Gyurgyalagok

Mint a tavasz kacérsága,
kékeszöld és aranysárga.
Vidám színek, tarka trillák, 
lepkeröptű, kis madárkák.

Zengő kórus, incselkedő,
krük-krük, prü-prü, szép az idő!
Üdvözlik a napsugarat,
feltűnő a díszes csapat.

Homokfalban költőüreg,
takarít a madársereg.
Nap szárítja míg odasüt
Ajajj, veszély! vüt-vüt, vüt-vüt!

Macska figyel lent az aljban,
Fel tud mászni? Akkor baj van!
Ám a partfal túl meredek,
nyávog, s mondja továbbmegyek.

Akad erre poszméh, darázs.
Elkapni? Egy szemvillanás.
Bögöly és légy nem menekül,
s ha más nincs, bogár kerül.

A közelben méhkaptárak,
házi méhre is vadásznak.
Nyáron több kell a családnak
a gyurgyalag fiókáknak.

Tavasz és nyár zajos-dalos
Zeng itt a táj, varázslatos.
Ősz elűzi. Nem bír faggyal.
Csendesül a táj, a partfal.

Ilona Zagyi Gáborné

Egyszervolt...

Egyszervolt-holnemvolt egy kerek palota.
Kacsalába eltört, nem forog sehova.
Sok a díszes strukkó, túlterhelt az alap.
Bírják -e soká a rosszul rakott falak.
Mállik vakolat, a színes ólomüveg
hasad, törik. Reped a festett mennyezet.
Hol van itt a bűn, hogy lefelé hull szilánk.
Csak gravitáció, nem hatnak rá imák.
A saját tengelyén fordul körbe-körbe.
Csak az nem szédül , ki lent van a gödörbe.
Terjengő kórok, a borítékban dráma,
szabadon élők óriás kalitkája.
Terelgetett nyáj, zöld az ég és kék a fű.
Választás lesz. A kolomp vagy a csengettyű.
Testes bort isznak és vizet prédikálnak.
Kurtafarkú malac túr, vége a varázsnak.

Ilona Zagyi Gáborné

Kaláris volt...

Szinte fáj, ahogy áthímzik,
szabják egészen mássá.
Hasonlít megtévesztésig.
Kiáltás suttogássá
csendesül, s nem látom okát.
A holt nem szól, bár gyűrik
gyolccsá szavai bársonyát.
Gyöngyét más szálra fűzik.
Kaláris volt, amit hagyott.
Ha látja, sírjában forog.
Míves munka... széttépik.
Por, hamu úgyse vérzik...

Ilona Zagyi Gáborné

Az ördög viszi... vagy az angyalok.

Nincs pergamen, sem átkos jóslatok.
Átírt jelen egy finom átmenet,
s nem sajnálom érte a lelkemet.
Az ördög viszi... vagy az angyalok.

Szemezgetett múlt. Hullócsillagok.
Mellém rendelt vigasz hozzám simul.
Semmi nem vész el csak átalakul...
Az ördög viszi... vagy az angyalok.

Szélcsend van itt s nevetni tanulok,
vérré válik az elmentett tavasz.
Nem kérdezem : mennyi. Lesz majd válasz.
Az ördög viszi... vagy az angyalok.
.
Ha elköltök minden kívánságot,
ha az időkeretem túllépem:
ki nyer majd a lélek-árverésen.
Az ördög viszi... vagy az angyalok.

Ilona Zagyi Gáborné