Ébredés...

Éberré tesz az ismert fájdalom,
távolból harangszó hasítja a csöndet,
álomnyi, már-már depresszív állapot
nagylelkű ajándéka: egy apró könnycsepp...

Röpke léte csak egy szemvillanás,
parányi ködfoltot fest a pillanatra.
Lelkem békéjét őrző pozitív tudat,
lassan napszínű gondolattá simítja.

Alkony
Zagyi Gáborné

Érezni...

Szeretném:
a holnap félelmét vágyottra cserélni,
megélni csak a magasröptű sorokat.
Létezni, érezni. Látni a mosolyodat...,
s az ébredő napnak büszkén elmesélni...

Alkony
Zagyi Gáborné

Napsütötte...

Megcirógat, lassan átmelegít,
kacér, forró ölelése csábít.
Vezet, követem. Félem a lépést,
pedig figyelek ütemet, légzést...

Perzselő, mégis szomjamat oltja.
Tanít, vágya bennem szirmát bontja.
Formázom a választ, sok a kérdés.
Felelek. Szigorú számonkérés.

Alkony
Zagyi Gáborné

Csalok... :)

Nemcsak a színe acélos,
mi csillan a nap fényében,
kitartása bámulatos
a kőfalra mászik éppen.

Tán századszor zuhan vissza,
de századszor kezdi újra,
megsajnálom bogár hősöm...
Csalok..., felteszem a csúcsra... smile hangulatjel

Alkony
Zagyi Gáborné

Mintha...

Mintha megállt volna az idő,
mérlegel hogyan tovább, merre?
Bár tovább rohanna, sürgetne,
szánalma már-már sebezhető.

Megtört, jövőtlen vesztegelő.
Tán vihart érez üressége...
Hiányzik lázas lüktetése,
léket kapott idill, süllyedő...

Alkony
Zagyi Gáborné