Nem panaszkodnék

Fáradt volt tekintete,
arcára kiültek az évek,
könnyű sora sosem volt, 
de bírta a nehézséget.

Kezeit nézte, a dagadt,
duzzadó, pulzáló ereket.
Mindent megtett a családért,
amit csak lehetett.

Pihenni kéne kicsit...,
egy kicsit ÉREZNI, hogy ÉL.
Keserűen mosolyog, mert
tudja, ostoba, hiú remény.

Felnéz az égre ... Suttogja.
-...Istenem nem panaszkodnék...,
de egy kicsi igazságot,
már igazán tehetnél....-

Alkony

Mindennap újra

Felébredt, mázsás súlyként telepedtek rá,
megálmodott, be nem teljesedett álmai.
A kőkemény valóság riasztó elevensége,
fájón mart bele a sokat igérő virradatba.

Miért? Sóhajt..Miért kell ennek igy lennie?
Miért egyenlőtlen a harc a sors és ő közte.
Türelme fogytán, úgy érzi elérhetetlen,
hogy gondtalan életet, biztonságot teremtsen.

A két keze fáradt, elgyötört a lelke.
Egyetlen bűne, hogy többet szeretne.
Több mosolyt látni szerettei arcán,
vidám gondtalanságra ébredni néhanapján.

Összeszedi magát..,nem segít az önvád,
Új nap, új esély, még nem vesztett csatát.
Talán egyszer az álom valóra válik,
kitartása mindennap, újra vizsgázik.

Alkony

Enyhítő könnyek

Elfojtotta feltörő könnyeit,
nem akarta,hogy lássák mit érez, 
szívesen kiáltotta volna világgá
félretéve minden büszkeséget.

Csalódott,becsapták, elárulták..,
fájt belül a megtiport önérzet,
de más úgysem érzi,amit ő átél,
kifelé mosolygott,míg belül vérzett.

Csendes magányában utat engedett
végre az enyhítő könnyeinek ,
jótékonyan, fájdalmát csillapítva,
lemosták mérgét, lelki sebeinek..

Alkony

Enyhítő könnyek

Elfojtotta feltörő könnyeit,
nem akarta,hogy lássák mit érez, 
szívesen kiáltotta volna világgá
félretéve minden büszkeséget.

Csalódott,becsapták, elárulták..,
fájt belül a megtiport önérzet,
de más úgysem érzi,amit ő átél,
kifelé mosolygott,míg belül vérzett.

Csendes magányában utat engedett
végre az enyhítő könnyeinek ,
jótékonyan, fájdalmát csillapítva,
lemosták mérgét, lelki sebeinek..

Alkony

Érzem

Érzem a szíved dobbanását,
értem dobban...
Nem szeretett még engem soha,
senki jobban...
Elmerülni a vágy tengerében,
csodás utazás...
Ellazulni féltésed felhőjén,
nyugtató biztatás...
Elveszni ölelésed szigetén,
szédítő mámor...
Elmélyülni szemeid tükrében
enyhítő zápor..
Elbújni a világ elől
kezedet fogva.
Elfogadni magamat..,érted
boldogan mosolyogva..

Alkony

Biztató szavak

Szavaid szorosan ölelnek,
tőlük nem fakul a világ,
eltörpül a veszteség
és az elkövetett hibák.
Érzem, érek még valamit,
hitem neked köszönhetem.
Biztató szavaid óvnak,
erőt adtak nekem...

Alkony

Így

Higgy nekem!
Bízz bennem!
Nem csak kérem,
viszont érzem.
Bizalmadért,
van ki megért!
Fogom kezed,
veled leszek.
Örökre hűen,
csak egyszerűen,
szeress engem,
érezd lelkem.
Tiszta szívvel,
szerelemmel!

Alkony

Unoka

Megváltozik a világ ,ha átéled.
Új értelmet nyer,megújul az élet .
Egy csöppnyi ember ,ki rád mosolyog,
Elvarázsol két szeme, néked ragyog.
Csak a jövő számít , ösztönöz léte.
Energiával tölt fel a jelenléte.
Ha megölel,szinte elolvadsz tőle,
sugárzik a huncutság a báj,belőle.
Ha nyílik az ajtó röpül feléd,
csoda, az érzés mindennel felér.
Színes lesz az élet s a világ!!
Boldog NAGYI vagyok ! Kicsi UNOKÁM!

