Átlagos

Szentek, szépek és jók... hogy milyen sokan vannak!
Kilógok a sorból... csak úgy, valóságosan.
Számításból eredmény: Jó vagyok átlagnak.
A lelkem  sem fénylik. Matt... olyan otthonosan.
Jó ez, így... keret nélkül... eredeti képbe.
Tanultam belőle, talán többet, mint kéne.
Van saját imám... súgom, csak egészen halkan,
mert elveszne világgá kiáltott szavakban.

Alkony / Ilona Zagyi Gáborné /

Egyszerű fúzió

Súlyos, zárva tábla, a teste cipeli...
kőbe vésett ábra. Mióta viseli...?
Fénytelenül szürke, de még életteli.
Sosem volt rá büszke... talán, ha leteszi...
Naponta gyónt bűnök. A feloldozások.
Imakönyvbe tűzött: - "Még egy kicsit várok." -
Gondolat és tettek, egyszerű fúzió.
Ébreszti a testet, s nem csak illúzió.
Színek, zsivaj, fények. Vére áramlása!
Nem érezni vétek... kell a folytatása!
Lelke riadója, ez nem a fehér zaj!
Nincs félnivalója, csak még élni akar.

Ilona Zagyi Gáborné

Monológ...

...fél emberben egy egész lélek.
Csoda e hát, hogy nem férek bent...
Lánc a lépteimen, hiányzik a tánc...
nincs kulcs a bilincseken,
s az, hogy nem nyílik a zár,
még mindig orvosolatlan titok...

...azért még is hiszek kora reggel,
s teszem, mindig ugyanúgy, amit kell.
Érzem, hogy segítő a szándék,
s nem csak játék... tombol körülöttem.
Fürdök szemek fényében,
a rám villanó mosolyban.

Szeretek... dúdolom, suttogom,
s hogy kiáltok észre sem veszem.
Kapaszkodom, pedig nem is félek,
hogy rám szakad a fene nagy kékség.
Édes vétségek... kívánom,
hogy legyek még, s akarjalak.

Születtem... vagyok a köztes idő,
most is életkedvvel simogatva.
Nézd, szedegetek szétszórt igéket.
Nap beteljesül... lassul lendület,
s este álomba ringatom
a még függőben maradt vágyat.

Ilona Zagyi Gáborné

Vég-kép / thriller/

A virtuális térben... ki tudja, hány D-ben.
Könnyen utántöltött, üres ígéretek
látványosan robbannak szét a semmiben.
Immúnis övezetben eltűnt bűnjelek...
Kórság és korhadás, egészen gyökérig.
Bolt, hol a sűrített levegőt kimérik.
Az oxigén adagoló kapcsol: ki... be...
Fényreklám: Ha kell, akkor fizessen érte...

A hypergyors járaton fuldokló utasok.
Robot vezérlés a száguldó végzeten.
Alany, állítmány... leszűkített mondatok.
Az igékben, ott, a terjengő félelem.
Nem tudni hány megálló a végítélet...
Nincsen szánalom. Mind halálraítéltek.
Szórólapokat oszt néhány utópista.
Tudd, hogy lesz még szép! ISTENt akarjuk vissza...

Ilona Zagyi Gáborné

Egy sors naplójából...

Édes ébredés, vérbő álmokból...
fényre árnyékból, egy új bekezdés...

Tanult lélegzés, gőgös kínokból.
Könnyek arcokról... monoton tűrés,

Lángoló kérdés, rész bizalomból.
Leckék sorsokból... bűnért vezeklés.

Szinte semmiért, önszorgalomból,
megszokott dacból, átkos hűségért.

Veszett elvekért, fal, szabályokból,
szöges drótokból, alamizsnáért.

Holnap kölcsönkért, becses tárgyakból,
foszló ruhákból, lélek árverés...

Újratervezés, csak indulatból,
út szakadékból, koldus számvetés.

Még építkezés, csak szivárványból,
virág romokról, az idő kevés...

Mosoly, ölelés, lepel titkokról,
sors bosszújáról megfelejtkezés ...

Alkony
Ilona Zagyi Gáborné
2015.07