Ha-jó a vége...

Kérdésekből jéghegyek,
Kínos lépés, egy, meg egy.
Rések, kiszögelések,
bennük az eltűnt évek.
Csak szokványos nyűg, túl szűk
rés, s fölötte keselyűk.
Ösztönből helyismeret,
tétlenség dráma lehet.
Az ítélkezés gőgje.
Tessék! Jótett helyébe.
A vakhit nem vigasztal,
megroppan, mint üvegfal.
Kérdésekből jéghegyet
jó indokkal épített,
hisz elolvad majd egyszer.
A válaszokból tenger
mi minden rosszat elnyel,
Mert jó, ha-jó a vége
s ha úszni tud az ember.

Alkony
Zagyi G.Ilona
2016.03

Ami kell...

Nebáncsvirág

Kell a fény... éltetőn meleg,
s míg félárnyékban szendereg...
a víz íze lázba hozza,
kibontja fürtjeit,
s előcsalt színeit
egyenként tisztára mossa.

Szél vallatta, tépett szirom,
múló szép... hervadó finom.
Bezárt érés... ne bánts világ.
Érintett héj hasad,
megpattan, szétszakad...
lesz még új nyár nebáncsvirág!

Zagyi G.Ilona

Más és más...

Ugyanazt nézed, de mégsem azt látod.
Más és más szögből a nap másképp éget.
Néma szemtanú a hold... suttogások
a semmibe. Kapott, adott ígéret
mögött igazságok. Előítélet...
Folyton mért távolság, szint, magasságok.
Mennyi szürke és sokszínű történet...
felosztott átkok, könyörgött áldások.

Ugyanazt nézed, de mégsem azt látod.
Eleven hittel bármi megtörténhet?
Ki pokolban emleget mennyországot...
volt már rab, űzött, reményvesztett, sértett.
Aki nem járt ott, úgy hiszed megértett?
Hol fagynak jéggé a könnyes fohászok?
Közben a lényeg könnyen elenyészhet.
Ugyanazt nézed, de mégsem azt látod.

Zagyi G.Ilona

A reményt keresed...

A reményt keresed?
Mondod nem találod.
Kutattál tengereket,
s az utakat járod.

Kerested hegyek fölött,
az igéző napban,
tán a völgybe költözött,
hűvös virradatban.

Nézted felhők hátán,
mit a szél kergetett.
Vélted madarak szárnyán,
mely dalolva repkedett.

Figyelted könnyekben
gyermek mosolyában,
idézted képekben,
álmok csodájában.

Rejtette tekintet,
megbújt sorscsapásban,
haldokolni hitted,
a vágy alkonyatában.

Lapult fájdalom mögött,
lobbant gyógyulásban,
hitted összetörött.
Mozdult, bénultságban.

Érezted ölelésben,
dobbanó szívekben,
reggeli fényekben,
a harmatnyi cseppben.

Mindig veled volt. Benned...
Nemesült akaratban.
Vágyódó lelkedben,
ott a pillanatban...

Alkony
Zagyi G.Ilona

2015

Ennyivel beérem...

Adj nekem a szivárványból
csak egy aprócska darabot,
majd a felhők kötényéből
életre keltő harmatot.

Ébredő nap sugarából
csábításnyi gondolatot.
Messze csengő madárdalból,
hűen kitartó dallamot.

A szél küzdő erejéből,
magabiztos céltudatot,
a lángoló alkonyatból,
szívben izzó pillanatot.

Apró titkot hold fényéből,
édes-bújós varázslatot.
A csillagok igéjéből,
gondviselésnyi jóslatot.