Cserepekben

Bűnösnek látszom, vagy áldozatnak?
Amit rám adnak néha, furcsa gönc,
s hogy mivé avatnak, jón, ridegen,
megfizettem, de mégsem viselem.
A sajátom kell, nem baj, ha különc.

Csak ez jó rám, hiszem Isten adta...
Barázdált lét. Öröm, s könnyáztatta.

Hány arc a látszat? Az nem a tükör.
Egy részem sok-sok apró darabban.
Csorbult cserepek: hogy volt, hogy nem volt.
Semmiért "bocsánat", túl makacs folt.
Szennyeződések elszórt szavakban.

Részem a düh, de szelídült harag,
részem a fény, szeretetsugarak...

...s van ez a szív, mely igaz vágyat költ.
Rím-el-rejtve, de mégsem titokban.
Érted -e kínját a torzulásnak,
a sóhaját hervadó rózsámnak?
Látsz -e a könnyemben, mosolyomban...

...s ha szomjaznék napszítta sorsomban, 
adsz innom elefántcsonttornyodban?

Vakok és látók. Jók és ítészek.
Zsúfolt a tér lélekárverésen.
Vajh' mennyit érek... a kérdés koppan...
külcsín elkelt, maradok burokban,
s forgok még az óriáskeréken.

Zagyi G.Ilona
2017

Placebo hatás

Nesze, semmi... de higgy ám benne!
Huncutság rejlik sok parányi sejtben.
Üres tér, ahol nincs jelen az anyag,
egy kis öngyógyítás, ha hagyod magad.
Ártalmatlanság az agy hackelése,
ha gyógyulni vágyás a küldetése.
Nincs szer, hited a gyógyító ereje,
s nem hókusz-pókusz az összetétele.

Tükörneuronok... belső terápia.
Lásd, visszamosolygás. Részvét. Empátia.
Ha fájdalmat látsz, egy részét tán megérzed,
különösen akkor, ha te is megélted.
Szkeptikusra nem hat a boszorkány átka.
Lehet kapaszkodni egy belső korlátba.
Miben képes hinni, ki sokat szenvedett.
Lehet elfogadni... vagy "Nocebo` effect".

Zagyi G.Ilona

A mélység kalandora

Vadászat víz alatt, gyerekes kedvtelés.
Kaland szenvedélye cseperedő vágyból,
s ha a látvány lélegzetnyi, olyan kevés...
"szabadtüdős" pillanat tiltott világból.
Csillapíthatatlan, nem oltott szomjúság.

Többet és többet látni, érteni még, még...
tudni, vajon milyen tág a mélység tere.
Csend? Hisz élettől lüktet e végtelen kék.
Tudásszomj-e a kíváncsiság kényszere?
Úrrá lenni rajta, átlátni a titkát...

Vánszorogni ormótlan felszerelésben,
lógni, mint köldökzsinóron, ólomsúlyban?
Időkeret nélkül emberként a mélybe
merülni szabadon, hal módjára úszva.
"Aqualung"... elhagyni keretet, kalitkát.

Átélt halálfélelem... Kísértő dózis,
"túlélés" amit senki, soha nem ígér.
Félt "mélységi mámor"... nitrogénnarkózis.
"Megérte! Ezt látni kell!" Kérdezik: Miért?

"Azért mert ott van."

Felfedezni, megmutatni!
Üzen a csend világa.
Befőttes üvegbe zárt géptől
a Rolleiflex-dobozig
történet,
a tenger meghódítása.

Megmutatni a tényleges távolságot,
lebegni látszat fölött. Örök sötétség?
Foszlanak retinákon táncoló foltok.
Felülír a "technikus-gőg", merészségtől
virradó tenger ránéz a pillantásra.

Baktériumtenyészetek, apró lények,
szín-játék "villanófény művelet".
Valós a korallzátonyok tündöklése,
ahol a tenger már mindent kékkel színez?
A vért nem... odalent a vér feltűnőn zöld.

Színorgia különböző rétegekben.
Pereg a film... a nap nélküli világ
kitárul, hogy az ember belé szeressen.
Egyszerre vonzó s rémítő valódiság,
borzongatók és szelídek sokasága.

