Évfordulós napkelte

Akkor is nyár volt... az égbolt lángolt,
egy letisztult kék és valami még
ami megkésett, 
de az a lépés újjászületés.

Alkottunk képet... hol minden részlet
színe a vágynak, s míg hazavárnak
a mentett szavak,
alkonyom festik, reggeltől-estig.

Nyitom, s nem zárom, éjjel az álom
sem szakítja szét, s édes csendjét
a nap bontja ki
a zenit felett... Most elégedett...

Ilona Zagyi Gáborné

Napfényes vágy

Mennyi árnyék, ami félelmetes...
szelídkékem eltűnne, ha hagynám.
Napestig sorolhatnám, hogy hányszor
tört meg az egészséges hatvány,
hisz vesztem el bennük jó néhányszor.
A Létem aprócska hányadosa
az a bizonyos végeredmény,
s ha tehetném el sem engedném,
lennék szenvedélyes, hű cinkosa...

Napfényes vágy... tudom, sorsköteles,
de ha csak örökké elsiratnám,
velem maradna -e szürkületkor?
Ha nem átéléssel foltozgatnám...
míg hiszem, velem van ébredéskor.
A részem... kell, jó a gyógyításra.
A torzulás ettől vérszegény...
Vágyam ott a remény képletén
tőlem erős... nincs más indoklása.

Ilona Zagyi Gáborné

Fércanyag

Szokványos, sztereotipikus körök...
bólogatás és hálás köszönömök.
A fel-feltörő józan tagadással
díszítve, s néhány fennkölt szakadással,
összeférő "majd" és "most"-ok, csak fél-e-l-em-ek.
Kinekmijut kapocs, egyetlen-egypercesek.
A kellazélethez fércanyag elemei:
szétdobált tegnapok mosolytöredékei.

Alkony / Ilona Zagyi Gáborné /

A körforgásban...

Miért születtem, miért halok?
Jöttem,láttam, s majd mindent hagyok
magam mögött...
Lét-forgatag, de el nem veszek,
csak elveszek vagy hozzáteszek,
leírt körök.

Bejárt szintek, megcsodált torony.
Megtartom, vagy csak kapaszkodom?
A föld dübörög?
Az érlelt gyümölcs néha férges.
A gyökerek közt tekervényes
átok zörög?

Toxikus légtér, nap megéget!
A honnan söpört törmeléket
nyelem, köpök.
Ültetek fákat, lesz majd erdőm,
túl látsz majd róluk a füstfelhőn,
ha nem törött.

Mesélnék róla, csupa jóság...
de emészti valami kórság.
Kér, nyöszörög.
Méreg mossa az árnyoldalát,
s félek, föléli saját magát,
nem lesz örök...

Lét-forgatag, de el nem veszek,
csak elveszek vagy hozzáteszek...
meg nem szökök.
Miért születtem, miért halok?
Jöttem,láttam,s majd mindent hagyok
magam mögött...

Ilona Zagyi Gáborné