Csak álmodom?

Születtem, de félig halok...
Névtelen generáció?
Hozott bűn, jóság. Ver a szív.
Érben regeneráció.

Olyan ismerős az illat,
érzem, egyszer már jártam itt.
Nyíló virág, zöldülő lomb.
Van, ami sosem változik...?

Hangok, dallam, új szövegrész.
Hittel költött sors. Véletlen,
tán visszatükröződött...
Ismétlődik? Újraélem?

Lánggal érő gondolatok...
Csak félkész, vagy tán maradék?
Sötétlő árnyak, fojtó füst,
vakító ezüst. Haladék...

Hold kínálta menedék...
Harang szól. Csak álmodom?
Születtem, de félig halok...
Néha a szemem becsukom...

Alkony
Ilona Zagyi Gáborné

Kimondhatatlan valami...

Napfény táncol az ablak hideg üvegén,
mintha az súgná : miattad, neked szökök.
Melengetlek. Rést török a nehéz szürkén.
Érted libbennek szét, sűrűn szőtt függönyök.

Olyan gyöngéd, mint jóleső simogatás.
Ablakot nyitok, csókját bőrömre kérem,
s a beengedett, oly édes cirógatás,
hozzám simul, elcsábít, ölel merészen.

Egészen övé leszek. Pezsdül a vérem,
akarom, kérem. A szenvedély igazi.
Mohón többre vágyom, hogy marad, remélem...
Elbájol a kimondhatatlan valami...

Tavaszi napfény...

Alkony
Ilona Zagyi Gáborné

A mű végtelen...

Veled vagyok egy és egész.
Nélküled csak a fél(-)elem.
Félkész merész. Kell a részed.
Egy meg egy s a mű végtelen.

Vakmerőn fél gondolatok,
tiéddel ötvözöm, élem.
Kell egyensúly, támaszkodok.
Egy meg egy s a mű végtelen.

Jóból-rosszból, adok-kapok,
összeolvad, így szeretem.
Nem saccolok. Összeadok.
Egy meg egy s a mű végtelen.

Alkony
Ilona Zagyi Gáborné

Megtalált ütem...

Egyszer már széthullott,
azt hittem vége, megáll az idő...
majd túlcsordult, s a számláló újraindult.
Elveszett és megtalált...
kissé szabálytalan, de letisztult ütem...

Alkony
Ilona Zagyi Gáborné

A körben...

Egy szegletben ülök, de érzem a nyüzsgést.
A lázas lüktetést, s látom ahogy pörög.
Most nélkülem forog, de vele szédülök,
széles a látószög, fokokat számolok.

Nincs háromszázhatvan, mert a része vagyok,
s bár egy helyben járok. Örvénylik vénában
kapj el ha tudsz inger. Belé kapaszkodok.
Falak között tombol, szabálytalan éber.

Még mindig tanulok, élek oda-vissza.
Körbe-rím vigasza, sóhajtott szabadok.
Lehet, lyukas garas. Nem hagynám senkire.
Eldobom messzire. Madárlátta szavak.

Alkony
Ilona Zagyi Gáborné

Gyűjtögetek...

Tökéletes pillanatok,
képek bennem elmentve.
Mint kapaszkodó gyöngének...
egy igéző naplemente.

Hűs szigorral köré fonta
a sors, szürke egyensúlyát.
Tűri, hogy bontom naponta,
s szövöm lelkem takaróját.

Kérem, kapom, gyűjtögetek,
melengetnek, hogyha fázom.
Szavak, tettek, ölelések,
simulnak, mint puha bársony.

Alkony
Ilona Zagyi Gáborné

"Ámen" a margón

Betűk és szavak, csak az igazért,
ha sértő, csak tanulságként dobban.
A múltból hozott vastag szövegkönyv
titka a meggyűrt, szakadt lapokban.

Szótagok, szigorú, szabott keret,
hol margón az Ámen még gyöngyözött.
Ifjú szív sóhaja dicséretes,
helyét kereste szabályok között.

Sablont használt. Talán örökölte?
Későn érő gén? Hittel élt lényeg...
Nem kímélte, zúzta, őrölte,
átszakadó átka tévedésnek.

Egyszer minden a helyére kerül.
Meg nem semmisül hozott áldozat.
Alkonyat színezte új fejezet.
Értékre lelt késői éntudat.

Sebezhető, mert még mindig szelíd.
Eltorzult betű, gyönge, reszkető,
de ott a sorok végén az, a szó,
"Ámen" még most is felismerhető.

Alkony
Ilona Zagyi Gáborné

Mágikus áramlás...

Tavasz lázban égek,
a nap fénye gyógyít,
édesen bizsereg,
életíze hódít.

Ártatlan vétkezés,
szívemben bűnjelek,
sürgető ébredés,
lelkemnek üzenet.

Rügyet bont a szürke,
a remény csicsereg,
megmozdul a fürge,
késztető zsigerek.

Mágikus áramlás,
mi véremben éled.
A lobbanó varázs,
felpörgött ígéret...

Alkony
Zagyi Gáborné

Újra költ...

Megkapva mindazt miről álmodott,
fellélegezve sóhajt fel a föld,
a napfényben megfürdött békében,
ágak között, a madár újra költ...

Zagyi Gáborné
Alkony

Egyszerű számadás

Boncolgatott tettek,
analizált fázisok,
górcső alatt a múlt,
foltozgatott, vázlatok.

Veszteségként könyvelt THM
üres fejlettségi fok,
szigorlat szintekben,
mérlegelt áldozatok.

Siker és veszteség,
egymást oltó hatalom.
Ártatlan vétkezés,
felbecsült fogadalom.

Kölcsön kapott lélek,
ütött-kopott kamatok.
Haszonleső végzet,
számon kérőn bekopog...

Alkony
Zagyi Gáborné
2015.03