Kicsit komoly, kicsit móka,lett a fánkon hó-paróka.Színesítik tarka ledek,
lássátok, hogy ünnepelek.
Árnyék suhan... őzek, vadak,
leskelődnek kismadarak.
Mézes süti, könnyű habcsók,
édes szájú, vidám lurkók.
Az az ünnep feltétele,
kacajukkal legyen tele
kicsi házam kis szobája.
Viselem az ékszeremet,
nem mérhető szeretetet.
Nagyik, gyerek, apák, anyák,
ajándék az egész család.
Annyit kérek, jók legyetek,
összeérjenek a kezek!
Jusson Áldás, békés, boldog!
Imánk űzze el a gondot.
Nem számít, hogy ki, mit hisz el.
Tudom, hogy ránk, Isten, figyel!
Zagyi G.Ilona
Készül rá a téli felleg,szállingóznak apró pelyhek.Amit itt látsz, nem varázslat,
tél díszíti fenyőfámat.
Ujjong a szél! Karácsony jő!
Mesés a hegy, téli erdő,
olyan, mint egy festett vászon,
felhő ül a kicsi házon.
Angyaljárta? Rideg vadon?
Szelídít, ha úgy akarom.
Nincs bűbáj! Csak egyszerű lét.
Nem akar mást: csendet, békét.
Sűrű bozót, ágak, avar.
Tudom, lüktet, amit takar.
Dermedtségből élet üzen.
Élni hagyni! A szívügyem!
Téli világ! Karácsony jő!
Látványos a kerti fenyő.
Ragyogás a valóságból,
füzér lesz a zúzmarából.
Sallangoz a dér és a fagy,
jég-virágot, sujtásokat,
amit látsz itt, nem varázslat,
tél díszíti fenyőfámat.
Zagyi G.Ilona
Vers:2016
Kép:2018 december 15
Most kéne egy kis önvizsgálat,de játszadozom, mint egy kisgyerek.Szeretem az adventi lázat,
a szép, karácsonyi fényeket.
Fűszeres ízű, felélt bűnök,
mind szép lassan összeszámolom,
belőlük tarka láncot fűzök,
s hófehér ingemre gombolom.
Kis kincsem súg: Angyalok élnek!
Szívemben hangzik faltól-falig.
Ünnepelek és amit érzek,
tart háromszázhatvanöt napig.
Zagyi G.Ilona
Utánozhatod a nem látót,de meg is értheted?Nem ismeri színeid a vak,
aki úgy született...
Játszhatod, hogy ujjad a szemed,
hogy a kép a mozdulat,
de ott nem beszél a képzelet,
hol sötét, sötét marad.
Játszhatsz bénát, némát, süketet.
Egy helyben, mereven,
szótlanul figyelhetsz jeleket.
Fut érzőidegen...
felráz, ami beszédre késztet.
Te, elindulhatsz... léphetsz.
Elmondhatod és meghallhatod,
nem őrzöd azt a csendet.
Ülhetsz egy padon téli éjben.
Árvát, reménytelent
félelmetes egyedüllétben,
tudsz-e, egy védtelent
játszani? Büszke... Istentelen?
Dacos mint a fagy, hideg
mely csontig hatol... Megértheted?
Otthon család vár, meleg.
Zagyi G.Ilona
