Ha a kevesebb több

Alkony: Egy őrangyalt

Ami egy életre szól

Drága Jóistenem (hangos vers)

Világvége (Hangos vers)

Saját alkonyom ( hangos vers)

Őszi melódia(Hangos vers)

Kismadár

Egy kismadár röpült az ablakomba,
nem félt talán ,de riadtan tekingetett.
Csendben figyeltem őt ,vigyázva el
ne riasszam, mert így kicsit pihenhetett.
Kicsit tollászkodott ,lustán üldögélt, 
pár percig hagyta,hogy ,nézegessem,
majd mint ki hirtelen észbe kapott,
rám nézett egyszer és gyorsan tova rebbent.
Néztem ,ahogy büszkén szárnyalt, egyre feljebb,
emelkedett a magasba.
Repülj! Repülj! kismadár ...suttogtam,
vigyázz..vigyázz magadra.

Alkony

A kandalló tüze

Szeretem a téli estéket ,mikor
a kandalló tüze mindent beragyog.
Egymásra nézünk szelíd mosollyal, 
ismerem kedves, minden gondolatod.
A sorsnak hálás vagyok az évekért
,amit veled együtt tölthettem el,
ígérem ezt a kezet,mely átölel
én soha.Soha nem engedem el.

/Alkony/

Az utcán

Ébredezik már a reggel,
bár makacs a köd,
nyüzsögni kezd az élet,
a fehér függöny mögött.

Nehéz súlyú sorsok
a szabad ég alatt,
hajléktalan túrja
a szemét tárolókat.

A koszos fületlen szatyor,
lassan már megtelik,
az ünnepi asztalról sokat
kidobott az,kinek telik.

Van itt minden benne,
vaj ,szalámi,kenyér is,
a cserzett,szikkadt ajak,
kissé mosolyra húzódik

Lám ünnepi lesz az ebéd,
a jó isten mára megadta,
a kínzó éhséget napokig,
ez talán csillapítja.

Élet az aszott testnek,
a szemétben talált étel,
Szégyent már nem érez,
munkássága oda egészségével.

Szánakozva nézik az emberek,
akik arra járva látják.
Fejét csóválja ki nem ismeri ,
meg nem értett múltját.

Ítélkezni lehet könnyen ,
mások élete felett....,
bírája van sok és kevés az,
ki nyújt segédkezet.

Nem kell,hogy megértsd,
nem kell együtt érezned,
de vigyázz!Sorsát örökölheted!
Épp ezért ne feledd EMBERSÉGEDET!

Alkony

Nem kell

Nem könnyű, ha szomorú vagy,
mosoly mögé rejteni a bánatot.
Nem könnyű ,ha fáj valami,
vidáman mondani -jól vagyok-.
Nem könnyű nevetni,ha érzed
keserű könnyed fojtogat.
Nem könnyű elrejteni más elől
feltörni vágyó sóhajokat.
De nem kell,hogy mindenki tudja,
mi az ,amit most is érzel,
mert nem tudja úgysem átélni,
akárki a saját eszével.
De ha van melletted valaki,
aki szeret és megért,
kinek szavak sem kellenek ,
ha rád néz, már az is elég.
Tudja ,hogy mit érzel a mosoly mögé lát,
érzi mi az ,ami belül kínoz és fáj,
mert, ha társad igazi társ, egy szó sem kell,
jóban - rosszban, mindig melletted áll!



/Alkony/

Néha...

Néha beborul az ég felettem ,
akkor is ha süt a nap.
Sötét felhők színezik be
árvuló gondolataimat.
A fájdalmas valóságot,
pozitívan kéne látni,
nem egyszerű a kiutat
azért mindig megtalálni.
Emberből vagyok én is,
néha ,hibázok és vétek,
nem mindig jól tűröm,
a rosszat ,a keserűséget.
Vannak pillanatok ,mikor
gondjaim felemésztenek.
Eszembe jutnak ilyenkor,
akik szeretnek és féltenek.
Miattuk,értük,tovább kell menni,
ne kelljen nekik bánatot okozni.
Küzdeni tovább,szívvel,szeretettel
Jó példát mutatni felemelt fejjel.

