Holnap jobb lesz -től

A holnap jobb lesz -ben
megfürdik a lélek,
ismét résszé válik
a keringő egésznek.

A holnap jobb lesz -től
mi sorvad újjáéled,
csorbult portékái
a sors üllőjének.

A holnap jobb lesz -től
gyógyulnak vereségek,
csillapodnak égető,
kínzó történések.

A holnap jobb lesz -től
felszáradnak könnyek,
vágyódás születik,
így álmodni könnyebb...

Alkony

Sorsok

Égő könnyek szemekben,
nyílt sebek a szívekben,
keserű szavak hibákban,
gyógyító foltok imákban.

Alkony

Egy gondolat...

Egy gondolat...

Segíts!
Beteg, elgyötört,szenvedők.
Bámulnak rád kisírt szemek, 
nyúlnak feléd fázó, kéregető kezek,
hirdeti az utca, a látkép rideg.

Segíts!
Pénztelen, gyógyulni vágyók,
de van, hogy életért könyörgés,
éhezők, rongyokban járók, kik
nem foglalják imába a létezést.

Segíts!
Nyúlnál a zsebedbe mert szánod,
pedig romok között tengődsz,
a "sajnálom" elhal a szádon,
miközben a holnapon tűnődsz...

Segíts!
Elfordítod a fejed miközben,
szinte fáj belül a mozdulat,
gonosznak, érdektelennek érzed,
pedig könnyezik benned a gondolat.

Segíts!
Hallgatod a híreket, sikerekről,
fejlődésről, reklámok, szónoklatok...,
és megfogalmazódik egy gondolat...,
"talán én nem azon a bolygón lakok..."

Alkony

Ártalmatlan

Egy lápnyi bűzös ingoványba,
süpped a valóság talaja,
kapaszkodók, gátak között,
hatalom és érdek kacaja.

Unottan hever partján közöny,
fásultan bámul mozdulatlan,
riad a ráfröccsenő sártól...,
mosolyog..., tudja, ártalmatlan.

Alkony

És tovább...

Pengeélen táncol,
terheit cipelve,
hisz, ha úgy tehetne,
mintha ott sem lenne.

Meddig halmozhatja,
egyensúlyt vesztve,
folyton a lépést,
ütemet keresve...

Nem válhat köddé...
Végtelen őrület...
Jó lenne megállni...,
de űzi a lélegzet.

Alkony

Oszd meg velem

Oszd meg velem az örömöd,
legyek, ki veled nevessen,
lássam szemed ragyogását,
s neked visszatükrözhessem.

Oszd meg velem a bánatod,
legyek, ki megvigasztal,
ki együttérzőn átölel,
melletted áll jóindulattal.

Oszd meg velem a gondokat,
legyek az, ki segít neked,
ki részt vállal a rosszban,
ki megérti veszteségedet.

Oszd meg velem a sikered,
legyek, ki nagyra becsül,
ki felnéz rád, ha célod eléred,
ha az életben érvényesülsz.

Oszd meg velem a kudarcodat,
legyek, ki bátorít, erőt ad,
ki újrakezdésre ösztönöz,
ki nem hagyja veszni álmaidat.

Oszd meg velem a fájdalmadat,
legyek, ki enyhíti, gyógyítja,
ki óvja testi épségedet,
ki lázadat csillapítja.

Oszd meg velem a szereteted,
legyek, ki örökké őrzi azt,
legyek a lelked igazi társa,
ki téged soha el nem hagy.

Oszd meg velem a sorsodat,
legyek, ki vigyázza életed,
ki mindig melletted áll,
ki az életénél is jobban szeret.