Alkony

Sorskovácsolás

Újra írom sorsom,
jövőm kovácsolom.
Életem üllőjén,
újjá alakítom,
csak rajtam múlik,
milyenre formázom,
az idő anyagát,
mire használom.
Újra megedzem,
acélos célom ,
nemes lendülettel,
hajt a szándékom.
Vas akarattal,
kemény küzdelemmel.
Megbirkózom majd
a lehetetlennel..

Alkony

 

Megszégyenítő zaj

Dühös volt, nem sikerült..
amit tervezett, mindene oda.
Mellészegődött rég a balsors. 
Miért nem sikerül semmi soha ?

Keserű kérdés, felelet nincsen,
messze száll a nehéz sóhaja.
Ereje lassan elhagyja már,
nyugalom kéne.., ez minden óhaja.

Lassan lépdelt a sötét utcán,
bénította kudarca gondolata.
Nincs értelme semminek...,
önsajnálata uralkodott rajta.

Bele kéne veszni a semmibe..,
nézett elveszetten a csillagokra,
aztán hirtelen egy zaj megriasztotta..
..mellette elsuhanó kerekesszék zaja ...

Alkony

Eldobtad

Álarc mögé bujtattad
megbántott énedet.
Mosolyba öltöztetted
sérült büszkeségedet.
Eltemetted mélyre
a fájó érzéseket,
leláncoltad mellé az
el nem sírt könnyeket.
Megfogadtad többé senki
nem tiporhat rajtad,
bezártad a szíved
s a kulcsot eldobtad...

Alkony

Ne várj

Mikor nincs megosztani
senkivel az érzést.
Mikor senkitől nem
várhatsz együttérzést.

Mikor a lélek magánya,
pusztító méreggé válik.
Mikor az egyedüllét
egy érintésre vágyik.

Mikor fullasztó a csend
s kíméletlen a pánik,
ne a csodára várj,
ne várj filmszakadásig.

Az élet maga a csoda,
rajtad áll, hogyan éled,
de félre kell tenni
a sértődést a büszkeséget.

Vedd át az irányítást
az életed felett.
Vedd észre a téged
szerető embereket.

Nem leszel egyedül,
csak tenned kell érte..
Engedd be a napfényt
magányos szívedbe...

Alkony

Vágytam

Mindig vágytam jónak lenni,
mégis sokszor hibáztam,
de megláttam a tanulságot
minden egyes hibámban.

Mindig vágytam jó úton járni,
mégis sokszor eltévedtem,
de a keresést nem adtam fel,
ha megbotlottam újra kezdtem.

Mindig vágytam a nyugalomra,
de a világ rohant, s vele én is.
Nincs megállás forog az óriáskerék,
lépést tartani a helyes diagnózis.

Mindig vágytam a szeretetre,
adtam és kaptam is, kölcsönös.
Befektetésem megtérült kamatosan,
mérhetetlen vagyonom már többszörös....

Alkony

Elveszett...

Úgy érezte már nincs ereje felállni,
elég volt..annyiszor elbukott már.
Elveszett a halvány pislákoló remény,
ami eddig csalogatta, tovább és tovább.

A sors kegyetlen, nem bir vele..
nincs, aki segitsen, a szive nehéz .
A látóhatár is beszürkül, bár tűz a nap,
értelmetlen minden, életműve odavész.

A banké már mindene, amiért dolgozott.
Nincs háza, munkája, becsülete romokban.
Csak családja maradt, ami még élteti,
értük kell!!Őket nem hagyhatja nyomorban.

Alkony

Háborog a lelkem

Háborog a lelkem, ahogy
látom gyermekeimet,
hogy nem tudom róluk
levenni terheiket.

Egy őrület az életük,
túlnövi képességüket,
bár örökös a hajsza,
hiába a lendület.

Becsülettel dolgoznak,
küzdenek mindenért..,
amit kapnak érte..
a pénzük mit sem ér..

Felőrlődik a család,
nincs idő egymásra..
Keveset mosolyog, kinek
sok a problémája...

Miért kell így lennie?
Ki a hibás érte, kérdem?
Aki dolgozik, annak miért,
alamizsna az érdem...

Háborog a lelkem,
nem jó a rendszer..
Tisztességgel élni
Szinte lehetetlen...