Alkony

Pótol -e

Miért távolodnak el 
egymástól az emberek,
mikor a modern technika
lehetőséget teremtett.
Van internet hálózat,
a mobiltelefonok.
Ha hiányzik írsz neki,
vagy fel hívhatod.
De pótol-e vajon,
egy mosolyt egy ölelést?
Pótolja e a jelenlétet
Pótolja-e az érintést?

Alkony

Ne ragadj benne

Ne maradj a múlt
tehetetlen áldozata,
ne ragadj bele az
emlékképek hálójába.
A múlt kísértését te
magad élteted,
Előre nézz és éld
végre az életed..

Alkony

Belülről jön

Nem tanítják sehol ,hogyan szeress,
hogy egyedüllét ellen, mi a recept.
Belülről kell annak jönni spontán,
nem kapja azt senki palackpostán.

Tudni kell másnak örömöt okozni,
nem csak a csigaházból álmodozni.
Mert ki szeretetet ad, az kap is,
ne zárkózz be ,az életed rövid.

Gyűjtsd a szép perceket, pillanatokat,
amikor csak teheted, érezd jól magad.
Érezd a bőrödön, milyen ha szeretnek,
de ki kell érdemelni a gyengédséget.

Mert, aki szeret viszonzást remél,
úgy szép az érzés ha gazdát cserél.
Magányos, akkor soha nem leszel,
ha,akit te szeretsz , magához ölel..

Alkony

Kimondatlan szavak

Elfojtott vágyak,
szunnyadó remények,
néha felizzó érzés,
elhaló szenvedélyek,
Kimondatlan szavak,
fájó meg nem értés,
sóhajba fúló gondolat,
néma segélykérés,
hétköznapi gondok ,
esélytelen dráma,
menekülne, de marad,,
ólomsúlyú magányba...

Alkony

 

Viszlát

Az évek múlásával 
,rá kellett jönnöm.
Mára meghaladta
az ingerküszöböm,
az a mérhetetlen,
csalódás özön,
amit rám zúdított
a tőled kapott közöny.
Sokáig vágytam,
vegyél emberszámba,
de nem segített semmi,
minden hiába.
Hátam mögött most
az ajtót behúzom,
poggyászként elviszem,
megtiport sorsom.
Ennek ellenére
nem kívánok rosszat,
boldogságot hozzon,
NEKED s NEKEM a HOLNAP!!

Alkony

Gyógyít a zene

Füledbe dobol,
a taktus gyógyít.
Nem talált senki,
még különb gyógyírt.
A véred pezsdül,
ha a zene csendül,
átveszed a ritmust,
a szívizom rezdül.
Lassul, vagy gyorsul,
az ütem hozza.
Közel áll hozzád,
az érzékeket vonzza.
Feloldoz a zene ,
ha eggyé válsz vele.
Bármilyen hangulatban,
barátra lelsz benne.

Alkony

Dédi

Ellágyultak vonásai,
lám ezt is megérte,
dédunokája született,
meghatottan nézte.
Kezébe adták a kicsit,
félve ölelte meg,
félt, hogy leejti ,
öreg keze remegett.
Óvatosan fogta
a pici ujjakat,
nehogy felsértse
durva bőre azokat.
A kicsi ösztönösen,
övébe kapaszkodott,
elérzékenyült tőle,
szeme csillogott.
Büszkén dajkálgatta,
a baba szendergett,
hogy jól érzi magát,
csöpp szája jelzett.
Néha mosolyba futott
néha lebiggyesztett ,
ráncolta homlokát,
majd ásítani kezdett.
Boldogan nézte ,
hálát adott a sorsnak,
tanúja lehetett még,
ennek az áldásnak.
Sajnálta, hogy párja
már nem érhette meg,
milyen büszke lenne,
dédunokája született...
De biztos látja most,
..onnan fentről,
vigyázza majd álmát,
s majd lépteit a mennyből...

