Egy más korban ébred, kerekedik szeme.
Betonúton lépked. Hol a sok jegenye?
Koppan a csizmája. De jó, nem lett sáros.
Városnyi kúria s mind fénylőn látványos.
Száguldó autók. Hány lóerős lehet?
Romokban istállók, mohás alapkövek.
Hatalmas szántóföld, sok a parlag, ugar.
Pihent szűz-anyaföld. Nem töri föl magyar?
Nem kell a föld kincse, legyint s tovább ballag.
Más a kenyér íze. Mennyi furcsa maszlag.
Aromák és színek, mindent pótló porok.
Isteni vegyészet. Csupa okos dolog?
Betegség, gyógyítás? Mindenre van válasz.
Nagyhírű doktorok, felszerelt kórházak.
Könnyét elmorzsolja. Milyen jó lett volna...
Átkos torokgyíkba belehalt a fia...
Korszerű gépek, modernizált kényelem.
Hozzá mesterségek, biztonság, fegyelem.
Az iram gyorsuló, szinte túlpörgetett.
Széles világháló. Utánzás szédület.
Megpödri a bajszát, a homlokát törli.
Rajz a falakon, írás, színes graffiti.
Új hullám és stílus. Miért falra? Kérdi.
A zene új ritmus. A hangerőt sem érti.
Modern épületek, járdán ember alszik,
mellette elmennek. Sóhaja hallatszik.
Leveszi a kalapját, a hajába túr,
szegény itt is szegény, sok itt a módos úr...
Miért sok a koldus e gazdag világban.
Generációs juss, a gőgben, szolgaságban?
Ember miért térdel? Mit megéltünk, mit ér?
Vajon hány év telt el és hány kellene még?
Alkony
Zagyi Gáborné