Alkony

Nem csak nekünk...

Más dolgom sem volt , csak a bizalom,
hát én mindig is hittem, bíztam vakon. 
Hittem azokban, kik felettünk állnak. 
Kik tervezik a jövőt "törvényt csinálnak."
Mára már rájöttem nagyot hibáztam,
magamban kell bíznom, nem abban a világban.
Két erős kezem, ami még reményem.
Talán holnap is lesz munka és egészségem.
Kis családom: minden kincsem és vagyonom.
Miattuk érdekel, lesz e még holnapom.
Talán egyszer "kisüt a nap" a világra.
Mikor nem a nyomor vár a kétkezi munkásra.
Hogyha majd a törvényt nem csak: alkotják.
Nem csak nekünk, hanem ÉRTÜNK is hozzák.

Alkony
/

Uram... elégedett vagy?

Uram! Te,aki a földi létet megalkottad.
Vajon elégedett vagy, ilyennek álmodtad?
Nem szörnyedsz el néha az emberek tettén?
Vajon büszke vagy rá milyen a végeredmény?

Jóságoddal nem érhet fel senki,
hálaimáink sora mind ezt zengi.
A teremtményed mégis sokszor eltéved,
sárba dobja hitét, megtagad téged.

Tudom te megbocsátasz mindig mindenkinek,
mert legnagyobb műved maga a szeretet.
Hiszem, hogy egyszer majd eléred,
hogy nem hiába való volt a szenvedésed.

Hogy az imák, a tanaid meghallgattatnak,
nem lesz több könnye az angyalaidnak.
Talán majd egyszer észhez tér az ember,
hogy hozzád méltó legyen a világrendszer.

Talán egyszer...

Alkony

Menedék

Mindent akartam, semmit fogtam,
bús, keserédes álmaimban.
Ólomszárnyú angyal húzott a mélységbe,
rémisztő zajt csapott, szívem reszketése.

Még kapaszkodtam a lét hajszálnyi peremébe,
nem néztem az angyal csábító szemébe.
Nem elveszni akartam, csak egyszerűen ÉLNI,
biztonságban, szeretve földet érni.

Megbénított a félelem..csapdába estem,
kétségbeesetten..kiutat kerestem.
Már csak, akkor kaptam meg , amire vágytam,
mikor felébredtem, s alábbhagyott lázam.

Könnyeimtől ázott volt a párnám,
nehéz volt a súlya s rideg, mint a márvány.
Majd lágyan beburkolt egy meleg átható érzés,
átölelt...., nyugtatott egy szerető féltés.

....alábbhagyott lassan ijesztő szívverésem,
s hagytam elveszni magam az édes érintésben.....

Alkony

Az őszinte szó

Gyermek ima

Drága jó istenke,
figyelj kicsit ide..!
Kicsi vagyok még,
nem kell semmi se..
Mégis lenne egy
picike kérésem..
Az se magamnak lesz
szüleimnek kérem..
Adj nekik nyugalmat,
sok az idegesség..
olyan munkát adj,amivel
jár a fizetség..
Küldj békességet,
ne veszekedjenek..
egyetértésben velem
vidáman nevessenek....
Adj nekik SOK időt,
abból rengeteget..,
több jusson rám is,
mellé sok türelmet...
Nyugtató éjszakát
küldj a szemükre.
vigyázza álmukat,
sok kicsi lepke..
Szeressék egymást nagyon
s engemet is..,
Ha megnövök meghálálom,
imádkozom hozzád addig is...

Alkony

 

Otthon jártam

Kell az érintés

Fázol..,a lelked ragaszkodó 
magánya, didereg..
jéggé fagyasztja lassan
elárvult szívedet.

Szorít már a páncél,
amit köréd alkotott.
Szívesen ledobnád, mert
megfojt az átkozott..

Kell a jó szó, ami átjár
melegít, a kedvesség,
Kell valaki, aki feltöri
a páncél jegét.

Kell,akihez szólhatsz,
aki téged megért.
Kell az a valaki, kivel
gondolatot cserélsz.

Kell az érintés, ami
felhevíti véred.
Kell olyan valaki, aki
szeretni tud téged...

