Talány

Nem tudom hová, meddig és mennyi.
Tanultam sírni, tudok szeretni.
Féltem, de voltam vakmerőn bátor.
Nem vagyok más, csak egyszerű vándor.

Nem tudom hová, meddig és mennyi.
Lelkem útját hányszor kell megtenni?
Most még itt vagyok, még visz a lábam.
Kiszabott út. Fohász a zsoltárban.

Szeretnék látni, kérdés ezernyi.
Libben a kendő, csak egy leheletnyi.
Nem tudom hová, meddig és mennyi,
fény leszek -e, vagy csak oszló semmi.

Alkony
Zagyi Gáborné

Veled érez

Szomorú zene szól
szívedbe markol,
együtt érző dallama
könnyekre hangol.

Jólesőn hullik
az önsajnálatra.
Osztozik veled
lelked fájdalmába.

Sírj. Gyógyít a könnyed,
a zene súg: Így könnyebb.
Hálásan köszön minden
elsírt könnycsepp.

Ám a dalnak vége,
másikat ne keress.
Ha magadba roskadsz
gyógyír sose lesz.

Váltsd le az ütemet,
keress másik lemezt.
Vidáman tomboljon,
sírtál már eleget.

Most tekints előre.
Az értelmet keresd!
Mert az élet tőled szép,
ezt soha ne feledd!!

Alkony / Zagyi Gáborné /

2014.08

Igen-rózsa

Még mindig őrzöm azt a rózsát,
mint varázsát a pillanatnak.
Súlyát a kimondott szavaknak.
Még érzem elveszett illatát.

Ahogyan ajkamon csók ízét,
színét idézem. Bíborvörös,
s a láng, ahogy lobban kölcsönös,
élem a tökéletességét.

Kiszikkadt már a hamvas virág.
Oda szirmok selyme, bársonya.
Fénytelen, száraz, rozsdabarna,
de érzéseink csillogtatják.

Alkony
Zagyi Gáborné

Nem adod fel

Kóbor lélek a viharban
játszik a fény és az árnyék,
gyűlnek a fekete felhők,
cseppekben hullik rád még,
az elveszettnek látszó,
fájó, összetört világod,
míg keresed az ösvényt,
a káosz mélységét járod.

Lehetetlennek látszik, mint
röptéje szárnyatlan madárnak.
Bőrödön érzed leheletét,
a kínzó, sorstalan magánynak.
Kitartóan küzdesz, megtörsz,
mert egyedül gyönge az ember,
de a reményed veled él,
hogy boldog leszel egyszer.

Alkony
Zagyi Gáborné

2014.08

Könnyek az esőben

Nyomtalanul tűnnek el
a könnyek az esőben...,
értelmet keresel még,
a nem létezőben.

Hittél, mégis köddé
vált a jelen pillanat,
hiába lázad még
lelked, alulmaradsz.

Elkopnak a szavak,
értelmüket vesztik.
A zajló zűrzavarban,
hogy élsz, elfelejtik.

Tudod, hogy van esély,
s kell a túléléshez,
mit ma az eső elmos,
a hajnal újraéleszt.

Alkony
Zagyi Gáborné

2014.08

Ne sírj bűntelenül

Könnyen kigúnyol az, ki
mindent készen kapott,
aki soha nem is látott,
fájó, nincstelen napot.

Ha fájnak is a szavak
amit mond szívtelenül,
emeld fel a fejed,
ne sírj bűntelenül.

Az eldobott bumeráng
visszafelé is repül.
A kimondott bírálat
akkor a helyére kerül.

Alkony
Zagyi Gáborné

2014.08

Ennyi...

Csak ti tudjátok

Csillagok az égen,
ha mesélni tudnátok,
könnyekkel szememben..
hányszor néztem rátok.

Csillagok az égen,
csak ti tudjátok,
szomorú sorsomat,
némán bíráltátok..

Csillagok az égen,
hálával tartozom,
hogy meghallgattátok
keserű sóhajom..

Csillagok az égen,
ugyanúgy ragyogtok,
csak én vagyok már más,
mosolygok rátok..

Csillagok az égen,
a végtelen térképen,
gyönyörködve nézem
boldogan, békésen..

Alkony
Zagyi Gáborné

2014.08

Tovább...

Azt mondod belefáradtál,
értelmetlennek kiáltod.
Halkan becsukod az ajtót,
a szűkölő esélyre zárod.

Szinte kétségbeesetten,
csak megfelelni akarnál.
Azt érzed nem ért senki,
hogy magadra maradtál.

Érzed a mélységet,
sok benned a kérdés,
de nem felel senki,
hiányzik a megértés.

Fárasztanak a falak,
a sok előítélet.
Miért kell örökké
bizonyítanod néked.

A padló kövét nézed,
a kockákat számolod,
neked itt is, így is jó,
de csak magadat áltatod.

Nem vagy te rosszabb másnál,
össze kell magad szedni.
Felejtsd el a bíráid,
a te életed nem érzi senki.

Használd a makacsságod
most saját érdekedben,
és, ha már megpihentél,
menj tovább, felemelt fejjel!!

