Egyszerű

Kitartó félelmek

Átmelegít

Érdemes

A kotlós

Türelme végtelen,
szinte meg sem moccan,
teste melegétől
tucat élet lobban.

Szárnyaival fedett
fészek oltalomban,
a meszes héj alatt,
édes titok lappang.

Feszülten koncentrál,
figyel minden zajra,
szelídsége oda lesz,
ha veszélyben a sarja.

Csőre csíp élesen,
hősiesen támad,
ébersége páratlan,
nem rest, sosem fárad.

Megforgatja időnként,
ellenőrzi őket,
alig táplálkozik,
amíg kifejlődnek.

Változó folyamat
forró tojásokban,
naponta erősebb,
aprócska szív dobban.

Koppan kicsiny csőre,
a tojáshéj pattan,
egy pici lyukacska,
majd előbújnak sorban.

Kíváncsin kuksolnak
puha pihés csibék,
a kotlós kotyogása,
dagadó büszkeség.

Alkony
Zagyi Gáborné

Szeretet

Menedék

Mindent akartam, semmit fogtam,
bús, keserédes álmaimban.
Ólomszárnyú angyal húzott a mélységbe,
rémisztő zajt csapott, szívem reszketése.

Még kapaszkodtam a lét hajszálnyi peremébe,
nem néztem az angyal csábító szemébe.
Nem elveszni akartam, csak egyszerűen ÉLNI,
biztonságban, szeretve földet érni.

Megbénított a félelem..csapdába estem,
kétségbeesetten..kiutat kerestem.
Már csak, akkor kaptam meg , amire vágytam,
mikor felébredtem, s alábbhagyott lázam.

Könnyeimtől ázott volt a párnám,
nehéz volt a súlya s rideg, mint a márvány.
Majd lágyan beburkolt egy meleg átható érzés,
átölelt...., nyugtatott egy szerető féltés.

....alábbhagyott lassan ijesztő szívverésem,
s hagytam elveszni magam az édes érintésben.....

Alkony

Uralkodó szeszély

Ugyanazt a medret mossa,
útja mindig a megszokott,
a stílusa bizonytalan,
hol szelíd, hol zaklatott.

Néha haragvón nyugtalan ,
vágyakkal duzzasztott apály.
Néha jámboran ártatlan,
békéssé apasztott dagály.

Tekintélye tombolása
uralkodik, de változik,
szenvedélyes simulása
jólnevelté csillapodik.

Alkony
Zagyi Gáborné

Gyilkos szenvedély...

frown hangulatjel

Gyilkos bódulat,
szemekben homály,
őrült kábulat,
terjedő ragály.

Rabjává váló,
akarat gyönge,
mély gödröt ásó,
izoláló elme.

Részegült sejtek,
vétózott tudat,
értelmet vesztett
torzult gondolat.

Kiutat keres,
pókfonál esély,
szögekkel kivert
vezeklő szentély.

Átkozott sóhaj,
gyötrő szenvedély,
kínná váló zaj,
esengő remény.

Alkony
Zagyi Gáborné

Születésnapodra

Szeretnék adni valamit,
valami különlegeset,
amit nem adhat senki más,
valódit, tökéleteset.

Kincseimet számolgatom,
mik számomra értékesek,
keresem a legméltóbbat,
melyiket is adjam neked.

Adok mosolyt, a legszebbet,
a legédesebb ölelést,
a legkedvesebb pillanatot,
a legszeretőbb szívverést.

Tavasszá újult reményeket,
érzelmet, gyógyult békességet,
mindet, amit te is adtál,
boldoggá színezett életet.

Alkony
Zagyi Gáborné

Nincs megállás

Tehetetlenség

Ha visz az áramlás

Egyedül

Csak azért is...

...egy dallam...

Csak az számít

Otthonra lelt érzés

Édes Igézet

Gyökerek

Könnyek az esőben

Vetélkedő

Visszakönyörgi magát éjjelente,
szigorún dermeszt még erőlködőn,
makacsul kapaszkodik jeges karma,
míg a reggel űzi béketűrőn.

Nem adja magát könnyen, vetélkedik,
a pálca még övé. Gőgös karmester.
Legyint rá békésen éledő természet,
hiszen előbb-utóbb úgyis csatát nyer.

Alkony
Zagyi Gáborné

Néma takaró

Önvád

El nem ért

Só :)