Alkony

Életem alkonyán

Magam mögött súlyos,
évtizedeket hagytam.
Hűségembe testem is
lelkem is beleroppant.
Konzervatív gondolkodásom
áldozata lettem.
Az "Ásó ,kapa,nagyharangot"
komolyan vettem.
így nevelt egykoron engem,
drága anyám s apám.
Tisztesség és becsület
"- Erre mindig vigyázz!!- "
Hiába volt életemnek párja,
valóságban nem létezett..
Jó szava sosem volt,üldözött
bántott,amennyit lehetett.
Félelemben éltem ,
szelíd ölelés helyett,
A sok-sok év alatt
elsírtam minden könnyemet..
Mégis napjaim
élhetőbbé tette,
Növekedő kincseim,
gyermeki szeretete.
Bűntudatot érzek,ha
gyermekkorukat idézem,
Szebbé tehettem volna
,ha nincs a tétlenségem.
Mert bizony őket is
kísérik az emlékek,
amit sosem kéne látni
egy gyermek szemének.
Felesleges már a
kínzó bűntudatom,
A múltat eltörölni,
megváltoztatni nem tudom.
Felnőtt gyermekeim tettek
pontot a végére..
-"Létezik élet,
gondolj magadra végre"-
Félelemmel ,kétséggel,
hagytam mindent hátra,
csak nyugalmat akartam,
nem vágytam másra..
Lelkem és egészségem
gyógyulásért kiáltott,
mikor megtaláltam
az igazi boldogságot.
Köszönöm a jó istennek,
hogy esélyt adott,
most már tudom ,milyen ,
ha KAPOK nem csak adok.
HŰSÉGET ,SZERELMET,MEGÉRTÉST,
TÖRŐDÉST,ODAADÁST.
Nem csak érzéseim ,tettek
is találtak viszonzást.
Már csak néha álmomban,
törnek rám rém képek.
Már nincs harag a szívemben,
ha a múltba nézek.
Életem alkonyán,
megbecsülten élek...
NYUGALOMBAN,BOLDOGSÁGBAN ,
szeretteim körében , JÖVŐT remélek..

Alkony

Ne bánd

Elmúltak az évek,
öregebb lettél?
Most már ne bánd,
ha soha nem nevettél.
Ne csüggedj,hisz
van még időd rája.
Minden kornak meg van
a maga bája.
A pillanatot keresd,
amiben mosoly van.
Ott van minden tettben,
minden gondolatban.
Adódik rá alkalom,
sok és számtalan,
rajtad áll,hogy megtaláld
hogyha rejtve van.
Egy valamit azért ,
ne felejts el soha.
Életünk csak egy van,
de lehetőségek sora.
Ne hagyd elveszni a
meghitt perceket.
Ami elmúlt ,újraélni,
jóvá tenni ,nem lehet.
Nem a múltat kell sajnálni,
előttünk az alkalom!
Hinni,bízni, tenni kell,
S kimondani: AKAROM!

Alkony

Oszd meg velem

Oszd meg velem az örömöd,
legyek, ki veled nevessen,
lássam szemed ragyogását,
s neked visszatükrözhessem.

Oszd meg velem a bánatod,
legyek, ki megvigasztal,
ki együtt érzőn átölel,
melletted áll jóindulattal.

Oszd meg velem a gondokat,
legyek az, ki segít neked,
ki részt vállal a rosszban,
ki megérti veszteségedet.

Oszd meg velem a sikered,
legyek, ki nagyra becsül,
ki felnéz rád, ha célod eléred,
ha az életben,érvényesülsz.

Oszd meg velem a kudarcodat,
legyek,ki bátorít, erőt ad,
ki újrakezdésre ösztönöz,
ki nem hagyja veszni álmaidat.

Oszd meg velem a fájdalmadat,
legyek, ki enyhíti, gyógyítja,
ki óvja testi épségedet,
ki lázadat csillapítja .

Oszd meg velem a szereteted,
legyek, ki örökké őrzi azt,
legyek, a lelked igazi társa,
ki téged soha el nem hagy.

Oszd meg velem a,sorsodat,
legyek,ki vigyázza életed,
ki mindig melletted áll,
ki az életénél is jobban szeret.

Alkony

Hagyj ablakot

Magad vagy oka a keserűségednek,
mert te vagy irányítója a sorsodnak.
Csigaházadat saját magad építed,
magad zárod kulcsra súlyos vas ajtódat.

