Túlélő...

Padlógázzal csakazértis,
túlhajszolt, erőn feletti,
kitűzött pont virtuális
kompressziótűrést feledni...
Oktánszám már nem mért adat,
beindul válasz reakció,
majd kiég robbanás nélkül...
Túlélő kombináció...

Alkony
Zagyi Gáborné

Két dobbanás közötti távolság...

Megrekedt...

Monoton kattogás. Örökölt véna?
Lecserélné rongyait a megszokott.
Mit levesz, szépen összehajtogatott,
hisz kell még szégyene, de vádja néma.

Jóképű méltóság, jólfésült szigor.
Itt a csend egy egyszerű parancsféle,
ahol ünneplőt húz torzult arcéle
alázatban, mosollyá éledt szobor.

Rossz és jó között, mint semmi vacog,
múlt és jövő között rekedt sehová,
Rétegek között vált hálás adóssá,
de belül még ordít az : Itt vagyok!!

Alkony
Zagyi Gáborné

Egyszerű számadás

Boncolgatott tettek,
analizált fázisok,
górcső alatt a múlt,
foltozgatott vázlatok.

Veszteségként könyvelt THM
üres fejlettségi fok,
szigorlat szintekben,
mérlegelt áldozatok.

Siker és veszteség,
egymást oltó hatalom.
Ártatlan vétkezés,
felbecsült fogadalom.

Kölcsön kapott lélek,
ütött-kopott kamatok.
Haszonleső végzet,
számon kérőn bekopog...

Alkony
Zagyi Gáborné

Álomból...

Álmod festi a színtelent,
láttat, éli a féktelent,
s míg vágyad ruháját ölti
kincseidet szórja,költi.
Sorssal incselkedő derű
fesztelen, villanásszerű,
életvidám árnyékkaland,
eléred a határtalant.
Hirtelen vége, megfagyott,
szétpukkant, csak ennyi jutott.
Hűséggel ölel valóság
viseltes, simuló válság.
Kelő nap érint, létezz!
Ne csak töprengj! Érezz!

Alkony
Zagyi Gáborné

Hangjegy...

Leszek egy óhaj,
fohász lelkedben,
bűvös áramlás,
gőg az erekben,
Vágy az ajkadon,
hang lélegzetben,
leszek dobbanás,
ütem a szívedben.

Leszek egy lépés,
együtt haladó,
tett és mozdulat
veled lázadó.
Leszek menedék,
szó megnyugtató,
leszek ölelés,
csend, csitítgató.

Leszek a kérdés,
s maga a válasz,
a lelked tükre,
hogy tisztán láthass.
Leszek egy hangjegy,
hozzád tartozás,
leszek pillanat,
felismert villanás.

Alkony
Zagyi Gáborné

Voltam, de vagyok...

Voltam becézés
eltanult lépés,
szerkesztett mondat,
halmozott kérdés.

Voltam vágyódás,
cél és utazás,
megszakadt álom,
képlékeny vászon.

Voltam szárnyalás,
mélybe zuhanás,
túlzott tanulság,
múlandó vakság.

Voltam tévedés
egyszerű, békés,
kétely a hitben
fohász lélekben.

Vagyok a válasz
döntésem támasz,
öntörvény, létezés...
vagyok, önbecsülés.

Alkony
Zagyi Gáborné

Lélekkorrózió ...

A harag nehéz köd,
makacs, ellenálló,
kárt okoz a permet,
mi csendben szitáló.

Csak bőrödre pereg,
ám részeddé válik.
Vére indulatod,
de veled is játszik.

Veszélyes bevonat,
befelé is mérgez.
Lélek korrózió,
óvd tőle a szíved.

Alkony
Zagyi Gáborné

Szárnyakat szövök...

Emlékek szöknek,
eltörölt könnyek.
Kitépett lapok,
helyettük álmodok.
Valót és igazat,
építek hidakat,
a képzelet pörög,
most szárnyakat szövök.
A vágyam féktelen,
nélküled védtelen,
lelkedben fürösztöm...
Félelem elköszön.

Alkony
Zagyi Gáborné

Felszabadult...

Egy átélt katarzis
letisztuló réteg.
bizonyított tézis.
Egy sosem volt vétek...

Nem csak virtuális.
Létező, eleven.
Felejtett genezis,
palackba zárt jellem.

Jókedv és mosolygás
eltékozolt javak,
a felszínen burok,
meg nem értett harag.

Rá simuló kéreg
jótékonyan szakad,
meg nem értett lélek,
tán először szabad.

Alkony
Zagyi Gáborné