Alkony
Zagyi Gáborné

Pillangó-hatás

Talán csak elvesző sóhajok vagyunk a 
mindenség örvénylő káoszelméletében,
egy kvantumnyi szikra eleven küzdelme,
a jelen burjánzón sűrű közegében...
Nem csak fikció az egymáshoz fonódó,
véletlenszerű folyamatok áradása,
tettek helyes és helytelen okozatai,
hibák szinte törvényszerű áramlása.
Átformálná. Akár világot rengetne,
a múltbéli pillanat röpke változása.
Tény, hogy módosítaná a valóságot
egy pillangó szárnycsapásnyi mozdulása...

Itt nincsenek átléphető idősíkok,
ma még tabu az ember számára a múlt,
maximálisan a jövő tervezhetetlen,
egy kezünkbe sosem kapott kulcs...

Alkony

Kell -e

Kell -e álmokat fejteni,
könnyet mosolyba rejteni,
hibákat összegyűjteni
vereségre építeni.
A tegnapot érinteni,
jelent, jövőt békíteni.
Múltról képeket festeni,
sebeket megörökíteni,
hiú reményt ébreszteni,
gyógyulót sebesíteni,
a fájdalmat megmenteni,
a gyötrőt szelídíteni,
hamis oltárt építeni,
a végzetet kisérteni,
sors fátumát megérteni,
az elmenőt elengedni,
csorbultat kiköszörülni,
töröttet összeilleszteni...

Alkony

Egy fűszer... :)

Az élet konyháján
a szerelem
a fűszerek királya.

Ám óvatosan bánj vele
mert változó
lehet a mellékhatása...

Hevesen dobbanó szívverés,
ingatag vérnyomás,
száguldó, zuhanó repülés.

Ha a használat helyes,
élethosszig tartó,
felejthetetlen ölelés... 

/ ... de, ha értékét nem nézed,
pocsékolod,
morzsáit tékozlón méred.

Nem kímél,
beléd mar,
titokzatos méreg...

Alkony

Az utolsó csepp...

Az utolsó csepp még reszketőn tanácstalan,
a ragaszkodó remény makacsul összezavar.
Érint a megoldás, de még bátortalan,
az elvesztett egyensúly változást nem akar. 

A krízis ismert, szunnyadó, újralobbanó,
elevenedő léte vádlón ítélkező.
Mégis a rég tervezett lépés megtorpanó,
az erőtlen, gyönge lendület szégyenkező.

Elragad újra a szánalom bús sodrása,
menedéked máris parttalan, nem létező,
s míg az utolsó csepp ügyel a körforgásra,
képlékeny válsága, esélytelenül mérgező.

Alkony

Idézet

Mégis néha

Év végi leltár

Kimenőt kapott a lelkem könyvelője,
most napra készen pihennek az adatok,
fáradtságos volt az év végi leltár,
s hála neki veszteséges nem vagyok.
Káosz volt már tetteim raktárában,
egymásra halmozott sikerek, kudarcok,
szükségessé vált már az ellenőrzés,
leporolni a sok összegyűlt adatot.
Átvilágítani, számszerűsíteni ,
mérlegelni, rendszerezni a tegnapot,
végre összegezhetem az eredményt,
vagyonnyilatkozatom nyílt titok.
Látom profitom nincsen, mert jótékonyan
egyenlítik egymást plusz-ok és mínusz-ok,
fájó könnyek és mosolyok egyenlege...,
a kimutatásokban nullára futott.

Alkony

Erősíti

... lakik a bőrömben... :)

..ha létezik reinkarnáció, akkor azt hiszem
valami reszkető madárféle él a bőrömben,
mert ilyenkor télen mindig érzem a késztetést:
melegebb éghajlatra kéne, hogy költözzem... 

Alkony

Ami rendeltetett...

Fájdalma arcára ül,
az ajka cserepes...
Reszket bennem a lélek,
szavakat keresek...

Mennyi emlék, érzés...
örvénylőn hömpölyög,
az imák bent maradnak,
már falakba ütközők.

Rongyossá olvasom
élete nehéz lapjait...
a reménység betűje
már egyre halványodik.