Sűrű ködbe burkolózol,fény ne érjen,
az önsajnálat felemészt.Nem segít!
Csak gátat szab neked a törekvésben,
mérlegeld hát ,hogy vannak kincseid.

Nem vagy te rosszabb senki másnál ,
ne add fel az álmaid s reményeid,
a lehetőség végtelen sora vár rád,
tedd félre fájdalmad eredményeit..

Amíg élsz mindennap van újabb esély,
a múlt már nem ,de a jövő alakítható,
legyen a reményed bármily csekély,
a kitűzött cél még megkaparintható.

A keserű gondolat ne legyen vendéged,
a csigaházon épp ezért, hagyj egy ablakot.
A reménység fénye ott ,ahol beragyog
elhozhat egy új ,boldogabb holnapot!

Alkony

Őrangyalom

Mindig vigyázott rám,
nem voltam egyedül soha,
mindig ott volt velem 
az életem őrangyala.

Voltam mélyponton,
nincs mit tagadnom, de
ha zuhanni kezdtem mindig
elkapott az őrangyalom.

A szakadék széléről ,
ha elhagyott az önbizalom,
mindig visszarántott,
kezemet fogta az őrangyalom.

Szárnyai százszor összetörtek,
miattam, mert óvott az oltalom...
végtelen türelmedért begyógyítom
sebeid, drága őrangyalom..

Alkony

Nem vész el

Volt, hogy semmi nem sikerült?
Volt, hogy a jó feledésbe merült?
Volt, hogy összetörték a szíved?
Volt, hogy a változást hiába remélted?

Van, hogy becsapnak az álmok.
Van, hogy a lehetetlent vágyod.
Van, hogy a képzelet szövi a meséket.
Van, hogy visszatart a büszkeséged.

De nem vész el a mag,ha csirázik,
hogy lángra kap a parázs, ha szikrázik.
És lehet még, hogy minden valóra válik,
van esélyed, hogy eljutsz a boldogságig!

Alkony

Régi történet

Ömlik az eső a kukorica földön,
sárosan hömpölyög a víz vadul,
a jó isten tán haragszik..,
villámlik és dörög irgalmatlanul.
Mintha csak tegnap lett volna ..
motyogom csak úgy magamnak..,
megrohan egy régi érzés..,
sok-sok éve már bizony annak.

Ebédhez készültünk a fiammal ,
a cserfesnek be nem állt a szája,
Anya képzeld ,valaki kidobott egy
kutyát kölykeivel a határba!
Hallgattam a tíz éves csemetém..
odakint nagyot dördült az ég ,
Jajj vihar készül fiam !!!
A sok ruha meg odakint van még!
Gyorsan összekaptam a mosott ruhát,
mire szinte leszakadt az ég..
Ezt megúsztam!szóltam fiamhoz ,
de nem találtam csak hűlt helyét.
Szólongattam,kerestem riadtan,
hisz a vihartól már nem lehet látni sem,
lassan úrrá lett rajtam a félelem,
mennem kell, meg kell őt keresnem.
Épp mikor a kaput nyitottam volna,
beesett rajta ,kimerülten erőtlenül,
Pólója kinyúlva,szinte a földön húzta,
ő maga sáros volt kegyetlenül..,
Alig találtam meg őket..suttogta.
s előkerült ruhája tartalma..,
Fájdalmas nyöszörgés..három kutya,
lapult ott meleg bőréhez tapadva.
Még éltek anya!Megtaláltam őket,
a kis buták féltek tőlem..
Nem baj ugye ?Keresek nekik
gazdát..ígérem..
Végre félelmemből felocsúdtam,
meghatottan csak álltam ott..
Aggódó szívem büszkén fellélegzett,
s csak néztem a csatakos kipirult arcot.
Szólni nem tudtam, elszorult a torkom,
csak csendben megöleltem,
Az eső csak szakadt tovább,
arcomról pedig lecsordult a könnyem...