Apró rákok és lárvák, spórák és peték,
szálak, rosszindulatú zselatinfürtök.
Roncsokon a megtelepedett létezés,
óriás szörnyek között zihál leküzdött
félelem, mert őrzött a tenger kincstára.

Hol nem számít hideg, a megdermedt ujjak,
amíg belül lángol, űzi az akarás...
Filmen a múlt. Ma fajok halnak, ritkulnak,
de hogy miért tűnnek el, nincs rá számadás.
Figyelj fel, világ, figyelj a pusztulásra!

Nincs állandóság... van rés a tudományban...
"A világ még nincs felkészülve arra, amit ott láttam."

Zagyi G.Ilona

/Jacques-Yves Cousteau francia tengerkutató, felfedező emlékére./

Kontroll

Idő-pont... kivárja kínzó panaszom.
Elnyúló a státusz papír alapon.
Gyűlik a pont, üres számok halmaza.
Csak egy nő vagyok, anya és nagymama,
valakiknek valakije... itt, senki.

Türelmes adat, egy folyton átmásolt
epikrízis. Képernyőn kékített folt...
kiollózott, jelenbe beillesztett
múlt. Spórolt idő..? Nekem reményvesztett
csak az alázattal vonszolt bizalom.

Zagyi G.Ilona

Gyász és öröm között

Egyik szemem sír, a másik nevet.
Vigaszom a vidáman eleven,
mert az a részem, amelyik gyerek,
csak emlékezik gyásztól könnyesen.

Ma már másképp várom az ünnepet,
átsegít az érzés, hogy szeretem...
Szeretek minden apró részletet,
ragaszkodom s belefeledkezem.

Apraja, nagyja... áldás a család,
ajándékom az örömöt látni,
felhők nélkül a szemük csillagát,
s van saját angyalom két fénysugárnyi...

Jó szüleim, a hiány itt lüktet...
hű ölelésem tán mégis érzitek.
Gyúljon a gyertyám... hittel várt ünnep.
Egyik szemem sír, a másik nevet.

Zagyi G.Ilona

Ünnepvárós ez is, az is..

.

Sziporkázó égősorok,
felcsendülnek a dallamok.
Akciók a kirakatban,
neten alku fél szavakban.
Zsúfolt webshop, kattintások,
gazdátcserélt apróságok.
Licit pereg. Zsákbamacska?
Meglepit a futár hozza.

Advent fénye lobban itt-ott.
Forró étel... párforintos.
Kenyér s egy kis gulyásleves,
hosszú a sor... sok méteres.
Ilyentájt a szegényt szánják.
Szemet szúr a teret zárják.
Mind az Isten báránykája,
dobozházban, palotában.

Legyen a ház bármekkora,
minden tettnek marad nyoma.
Lehet csak egy apró érzés,
megválaszolt buta kérdés.
Apák, anyák és gyerekek,
pénzviláguk játék lehet,
gazdálkodni, de okosan,
veszíteni humorosan.

Társas élet ügyes-bajos,
túl sok dolog titokzatos.
Biztos zugok, rejtekhelyek,
lassan telnek napok, hetek.
Nem a pompa, szívük ragyog,
ezt érzik meg az angyalok.
Békesség az asztal körül,
boldog az, ki ennek örül.

Zagyi G.Ilona

Színes rianás

A lelkem áttetszőn szürke akvarell,
könnyeim oldotta fekete-fehér.
Kiegyenlítődő... sors változtatta
kép... mindenre azt mondják:"Isten adta."
Legyen az igazgyöngy, kegyelemkenyér.

Szúrágta kép-keret mit cipelhetek,
át és átrendez örökölt elveket.

Öröm és fájdalom, kényszer egyensúly,
ettől szürke... mely szakad, törik, gyógyul.
Megértéstől nyílik gyászos árnyalat,
körülvesznek, táncba visznek hű szavak,
szeretők, igazak... még súlytalanul.

Kivirul a szürkém, mint a virradat.
Színes rianás, ahol gyermek kacag.

Zagyi G.Ilona