Így...

Van az a pillanat

Édes hipnózis

Csókot leheltél a tenyerembe,
egy aprócska lángot vágyaidból,
ujjam zárták édes börtönébe,
s ölelték féltve az elmúlástól.

Vigyáztam melegét álmomban is,
merészebben űztem az árnyaim,
oltalmazott a furcsa hipnózis,
lebegtem gyógyító áramlatain.

Már rám köszön a hajnal derengve,
bizseregnek zsibbadó ujjaim,
még mindig őrzöm szenderegve,
sodródva ébredés hullámain...

Alkony

Bűntudat

Az anya szíve

Szeretet

Péntek 13

Ma péntek van és tizenhárom,
a macskámat nem találom...
Biztos elment ijesztgetni,
mert fekete, ám leheletnyi.
A kéményseprő hazahozta,
- stoppolt az úton - mondta.
Kezében dorombolt a cica,
hálásan, hogy visszahozta.

Alkony

Éledő bíbor...

Hófehér hajnal köszön,
jeges szél sikoltja kínját,
rászedett mi ringatott,
félve kutatnám titkát.

Ahol járok vadcsapás...
dereng a valóság vászna,
melegíti éledő bíbor,
hogy össze ne törje..., vigyázva.

Alkony

Fordított világ...

Ahol a vak mondja meg mit érdemes látni,
ahol süket komponál sikeres dallamot,
ahol a néma túlharsogva tud ítélni,
ahol bénától irigylik a mozdulatot.

Ahol tanítják, hogy lehet boldogan félni,
ahol a szegény elégedetten átkozott,
ahol a vagyon mutatja, hogyan kell élni,
ahol a vétkes oszt bűnbocsánatot...

Alkony

Beletörődés

Még most is űznek az álmok
görcsösen akarod őket,
de csak sóvárogni: Átok.
Beburkol a tré, legyőzhet.

Leláncolt öntörvény sikolt,
aggály rabságában sorvad,
beletörődéssel kóstolt
félelem, esély, összeolvad.

Retteged a bírálatot,
a tett és szó is bent marad.
Elfogadod a kínálatot,
szolgalelked bólogat...

Alkony

A jóság

Nyújtsd a kezed

Ne felejts el nevetni

Cserepekből

Amikor szétesnek a képek,
elemekké bomlanak részek,
szilánkká hasadnak emlékek,
apró cserepekben kérdések.

Menteni? Temetni veszteségnek?
Sóhajt számolnak töredékek,
hisz annyi mindent rejtenek,
a homályos, csorba vétkesek.

Kristályként vakít, ami ékes.
Felejtést kínál, békességet,
csöndet, édes bűntelenséget,
darabjaiban csillan, éget.

Hibátlan mit kirakhat néked,
TE mégis az egészet kéred...

Alkony

Ne zárd be az ajtót...

Üzenet

Érzem

Érzem a szíved dobbanását,
értem dobban...
Nem szeretett még engem soha,
senki jobban...
Elmerülni a vágy tengerében,
csodás utazás...
Ellazulni féltésed felhőjén,
nyugtató biztatás...
Elveszni ölelésed szigetén,
szédítő mámor...
Elmélyülni szemeid tükrében
enyhítő zápor..
Elbújni a világ elől
kezedet fogva.
Elfogadni MAGAMAT.., ÉRTED
boldogan mosolyogva..

Alkony

Konc

Álom ajánlat...

- Elfelejtheted örökre.
Segítek...- egy angyal súgta.
- Csak rajtad múlik, te döntesz,
s lakatot teszek a múltra... -

Csábító volt ajánlata,
mégsem fogtam vele kezet,
mit érne létezésem, ha
többé nem emlékezhetek...

Bár minden megélt szépség,
fájó öltések közt készül,
életem fája nem létezhet
gyökerei, hajtásai nélkül...

Alkony

Ébresztő

Még halvány, megsápadt színek,
de már derengő körvonalak,
álmosan moccan a lendület,
tétován sóhajt a gondolat.

Megfed szemrehányón a fény
mi óvatosan nyújtózkodik,
s az idő, mi csendes szökevény,
vágyódón visszakéredzkedik.

Megtéveszt, ámít sóvárgása,
becsap a jóleső illúzió,
mi szétfoszlik egy pillantásra,
mert jámborsága csak vízió...

Tovább sodor ismert impulzus,
éber a szokott ritmus, figyel.
Türelmetlen, most is cinikus,
zsarnok módon magával cipel...

Alkony

Engedd be a napfényt

Tennie kell

Benned, bennem...

Nincsen titkom előtted,
bennem élsz.
Tisztán látom lelked,
benned élek.

Figyelsz, kéred szavaimat,
bennem élsz.
Suttogom gondolataidat,
benned élek.

Gyógyítasz sebzett álmokat,
bennem élsz.
Szemedbe rejtem vágyamat,
benned élek.

Érted, érzed félelmemet,
bennem élsz.
Szíved dobbanása éltet,
benned élek.

Alkony

Mesélek fiam...

Most még mesélek fiam,
színeket délibábot,
álmot varázs világban,
igéző magasságot.

Most még mesélek fiam,
repülünk felhők fölé,
napba nézünk titokban,
holdsugár hoz hazafelé.

Most még mesélek fiam,
egy gazdag igazságot,
mit kerestünk annyian,
s vakmerő bátorságot.

Most még mesélek fiam,
egy misztikus árnyékot,
űzhető rémálmokban
kínos fordítottságot.

Most még mesélek fiam,
szerepekről, célokról,
menedékről viharokban,
elérhető csodákról.

Még akkor is mesélek fiam,
ha már éled a tanulságot,
s gyermeked szemében csillan,
csiszolod tovább, mint gyémántot...

Alkony