Alkony
Zagyi Gáborné

2014.08

Mert nem vagyok egyedül

Néha félve nézek előre,
olyan elveszett a jövő,
a múlt cipőjébe bújnék,
aztán mégsem veszem elő.
Mert nem vagyok egyedül!

Néha riasztanak a tettek,
olyan nehezen mozdulok,
de nyúl felém a két kezed,
hogy feladjam, nem hagyod.
Mert nem vagyok egyedül!

Néha értéktelennek tűnik,
minden megtett lépés,
de mögöttem áll, ösztönöz
az önzetlen, szerető féltés.
Mert nem vagyok egyedül!

Néha elszomorít a sors,
mert vannak fájó pontok,
de te ott vagy mellettem :
- Nem lesz semmi baj - mondod.
Mert nem vagyok egyedül!

Alkony
Ilona Zagyi Gáborné

2014.08

57 embert ért el.

Ha a kevesebb több

Emészted magad folyton,
soha semmi nem elég .
Vádolod a múltad, hogy
a jelen keveset ér.

Légből várat építesz,
csodálod, hogy elszáll.
Könnyesek a sóhajok,
minden filmszakadásnál.

Még markolod a semmit.
de kevered a kártyát,
a játékod fájdalmas,
de elviszed a pálmát.

Kapaszkodsz a létrán,
vágysz az újabb fokra,
a szemellenződ széles,
vágyón néz a holnapba.

Egyre feljebb nyúlsz,
nem számít az áldozat,
összetörhetnek szívek,
nem érdekel a pillanat.

Törekszel a magasba,
de nem a kilátásért,
buzdít a tekintély
az újabb trófeákért.

Tetszik az alázat,
a hatalom szédítő,
csillog a kártyavár,
mámoros életízesítő.

Figyelmeztet az idő,
deresedik a hajszál,
visszaintesz neki,
valamit mondanál...

Szólnál, de nincs kihez,
ijedten veszed észre,
magadban ülsz csak
a várad közepébe..

Feltéped az ajtót,
hullanak a lapok...
Jajj Istenem mi ez?
Egyedül vagyok???

Gyerek gőgicsélés
életszínű zajjal,
szolid kis szobában,
felébreszt a hajnal

Megölel valaki...,
rosszat álmodtál?
Hozzád bújik kedvesen.
Mindent visszakaptál...

Alkony
Ilona Zagyi Gáborné

Mesélő szarkalábak

Lassan felmorzsolódnak tetteim,
szavaimat komótosan őrli a kor.
Sugárzó frissesség, üde fiatalság,
csak lelkemben csapong virradatkor.

A tükörből visszaköszön az ezüst,
bár tündöklése már-már erőszakos,
a ragaszkodó, még apró szarkalábak
térképén, napról napra újabb vázlatok.

A mester dolgozik, kíváncsian nézem,
szólnék, de csöndre int alkotóereje.
Minden apró vonása jól tervezett,
s remélem hosszú még a munkaideje.

Eltüntetni. Ugyan minek? Fölösleges,
hisz mindegyiknek külön története van.
Olyan mint fejezetek a könyvemben,
csak titkosan lapulnak, kódoltan.

Időnként olvasok közöttük, a múlt
köszön vissza általuk, emlékezem.
Van árka, melyből rég elapadt könnyem
feltör, s fájón belesajdul a szívem.

Van ám kacagó vonás is, számtalan.
Ölelő gyermek kezek történetei.
Részeit újra és újra olvasom,
mert ők életem legszebb emlékei.

Van helye a szerelemnek, még alkot,
a szelíd alkony csodája elbűvöl.
Békés nyugalommal még oltalmazón,
mosolygó szemem tükrében tündököl.

Hagyom dolgozni, hisz időm van még,
s tennivalóm is akad számtalan,
s boldog vagyok, ahogy rám nézel:
TE, aki olvasni tudsz vonásaimban.

Alkony
Ilona Zagyi Gáborné
2014.09

Ennyi...

Két fél szivárvány

Szívünkbe írt

Ahogy rám nézel, nem lát úgy más,
nincs pillantás, ami így éget.
Részed vagyok, lelkedben élek.
Felszabadult, édes tékozlás.

Szertelen, csak adni akarás,
birtoklás nélküli, bűntelen.
Nem számolgatott, mert végtelen,
szívünkbe írt összetartozás.

Nincs rabság, csak szabad akarat.
- Röpülj! - mondod, s érzem, hogy féltesz.
Igazodom lélegzetedhez.
Elengedlek, tudom itt maradsz.

Alkony
Zagyi Gáborné

Szenvedély hangjegyek

Megtalálja helyét minden részlet,
életre kelnek összefüggések,
egy igéző dallamot alkotva.

Testben lélek komponálta stílus,
jel erekben lüktető impulzus,
kész a ritmus, szívek írta kotta.

Sejtelmesen lágy, vágy beleremeg,
s míg születnek szenvedély hangjegyek,
édes a láz, ami körbefonja.

Alkony
Zagyi Gáborné

Mosolyőrző