Alkony

Kisüt a nap a szívemben

Aprócska kezek érintése,
a nyakam köré fonódva,
belekönnyezik a szemem ,
mélyen meghatódva.
Az érzés leirhatatlan,
ami szét árad bennem.
Boldog leszek tőled,
drága kicsi szentem.
A legnagyobb csoda vagy,
amit az élet adott,
mindenért kárpótolt a sors,
mert, veled jutalmazott.
A kicsi karok ölelése,
fülembe súgott szavak.
-SZERETLEK MAMA!!!- ettől
szívemben is kisüt a nap!!

Alkony

Jégbe zárt

Jégtömbbe zártalak
a szívem közepébe,
nem hallatszott más, 
mint vérem lüktetése.
Lemondtam rólad,
nem gondoltam rád,
de felszínre hozott,
egy igéző szempár.
Lángra kaptál tőle,
lassan,szelíden
fagy halálra ítélt,
..éledő szerelem.

Alkony

Érzem

Súlya kell, hogy legyen

Súlya kell,hogy legyen,
ha kimondod SZERETLEK..
tisztaságát őrizd meg 
ennek az érzésnek..,
hatalma kell, hogy
legyen ennek a szónak,
valódinak kell lenni
nem holmi bóknak.
Ha szádon kiejted,
hatását érezzed,
valaki szívében,
tavaszt ébreszthet.
Boldog sóhaja,
perzselje fel véred,
kevesebbel soha,
soha be ne érjed!

Alkony

Kéretlen filmek

Furcsa mozit vetít
éjszaka az agy,
álmaimban, fantáziadús 
filmeket adnak.
Vannak színesek ,
fekete fehér képek,
de horror is akad ,
üldöznek a rémek.
Többnyire nincsen
valóság alapja,
A rossz álom mégis,
tudatom nyomasztja.
A vetítőben mindig
cserélődnek a képek,
szinte minden éjjel,
másik filmet nézek.
Éjszakai színház,
vígjáték vagy dráma,
Kéretlenül játsszák ,
nem váltok jegyet rája.
Nem igazán szeretem
ezt a fajta mozit.
A forgatókönyv minden
éjjel változik.
A darabok rendezőjét
bizony már kirúgnám.
Jó lenne ha a a műsort
magam irányíthatnám.
Stornóznám a drámát
és a tragédiákat.
Hogy legalább álmomban ,
csak HAPPY ENDET lássak. 

Alkony

Vendég

Gyönyörűen sütött a nap,
kirándulni támadt kedvem,
felmásztam itt a dombra, 
kicsi házunkkal szemben.
Leültem a diófa árnyékába,
csodáltam az elém táruló tájat,
a több száz tücsökhegedűst
hallgattam, ahogy muzsikáltak.
Mindig elvarázsol, megnyugtat,
az egyszerű szépség békéje.
Ámulatba ejt a természet,
és az élőlények zenéje,.
Mily parányiak vagyunk
a természethez képest,
semmi és senki nem tud
alkotni ilyen tökéletességet.
Halk neszre lettem figyelmes,
a közvetlen közelemben,
egy fiatal állat,szarvas borjú
álldogált és figyelt engem.
Meglepődtem, hogy nem félt,
nem futott el riadtan..
csak nézett kiváncsian rám,
lélegzetem visszafojtottam.
Vigyáztam el ne ijesszem,
mozdulatlan csendben maradtam,
de az állat nem félt fura mód..
hagyta, hogy megcsodáljam..
lefeküdt a fűbe,fülét hegyezte,
ártatlan, szelíd tekintetét,
fürkészőn rám szegezte..
Szinte megállt az idő,
nem számoltam a percet..
Elzsibbadt a fájós lábam
már sürgetőn bizsergett.
Ahogy megmozdultam, megriadt,
de még komótosan kelt fel,
aztán meglepő gyorsasággal,
hirtelen, fürgén szelelt el.
Fiatal ivadék lehetett,
de magára miért maradt?
Csoportokban szoktam látni
őket futni a fák alatt.
Reméltem rátalál társaira,
s nem esik majd áldozatul,
hogy talán még újra látom,
hogy éltéért félni megtanul..