Megtagadni a sorsot,
követelni az életet!!
Könyörtelen a végzet...
embernek nem ez rendeltetett...

Zagyi G.Ilona

Titokzatos...

A hold most nagyképűen rám vigyorog
szerepel sötétlő, széles pódiumon,
elégedetten bólogatnak a csillagok,
nézem a játékukat, s álmodozom.

Kerekedő sikere fergeteges,
szinte érzem mögötte a titokzatot,
amit szemem lát igézőn tökéletes,
pedig sugárzó fénye, csak kölcsönkapott...

Alkony

Szeretném hinni...

Míg nyúlnak utánam csonkolt tegnapok,
hömpölygő sodrásán mégis átgázolok,
pókfonálnyi esélyembe kapaszkodok,
szeretném hinni: a jelen még nem átkozott.

Alkony

A daróc...

Egy egyszerű vászonnak indult,
szőtte két egymásra merőleges
hosszanti lánc, keresztirányú,
majd alul felül keresztezett...

Kialakultak érdes csomó pontok,
miattuk a mintázat jellegzetes,
a kallózás szinte rideggé tette,
kegyetlenül nemezült a felület.

Már nehéz darócként nyomta a vállat,
a súlya megtörte a pilléreket,
meggyöngültek a tartóoszlopok,
félő volt összeroppan a szerkezet.

Egy napon a törődés kézbe vette
a meggyötört durva kis szövetet,
szerető csinozással megszínezte,
s már nem csak ad, kap is meleget...

Alkony

Majd holnap

A siker mindig fukar volt
verejtékemen pöffeszkedett,
míg gyötrődtem kétségemen,
fölülbírálta döntésemet.

Sajátot szerettem volna,
hogy életem végigkísérje,
mégis valamiért gáncsolt
ajándékát kapzsin mérte.

Okolhatnám a sorsot érte,
de hát a sors én magam vagyok,
minden lépésemet, tetteim,
aláírták a "majd holnap"-ok.

Olyan könnyű elveszni benne,
megpihenni a cél előtt,
elbukni, ha a jellem gyenge,
majd okolni a szűkre szabott időt...

Alkony

Könnyfolyó

Amikor bent marad a szó,
de világgá kiáltanád,
ordítanád, sikoltanád,
de csak néma sóhajtozó...

Tör, zúz odabent pusztítón,
a kár felbecsülhetetlen,
mert feladja elveszetten,
romjain ül várakozón...

Miért olyan fránya büszke...?
A hang képzése elakad,
tagadva égő vágyakat.
Néma vereség győzelme...

... szabadul, oly egyszerűen,
az áramlás feloldozó,
s ömlik az elfojtott szó,
keserűen hulló könnyekben.

Alkony

Amíg csak lehet...

Mesél a szél

Roppanó puha hótakaró,
szelíd fehérre festett erdő,
elégedetten nézi művét,
egy-két megkönnyebbült felhő.

Süvítve dalol ma ébresztőt,
ágakról havat söpörve a szél,
a dallam oly ismerős, hisz
ősrégi történetet mesél...

Alkony

Kép:Szőkéné Zsuzsi

Eltévedt... :(

Új év, új esély
mindennap figyelem,
várom a szerencsém,
rostokol a türelem.

Azt hiszem eltévedt,
pedig mennyire várom...
Talán felém az utat
ki kéne tábláznom?

Ácsok :) :(

Zajra ébredek, valaki a tetőt bontja...
Faforgácsok peregnek... Sietős a munka?
Hiszen télen nem dolgoznak az ácsok,
és ki hívta őket, én senkit sem látok...
Nyitom az ajtót, s az erkélyre kiállok,
ijedten néznek rám, díszes Fakopáncsok... 
A kontárok eltűntek egy pillanat alatt...,
ám ott hagytak maguk után, egy tátongó lyukat...

Alkony
A fotón az egyik tettes 

Újratervezés