Várakozó esély

Elmosódott körvonalak,
furcsán eltorzuló képek.
Nincs hiánytalanul egész,
tért pótolnak veszteségek.

Reményteljes ígéretek,
simává becsült téveszmék,
zakatoló monoton zaj,
mögötte mélyült szakadék...

Vakmerően lázas álmok
sürgetnek beteljesülést,
a percek sóhajt számolnak,
elűzik a kétségbeesést...

Alkony / Ilona Zagyi Gáborné /
2014.02

Tenni kell !!

Hosszú ideje már csak a
keserűség volt a szívében.
Könnyes, esdeklő imái,
sóhajai szálltak az éjben.

Drága jó isten, ki vagy
ott fent a mennyben.
Segítsd meg a gondolatom,
segíts kiutat keresnem...

Imája elhalkul, elvész a szó...
elnyeli az éjszaka sötétje.
Minden hiába... elméje tudja,
tétlensége fájdalma miértje.

Nem ítélet kárhoztatta lelkét,
saját maga mérgezi azt.
Amíg így sanyargatja magát,
tudja hiába vár vigaszt.

Amíg a láncát hordja békén,
tudja hiába vár szabadságra.
Amíg nem búcsúzik fájdalmától,
hiába vágyik boldogságra.

Amíg elfogadja nehéz sorsát,
hiába az elsuttogott ima.
Amíg rá nem jön magától, hogy
tennie kell ellene, nem elfogadnia...!!

Alkony / Ilona Zagyi Gáborné /
2014.02

Benned, bennem...

Nincsen titkom előtted,
bennem élsz.
Tisztán látom lelked,
benned élek.

Figyelsz, kéred szavaimat,
bennem élsz.
Suttogom gondolataidat,
benned élek.

Gyógyítasz sebzett álmokat,
bennem élsz.
Szemedbe rejtem vágyamat,
benned élek.

Érted, érzed félelmemet,
bennem élsz.
Szíved dobbanása éltet,
benned élek.

Alkony / Ilona Zagyi Gáborné /
2015.02

Miértek

Csupa kérdés voltam,
mikor megszülettem...
Néztem jóanyámra
tágra nyíló szemmel.

Később sem koptak,
jöttek ezerszámra,
minek és miért ,
jöttem a világra...

Minden érdekelt,
akartam a választ,
a gyerek sosem bánja,
hogy valakit fáraszt.

Miértek és hogyanok,
az ember sokat kérdez,
hisz felnőtt fejjel is
vizsgáztat az élet.

Egyre kevesebb lesz,
az érdeklődés apad,
inkább tőlem várnak,
értékes válaszokat.

A korral sokasodik
a gyűjtött tapasztalat,
de mindig marad titok,
ami rejtve marad...

El soha nem fogy, egy
utolsó miért mindig akad,
amire majd a Jóisten
felel, ha lelkünk tovább halad...

Alkony / Ilona Zagyi Gáborné /
2015.02

Mentés másként...

Jártam a napkeltében,
egy nyári villanásban.
Álmodtam, de átéltem.

Oly ébren, tisztán láttam:
félénken bontakozott
fény, az idő árkában.

Hasadt, szétesett, hozott,
fekete kulcsszín. Jókor.
Még most is kapaszkodok.

Sárga, türkizkék, bíbor.
Kevert, megcsodált byte-ok,
föl és letöltöm százszor.

Rögzült átkon átragyog,
mint bűvös dioráma.
Jóváírt villanások.

Fókusz a csalogányra...
Mentés másként pixelek.
Ébren tart a látványa...

Ilona Zagyi Gáborné

Megjelent az új könyvem :)

..és akkor megjelent smile hangulatjel A könyv egy része új, egy része összefoglaló az elmúlt évekből...
Nekem sokat jelent ez a 650 oldal smile hangulatjel
Vers, vers, vers és vers... gondolatok...
"Csak annyit érnek, amennyit látsz belőlük..."