Alkony

Tudd megbecsülni a másikat

Az éremnek két oldala van,
visszacsengenek a szavak,
néha fordíts egyet rajta,
tudd megbecsülni a másikat.

Ítélkezel, a mércéd magas,
kétségből holnapra is marad,
bármikor fordulhat a kocka,
tudd megbecsülni a másikat.

Lázas homlokod simítja,
aggódva figyeli álmodat,
a törődés érzéseket gyógyít,
tudd megbecsülni a másikat.

A tél akkor is elmúlik,
ha már nem várod a tavaszt,
vedd észre a könnyet, vágyat,
tudd megbecsülni a másikat.

Ha nem is találsz szavakat,
mik fájdalmat csillapítanak,
kell egy érintés,egy ölelés,
tudd megbecsülni a másikat...

Alkony

Az én zeném

Néha tomboló, néha
halk sóhaj a zeném.
A jellege változik,
van, hogy üvölteném...

Mint az élet hulláma,
egyszer fent, egyszer lent,
bennem dobban a ritmus,
mert soha nincsen csend.

Kemény rock, melódia,
esőcseppnyi halk nesz,
a kottát lelkem írja,
minden életképhez...

Elképesztő ütemek
széles repertoárban,
de játszom, amíg hallom,
amíg szól a dallam...

Alkony

Őszi melódia

Felhőkön át kacsint a nap,
majd fázósan szemét hunyja,
a szél melódiát játszik,
éberségét elaltatva...

Élő hárfáján ágak között
kísérik hulló falevelek,
suttogják a dallamot, míg
elérik az avarszőnyeget...

...csak játszik...büszkén szerepel.
Eléri, amit tervezett.
Bámészkodnak könnyezőn
elérzékenyült fellegek.

Alkony

Negatív

Viharok jönnek, mennek,
múltba ragadt ígéretek.
Száradó könnycseppekben
fájó, érdektelen szerepek.

Lehulló álarcok mögött,
mosolytalan tekintetek,
kínos, élet szülte képek,
nem értett, sorstalan életek.

Meghasadt lélek a padlón,
nem adja fel, értéket keres,
halványodó pillanatban,
megtartják, eltaszított kezek.

Alkony

A valóság élhetőbb

Hová lettek az égről
a sorsot író csillagok,
ha fogva tartod a múltat,
fényük rád sosem ragyog...

Vigyázz mélybe húzhat,
akarom, hogy érezd:
Nézd! Új nap, új esély
a jelen felébreszt.

A valóság élhetőbb,
a látszatnak súlya van,
könnyebben elveszik az,
kinek csak tegnapja van.

Alkony

Jóleső melegség

Csak egy erdei séta volt,
semmi luxus, semmi extra, 
nem egy távoli tenger part,
nem is csillogó szálloda.

Mélyen süppedt talpam alatt,
vastag, színes avarszőnyeg,
tarka, őszi lombok között
figyeltek az öreg tölgyek.

A kezem el nem engedted,
vigyáztad, hogy hová lépek,
nem is nap sugara hozta
a jóleső melegséget...

.....boldogságérzet......

Alkony

Nem elég

Nem elég mondani SZERETLEK,
azt érezni kell!
Nem elég a szavakat kimondani,
azt átélni kell!!
Nem elég az érzést elfogadni,
azt viszonozni kell!!
Nem elég egymás mellett élni,
figyelmesség kell!!
Nem elég a törődést elvárni,
megértés is kell!!
Nem elég csak együtt élni,
IGAZI TÁRS KELL!!

