelkű ajándéka: egy apró könnycsepp...

Röpke léte csak egy szemvillanás,
parányi ködfoltot fest a pillanatra.
Lelkem békéjét őrző pozitív tudat,
lassan napszínű gondolattá simítja.

Alkony

Hagyaték...

Mennyi összetartás éled,
kacaj és könnyek velejárója.
Játékos ösztönből fakadó
hagyományok tradíciója.

Az életpezsdítő vagy éppen
együtt érző, búsuló dallam,
pördül a sűrűn rakott szoknya,
rámás csizma hangulattal dobban.

Színes motívumok, röppenő,
szárnyra, életre kelő hímzések,
Tisztán csengő, őszinte nóta,
hírnöke az egyszerű szépnek...

A kor nem számít, pezsdülő.
Együtt lép öreg és fiatal,
a múlt hagyatéka mindenkié,
apáról fiúra száll, örökül.
El nem vesző bizalommal.

Alkony

Fognám még kezét (Vers csokor) hangos vers

Újra és újra hangos vers

Anya ruhája hangos vers

Ha visz az áramlás hangos vers

Kis barátom hangos vers

Menedék hangos vers

Őszfestés hangos vers

Az utolsó szikra hangos vers

A nagy hal

Nagy feladat volt ez ,
sokáig csöndben lenni,
csak ülni a tóparton,
kapásjelzőt lesni.

Néha futottam egyet,
mert elzsibbadt a lábam,
s jókat hemperegtem
a fák hűs árnyékában.

Sokat nevettünk együtt
míg a halamra vártam,
mert apa rám is figyelt,
míg a botra vigyáztam.

Rafináltak a halak,
leették a kukacot,
újra kellett csalizni,
dobtam etetőanyagot.

Egyszer mellé sikerült 
beröpült a nádasba,
ijesztő ricsajt csapott
egy rémült vadkacsa.

Suhogott a horgászbot,
feszült a damil rajta,
csattant az etetőkosár,
Jó dobás! Apa megmondta 

Mocorogni kezdett a
kapásjelző karika,
gyorsan kaptam a botot,
a halam egyre húzta.

Fárasztottam kicsit,
gondoltam így könnyebb,
apa is így szokta,
mert így sokkal bölcsebb...

Nem mondom, nehéz volt,
megsúgom: segített apa.
Komoly zsákmánnyal megy
haza, az ő büszke fia.

Apának is megakadt,
övé kicsit nagyobb,
de hogy, ha megnövök,
én hatalmasat fogok!!!!

Alkony /hét éves unokám kis Tamás első hala/

Nincs válasz hangos vers

A múlt hatalma hangos vers

A sors játéka hangos vers

A szél arcai hangos vers

A szeretet hangos vers

Akard hangos vers

Ébredés hangos vers

Igazgyöngyöm hangos vers

Fogd erősen a kezem hangos vers

Gazdag vagyok hangos vers

Kontár hangos vers

Kontár hangos vers

Miértek hangos vers

Őszi napsütés hangos vers

Szokványos hangos vers

Tiszteletemre méltó hangos vers

Üzenet a szemedben hangos vers

Üzenet a szemedben

Hiányát érzem
annak a tükörnek,
melyben magam látom,
de téged érezlek... 

Nincsenek titkok,
mind oda van írva,
tagadod a bánatod,
de szemed elsírja.

Hiába is kímélsz,
a féltésem ráérez,
pillantásod válaszol,
ha a szívem kérdez.

Rejtvényedben egyszerű,
a megoldások kulcsa,
a szem a lélek tükre,
mit érzel, oda van írva.

Elárul a pillanat,
akármit is takar,
legyen az vidámság
vagy emésztő zűrzavar...

Ha mosolyt látok benne,
vagy a siker csillog,
megnyugszik az érverésem,
s veled együtt boldog.

Tudom az élet rendjét,
a gyermekem felnőtt,
s egyre többet látok
szemed íriszében felhőt.

Hiányzik a szempár,
fényképedet nézem,
az akkori érzéseket,
most is felidézem.

