Még lobban

Sűrített óhaj,
abszurd ötletek,
önfeledt kacaj,
szelíd sikerek.

Madárröptű vágy,
hálóban ragadt,
egy furcsa rabság,
a lánc elszakadt.

Tépett önérzet,
beszerzett sebek,
szegett ígéret,
kérges becsület.

Múltból visszhangzó
útra kelt sóhaj,
még felszikrázó,
lobbanó szófaj.

Alkony
Zagyi Gáborné

K.O.

Viseltes bölcsességek,
drámák aforizmái,
egymással ölelkeznek
sérelmek démonai.

Ütött-kopott igazság,
mit foltozgat a lélek,
szégyenkező valóság
pusztul, majd újra éled.

Begyógyított értelem,
hol a látszat rád nevet,
csendre int a türelem,
de tudod, hogy megvezet.

Egyirányú körforgás,
mi magával húz, vonszol,
eltékozolt változás
szánakozón rád számol...

Alkony
Zagyi Gáborné

Köszönöm...

Hívogató színfolt,
itt a faluvégén,
egy kicsiny kápolna,
ékkő az útszélén.

Tiszta és rendezett,
mindig megcsodálom,
a cserépben virág,
gondozzák úgy látom.

Néha megpihenek,
utam erre vezet,
leülök a padra,
kicsit elmélkedek.

Áldom és dicsérem,
azt a szorgos kezet,
ami rendben tartja
ezt a kedves helyet.

Hazafelé tartok,
s a tájat csodálom,
a kápolna mellett
hajlongani látom.

Kendős, öreg néni
rózsát metszett éppen,
- Hálásan köszönöm -
suttogta a szívem...

Alkony
Zagyi Gáborné

Sóhajnyi

Tétován vívódik
vágyam a peronon,
míg sorsom íródik
sóhajt az alkalom.

Útjára engedem,
szárnyaljon szabadon,
röpülünk bérceken,
túl a virradaton.

Felkelő napfényben
ébren kapaszkodom,
szétárad bensőmben
egy lázas izgalom.

Szeretnék túllátni
közönyös falakon,
a csendet felrázni
a szürke betonon...

Alkony
Zagyi Gáborné.

Én

Ott van benned...

Minden ott lapul benned,
ami a boldogsághoz kell.
Hogy miképp használod fel,
azt egyedül TE döntöd el..

Hagyhatod veszni kincseid,
elfogadva amit adnak.
A beletörődő némaság,
gátat szab az akaratnak.

Nem a saját életed éled,
ha nem te magad döntesz,
elkönyveled a vereséget,
de belül hullanak a könnyek.

Mit ér a vádaskodás?
Lelked fájó terhével.
Ujjal másra mutogatsz,
hogy miatta vesztél el .

Pedig egyedül Te vagy
oka, minden bánatodnak.
Te vagy egyedül, ki megálljt
szabsz vágyódó sorsodnak..

Engedd szárnyalni vágyadat,
saját hited és akaratod..,
használd, amit elfojtottál,
amit isten nem hiába adott.

Alkony
Zagyi Gáborné

Vendégváró

Édesanyám felébredtem,
tavaszízű a pitymallat,
mintha madárdal csalogatná
a napkeltét az ég alatt.

Édesanyám szép napunk lesz,
bár a szél felhőket kerget,
mégis, mintha azt suttogná
- Ma mindent életre keltek...-

Édesanyám készülődöm,
az ajtóm fölött aranyág,
ablakomban reám kacsint
a játszadozó napsugár.

Édesanyám megetetek,
a tojást is összeszedem,
friss vizet is viszek nekik,
az udvart is összeseprem.

Édesanyám ragyog a ház,
oly tiszta, mint a patyolat,
fölvettem a legszebb ruhám,
még megfésülöm hajamat.

Édesanyám megterítek,
most ünnepi az alkalom,
hímes tojás, édes kalács,
díszítettem is gazdagon.

Édesanyám kopognak már,
nyitok ajtót a vendégnek,
verendánkon sorakoznak,
a víg kedélyű legények.

Édesanyám jöjjön kend is,
magának kell választ adni,
tudja éppen azt kérdezik,
hogy: - Szabad -e locsolkodni?-

Alkony
Zagyi Gáborné