Féltés...

Ne félts, anyám! Tudd, hogy erős vagyok,
mint a tőled eltanult, ellesett jó.
Felcsendülnek eldúdolt dallamok,
s itt kering még a megbecsült, intő szó.
"Légy jó, fiam! Vigyázz magadra... másra.
Családra, gyermekre, szerető társra."
Megérett, megértett aggódó sor(ok)
Féltésed... mit a jelenbe áthozok.

Zagyi G.Ilona

Anyák napi kincseim... a múltból rám nevet

Van egy kedves fiókom,
lapul benne sok emlék.
Mosolyog, ha kinyitom,
keblemben a büszkeség.

Tarka-barka sokaság,
rajzok és papír szívek,
ritka, értékes csodák,
mit gyerekkéz készített.

Érződik a lendület,
édes, lázas izgalom,
nincs is ettől ékesebb,
szívbe vésett alkalom.

Kincsek ezek, rajzokon
kis pálcika emberek,
cserépben nyíló virág,
festette a képzelet.

Látod kezem hogy remeg?
Kibontom a képeket,
most a múltból rám nevet,
egy szerető kisgyerek.

Alkony
Zagyi G.Ilona 2015

Ne várjon hiába...

Hálám