Alkony

Vajon éreznek -e a fák

Vajon télen szomorúak a fák?
Csupaszságuk bántja- e őket?
Ruhátlan ilyenkor minden ág. 
Vajon kémlelik-e a felhőket?.
Mit éreznek esőben,hóban?
Kedvelik-e az idő szeszélyeit?
Fáznak- e jeges szélviharban?
Szeretik- e a nap sugarait?
Hogy viselik a tél fehér nagykabátját
s ha jégpáncélját olvassza a nap?
Ha ez eső mossa az út porát,
ha vihar tördeli az ágakat?
Várják- e ők is a kikeletet,
hogy újra zöld ruhát öltsenek?
hogy madárfészket takarjanak ágaik
vajon ők is örülnek ennek,
Boldogok- e mikor megérkezik a tavasz
és rak rájuk, sok apró életető rügyet.
És boldogok-e mint az emberek,mikor
büszkén mutathatják gyümölcsüket..?

Alkony

Csak ember vagyok...

Csak ember vagyok.
Ember, aki hibázhat. 
Szándékosan hidd el
meg nem bántanálak.

Kimondom amit gondolok,
nemes szándékkal,
nem akarlak bántani
az őszinte szavakkal.

Szelíd életem naiv
gondolkodása árthat,
szavaim soha ne
szabjanak neked gátat.

Ami nekem egyszerű,
neked bántó lehet.
Ami szívemen az a számon,
de soha nem ártanék neked...

Alkony

Valahol vár

- Régimódi ember vagyok,
kicsit konzervatív,
nagyra becsülöm a hűséget,
bármily ódivatú, negatív .-

Lehet emberre pazarolni,
ki nem becsüli sokra,
kinek csak a test kell,
szíved nem kell birtokba.

De őrültség a csalódást
egy életen át vinni.
Valahol vár a boldogság,
csak nem kell feladni.

Hűséges lenni ahhoz,
ki nem néz semmibe,
értelmetlen veszteség,
ha hagyod ennyibe.

Ne várd meg míg az idő
alkot, elgyöngít örökre,
ne tedd sírba a szerelmet,
ne építs jövőt, fájdalomra, félelemre....

Alkony

Talán a sors

Az élet alkotása

Szavak

Nem lehet...

Mégis elragad

A szerelem nem mindig a józan ész műve,
és lehet foltot ejt rajta a tapasztalat,
ki megégette már magát s veszített ,
nem ejtik ámulatba a szép szavak.

Nem bízik könnyen, akit becsaptak,
akit megcsaltak, vagy cserben hagytak,
s bárhogy vágyik még a szeretetre,
nem ad már esélyt az alkalmaknak.

A képzelet mégis néha elragadja,
mert álmainak nem szabhat gátat,
felszínre tör a meg nem értés,
szárnyalnak az eltitkolt vágyak...

Alkony

Így becsületes

Ha már nem veszed észre
a csillogást a szememben..
Ha már nem figyelsz arra,
hogy mi jár a fejemben..

Ha már nem látod a szomorú
árnyékot a tekintetembe...
Ha már nem számít mit teszek ,
te nem veszed figyelembe..

Ha már nem érzed irántam,
amit még egykor éreztél...
Ha már nem jelent semmit, hogy
valaha nagyon szerettél..

Ha már a szerelem a múlté
és nem hagy nyomot a jelenben..
Ha már hazudnod kell, hogy
ne sérts meg önérzetemben..

Tudj,hozzám őszinte lenni,
méltóképp tőlem elköszönni..
tudj,mosolyogva elbúcsúzni,
ne akarjalak.. visszatartani.

Ne bánd, hogy fáj..
s a szemem könnyes,
nem kell, hogy sajnálj,
mert ez így becsületes..

Alkony

Beleveszni

Beleveszni perzselő tekintetedbe,
elveszni biztató szemed tükrébe.
Beleveszni vágyfakasztó ölelésedbe,
elveszni száguldó véred lüktetésébe.

Beleveszni a vakmerő gondolatokba,
elveszni a boldog pillanatokba.
Beleveszni éltetőn a karjaidba,
elveszni és bízni a holnapokba...

Alkony

Büszkeségeim

Az életem legbüszkébb állomása,
ott volt valaha a szülőszobába...
A magasztos érzés,kínból született,
isten rám bízott, akkor egy életet..,

Nagyobb csoda a világon nincsen,
mindig te maradsz a legnagyobb kincsem.
Volt részem, nevetésben , zokogásban,
büszkeségben, de főként aggódásban.

Felnőttél azóta elszálltak az évek,
életem még most is színezik az emlékek.
Az első kimondott szó, az első lépések,
ha homályosak is, de igazi értékek..