Underground Kiado és Ilona Zagyi Gáborné.

4 órája · 

Ilona Zagyi Gáborné legújabb kötete, az Életjel szabadon... mától megvásárolható webshopunkon!
http://undergroundbolt.hu/eletjel-szabadon

"El nem sírt könnyek, félig kövült szív.
Kihűlt, jéggé fagyott cseppekre írt,
izzó betűk törik meg az átkot.
– Az élet szép… – súgják szelíd lángok.

Nem ad ifjúságot, nincs varázslat,
ahol elhalt egykor, onnan fakad.
Mélyről feltörő, éltető forrás,
nem koldult, ösztönös szívdobbanás.

Sodródó rögök törnek szét vágyban,
későn, de még virágzás holt-ágban.
Nincs tagadás, életjel szabadon.
Félig kövült szív veri: AKAROM!"

Ahogy megalkotta...

Ki sokáig sötétben élt
szeme megszokja a homályt,
nem látja, de mégis érzi
a vonzó, csábító irányt.

Az éhséget a fény után,
vágyat derűs melegségre,
óhajt, hogy vakká tett
dühét, jósággá színezze.

Simává, gyalulni
rögös szabályokat.
Láthatóvá tenni
elvont határokat.

Egésszé kovácsolni
széthulló szilánkokat,
reménnyé gyógyítani
gyilkos fullánkokat.

Élhetővé torzítani
az édeni tökéletest,
hasznossá békíteni
háborgó gyűlöletet.

Gyöngévé édesgetni,
hamis hitványságot,
pőrére csupaszítani
ékesített igazságot.

Egyenlővé csorbítani,
esélyeket, méltóságot.
Ahogy Isten megalkotta,
úgy látni a világot.

Alkony / Ilona Zagyi Gáborné /
2015.01.

Képzelet

Elmosódó kontúrok,
távolba vesző színek.
Elmébe vésődő kép
bölcs, de szürke és rideg.

Szeszélyes csapongásban
bálvényként ápolt szívek,
összetört ébredésben,
még lázadó képzelet.

Tiltakozó mozdulat,
lobban akarás benne,
nem kér, még követel,
hinni, tenni szeretne.

Bár gyöngül a lendület,
de ível még a röpte,
hiába súlyozza valóság ,
még szárnyal a végtelenbe...

Alkony / Ilona Zagyi Gáborné /

Nagyi világ

Bájosan kusza, táncoló tincsek,
ajándékká édesült érintések.
Elixír, mi fiatalít öreget,
színesre fest őszülő éveket.

Sosem fogyó talányok, töprengések,
lázasan sürgető, fontos kérdések.
Súgott ártatlan érzés, érvelések,
vigasztalón meghitt, dédelgetések.

Mesével kevert pillanat képek,
ágy alá bújó, kísértő lidércek.
Életre keltett, gyógyító tündérek,
álommá ringató, rém-üldözések.

Pajtáskodó, cinkos csibészségek.
kialkudott, titkos egyezségek.
Magával ragadó, értékes percek,
gyermekmosollyal mért kincsek.

Alkony
Ilona Zagyi Gáborné

2014.08

Ha eljönnél...

Ha egyszer eljönnél hozzám,
s jöttödet előre tudnám,
várnálak...
Bárhonnan jöhetsz, itt vagyok...
Sötétedne? Lámpát gyújtok.
Várnálak...

Nincs betonút. Néha sár van,
de a szívem sarkig tártam,
csak neked...
Nyitva lelkem. Tiszta, csendes,
kis szobája. Ágyat vetek.
Csak neked...

Ne riasszon el a vadon,
megosztom a madárdalom.
Így tennék...
Hogyha fáznál, betakarlak,
és ha félnél, átkarollak.
Így tennék...

Üres kézzel nem engedlek,
s ha elmész, majd integetek
míg látlak...
Csomagolok. Nem kell doboz,
csak érzés, ami visszahoz,
még látlak...

Ilona Zagyi Gáborné