Egyszer...

Ne várjon hiába

Hálám

Sosem szótlan

Csókját érzem homlokomon,
csitítgat az ölelésben,
hogy érezzem kapaszkodom,
oltalmam ő a sötétben.

Szivárványszín üveggolyók
szétszóródnak... védelmeznek
éber igék, s eltanult jók,
türelmesen illeszkednek.

Aggódása, szelíd dala
értem szól... nekem és rólam,
fülemben cseng kedves szava:
amíg érzed sosem szótlan
a szeretet.

Megyek haza, megyek anyám,
nyíljon a ház kis ablaka!
Gyerekzsivaj, mint hajdanán,
fiad,lányod és unoka,
s az orgona jó illata
köszönt.
Megyek anyám, megyek haza!

Zagyi G.Ilona

(2015)

Élő hárfa

Játszik a szél, játszik.
Tüskés,élő hárfa,
a gyászom vigasza,
anyám rózsafája.
Csupa rügy és hajtás
minden egyes ága.
Reszkető levelén
a lét mosolygása,
viaszzölden csillan
a szomorúságra.

Csak szelíden, halkan,
mert a szívem árva.
Játszik a szél, játszik,
velem sír, úgy játsza.
Nincs már édesanyám,
nincs már e világba.
Játszd el! Vidd el messze,
bízd rá a madárra!
Szívben élő emlék,
minden szál rózsája.

Zagyi G.Ilona