Nem bánom én már hajam ezüstjét,
vele hozta az élet a korom szépségét.
Jutalmat kaptam, olyat , amire vágytam..
új csodára leltem az unokákban.

Alkony

Lélekedzés

Ami nem öl meg az,
megerősít mondják,
tapasztalatból mondom
bizony...ez, igazság!

Komoly edzés volt, amin
életem során átestem,
nem szerepelt ugyan soha
semmilyen edzés tervben..

Könnyű volt formálni,
az én gyenge lelkem,
szerény és naiv volt,
mert így születtem.

Míg szüleim óvtak,
vajjá köpülték,
Szeretettel tanítottak,
körül ölelték.

Aztán a nagybetűs élet,
sokat rontott rajta,
kőkemény beton
alapokra szilárditotta.

Rossz döntések sora,
megkeményitette,
a sok fájó könnytől
márvány lett belőle.

A magányosság,a bánat,
a gond cselekedett.
Kialakitotta a
vas szerkezetet.

Tűzben edzett acélt,
a meg nem értés belőle.
A térháló elmozdult,
merevebb lett tőle.

S végül gyémánt fokozatra
kristályosodott,
többszögűvé váltak a
nehéz kristályok.

Most már senki
nem taposhat rajta,
Megállta a helyét
minden fokozatba... 

Alkony

Ott érzem jól magam

Ott érzem jól magam 
a szíved fölött,
mint egy partra 
vetődött hajótörött.

Hallgatom a békés,
nyugodt, lüktetést,
mindent feledtet
az ütemes szívverés.

Álomba ringat lassan
a bűvös metronóm..,
nincs más.. TE meg ÉN,
csak azt üti biztatón..

Alkony

Gerlepár

Vihar készült ,tombolt az eső
az ég feketén sötétült.
Tépte a fák ágait vadul,
a szél küzdeni készült.
Egy gerle pár menedéket,
oltalmat,keresett.
A jeges eső erejétől ,
riadtan repdesett.
A kis ház előtt,vén
diófánk büszkén álldogállt,
a szél cibálta ágait,
de méltón ellenállt.
A két kismadár fáradtan
az ágán megpihent,
a lombsátor s egy kopott
üreg óvta a két védtelent..
Mikor a vihar elcsendesült,
fölénnyel elvonult,
vidám csiviteléssel
a két madár előbújt.
Tisztelet köröket róttak
az öreg fa fölött,
hálás énekük még sokáig
visszhangzott,az ágak között...

Alkony

A Jóisten segítse

Nem az elérhetetlent,
nem is a csodát vágyta.. 
Boldogulni akart csak,
békén s méltón a világba.

Már csak egyetlen cél,
ami erőt ad s hajtja,
kis családját boldognak,
elégedettnek lássa..

Szomorúan nézi viseltes
cipőt a gyermeke lábán,
tudja másik kellene,
lesz is.., alkalomadtán.

Fontosabb a kenyér most
költeni, csak arra lehet,
kevés a bér, "luxusra",
ruhára, nincsen keret..

Csak a jó isten segítse,
legyen mindig munkája,
soha nem élt nagy lábon,
belátó a családja.

Mégis néha kerüli a
szomorú tekintetet,
bizony jobban szereti,
ha gyermeke elégedett.

Szégyelli a szegénységét,
próbál tenni ellene,
nem boldogítja, hogy tudja
van, akinek nem kell így élnie..

Alkony

Ne aggódj...

Mosolygott a szívem
Mikor legutóbb,
édesanyámnál voltam.
Betegen ült az ágyban,
elcsigázottan.
Szeme felcsillant,ahogy
engem meglátott.
Tekintete örömöt,
szeretetet,sugárzott.
Pedig bágyadt volt,
kapkodta a levegőt,
- talán megfáztam kicsit,
tegnapelőtt.-
Szomorú vagyok ha
betegnek látom,
többet jönnék,ha
nem lennék távol.
Meghatva simítom,
apró,ráncos kezét,
érzem,jólesik neki,
tőlem a gyengédség.
- Ne aggódj fiam,
semmi baj nincsen,
még nem adom fel,
meggyógyulok hidd el! -
Szavai jólestek,
boldogan öleltem,
ujjongva mosolygott,
aggódó szívem.

Alkony