Ritkábban olvasom
lelked üzeneteit,
de álmaimban ott vagy,
látom arcvonásaid...

Alkony

Újra és újra

Néha égető a gondolat,
pedig reszket a lélek,
elfelejtett percek
vissza-vissza térnek.

Könnybe fulladt óhaj,
szilánkokra tört szavak,
árnyékként kísértő múlt
árkában, kallódó céltudat.

A szomorú dallamokból
jégvirágok rajzolódnak,
de a lenyűgöző szépségek,
szürke köddé foszlanak.

A farkassá változott
meg nem értett szelídség,
gonosszá váló érdekek,
megbélyegzett őszinteség...

...üres ígéretek, útvesztők,
rém álmok között is éber,
százszor, ezerszer esik el,
és áll fel újra,
és újra az ember...

Alkony

Ha visz az áramlás

Nap mint nap érezzük,
ránk szakad az ég,
a kéretlen gondokból
végre legyen már elég...

Rémálmokból ébredt,
fagyott mozdulat.
lassan magához tér,
a fuldokló gondolat.

A szakadék közel,
peremén táncolunk,
túl sok az ellenérv,
vesztünkbe rohanunk.

Torlódnak a hibák
talonba tesszük,
ítélkeznek felettünk.
A kiutat keressük...

Döntünk jól-rosszul,
a sors néha játszik,
de perzsel a szikra,
lobban, tűzzé válik...

Pokolból-mennybe,
menyből-pokolba,
monoton tűrésünk
ismétlődő strófa .

Túl sok a vihar,
fárad a kitartás,
eltévedni könnyű,
ha visz az áramlás.

Kell a kapaszkodó,
egy kéz, egy érzés
kell a hovatartozás,
erőt ad a kötődés...

Oltalmazó karok
ölelő menedéke,
napsütést teremt
a viharos égre.

Alkony

(Mi)csoda recept hangos vers

Egy kis pihenő

Harmónia

Gyerek vagyonom

Legyetek türelmesek

Mesélő szarkalábak

Nem vaqy egyedül

Oszd meg velem

Őszi melódia

Tudd megbecsülni a másikat

Szebb világot festenék

A kicsi festőművész

Itt vagyok neked

Én vagyok

Van, hogy kontárkodom
soraim közhelyesek...
Van, hogy falvédőre írok
sablonos szöveget...
Van, hogy lelkem sírja,
bánatát a borús égre...
Van, hogy értékeket vések
a szívek közepébe...

Alkony

Mégis

Lépések, amiket 
soha meg nem léptünk,
tettek, amiket
soha meg nem tettünk.

Dallamok, amiket
sosem dúdoltunk,
Szavak, amiket,
soha ki nem mondtunk.

Sóhajok, amiket
álmainkban őrzünk,
félelmek, amiket
magunk teremtünk.

Küzdelmek, amiket
örökre feladtunk,
kudarcok, amiket
könnyekbe áztattunk.

Veszteségek, amiket
mélybe eltemettünk,
lemondások, amiket
néha felélesztünk.

Mégis...

Lendület, ami hajt
míg áramlik a vérünk,
akarat, ami űz,
mert csak egyszer élünk...

Alkony

Bátorít

Mosolyogsz rám...,
átmelegít.
A sugárzó csönded,
élni bátorít.

Nemes az egyensúly,
békés pillanat,
csábító valóságban
élni az álmokat.

Alkony

Ősz másképp

Csodálattal nézem
a tarka lombokat,
kutatom színeiben
a rejtett titkokat.

Rémít, amit látok,
haldoklik a levél,
ékessége jelzi,
nincs számára remény.

Csodálattal nézem,
virágok pompáját,
amíg csak tehetem
élvezem varázsát

Rémít, amit látok
az élő változását.
földre hulló szirmok
jelzik elmúlását...

Csábító tónusok,
őszi kavalkádban,
sorvadó szépségek
rideg valóságban...

Alkony

Falvédőre :)

Míg nem mertem, nem is nyertem,
ázott párnán könnyem nyeltem.
Ki vakmerő, talál utat,
sehol sem tart, ki nem kutat.

Alkony