Tavasz suttogó

Szürke ruhám lassan pördül...
Veszendő anyag... csupa folt
ráncaiban újul, zöldül.
Rá emlékezetből dúdolt,
holtnak hitt jel színeket old...

Trillákat, tarka szirmokat
szórok meleg tenyeremből,
miközben gyógyít, tisztogat
szabad lélegzet keblemből,
könnyem felszakadt sebekből.

Pörög ruhám... csupa virág,
suttogásom terjed, árad.
Megérti a nyíló világ,
szelídülnek rideg árnyak...
táncba hívlak, téged, társnak.

Zagyi G.Ilona
Kép: Josephine Wall festmény

Számolok

A világ közepe, ahol én vagyok,
jól látni innen a holdat, a napot.
Megvilágított úton életerő.
Távot, magasságot és időt mérek.
Folyton számolok, abból, ahogy élek.
A grafikonon izom s lélekerő.

Magamhoz mérem a jót és a rosszat,
valós történet hatvány és a szorzat,
ível, de mindig jön egy hullámtörő.
Amikkel dolgozok halmozott tények,
egyszerű művelet mert átélt lényeg,
ahol sürget folyton egy időmérő.

Az egyenletben itt-ott zárójelek,
részeredményből óvok, őrizgetek.
A plusz és mínusz mindig visszatérő.
Törtek, s egészek torlódnak a sorban...
de nincs kész képlet, még túl sok titok van.
Míg le nem blokkol a fogyasztás mérő.

Zagyi G.Ilona
2016

Elmondom neked...magamnak

Ajándékom

Rózsáid helyett..+

Sosem szótlan

Virágomat

Beszédes virágok

Anyákért

Ne várjon hiába

Hálám