Alkony

Végig kell, hogy éljed

Nem láttam a könnyektől,
fájt minden szavad...,
Értettél hozzá, bár láttad
szívem megszakad...,
Szerettél taposni ,
gyenge lelkemen...,
Máig nem értem,nálad
ezt mivel értem el..
Fiatal voltam még,
reményekkel teli,
vak bizalmam terhét,
próbáltam cipelni..,
de akkor feladtam,
éreztem nem megy tovább...,
Nem láttam kiutat,
döntöttem ostobán.
Elég volt a bántás,
a szó a fájdalom,..
"Életem, istenem
neked visszaadom"
Leírni nem lehet
mit éreztem akkor,
hiába ébresztettek,
már akkor virradatkor..
.......
Halvány derengés..
vajon hol vagyok,
és kik ezek az emberek..
mik ezek a zajok...
- magához tért-
mondják körülöttem.
-Rendesen lélegzik,már
minden rendben-..
.......
Az intenzíven voltam,
éppen ébresztettek.
Nem kellettem még
én a végzetemnek.
Sosem bocsájtom meg
magamnak azt a napot.
Köszönöm a jó istennek,
hogy még életben vagyok.
Hogy vigyázott rám,
mikor eltévedtem,
hogy helyre hozta,
azt a szörnyű tettem.
Rádöbbentem,akkor ott
a kórházi ágyon,
az élet az,
amire igazán vágyom.
Ember ilyet soha
nem tehet.
nem dobhatja el
magától az életet.
Hisz vannak,akik
szeretnek minket,
becsüljünk meg hát
minden egyes percet.
Megfutamodni gyáván
nem lehet!Nem szabad!
Küzdeni kell, hisz
van bennünk akarat.
A legnagyobb kincs
maga az ÉLET!!
Nem csupa szépség,..de
VÉGIG KELL, HOGY ÉLJED!!

Alkony

Tudhatják -e

Furcsa véletleneket alkot az élet,
de talán minden okkal történik,
Tudhatják-e mi az, boldognak lenni,
kik a fájdalmat meg nem élik?

Amikor végre felszáradnak a könnyek,
mosolyog,aki soha nem nevetett.
Mikor a fájdalmat felváltja az öröm,
imába foglalja magát a szeretet.

Soha nem tudhatjuk előre a jövőnk,
hogy a sors éppen mit szán nekünk,
döntünk ,jól,rosszul,majd elfogadjuk,
hogy sírunk e vagy éppen nevetünk.

Alkony

Van új esély

Nem vagyok büszke minden döntésemre
sokáig hagytam sodorjon az élet.
De sajnos ha hibázol csak akkor
jössz rá erre, ha már át éled.

Nem mindig az a helyes út, amit
naivan éppen ,akkor annak hiszünk.
De mindig van számunkra újabb esély,
újabb lehetőség, hogy másképpen éljünk.

Alkony

Míg itt vagyok

Fátyolos tekinteted,
lelkem mélyére hatol,
bánatod nehéz súlya,
fájón szívembe markol.
Féltő szeretetem
nyújt segítő kezet,
amíg itt vagyok,
megosztom terhedet.

Alkony

Nyújtsd a kezed

Nyújtsd a kezed,
érezni akarom,
fázós ujjaimat
a tiedébe fonom.
Meleg erős fészke
legyen az enyémnek,
magányűző érzés,
pezsdülő élet.



Alkony

Igérem...

..este,lefekvés után
rám tört a bűntudat,
hogy keveset voltam 
veled kicsi kincsem...
s a mese is elmaradt.
Sok a munka,a rohanás..,a muszáj...
Az idő pedig kevés ..
.Úgy megállítanám kicsit...,
de holnap más lesz..ígérem!
..Aztán jött a másnap,
súlyos léptekkel elrohant megint.
A mese újra BENT maradt ,
a bűntudat meg itt kint.

Alkony

Este

Az este komótosan
lustán ballagott,
lassan megjelentek
az égen a csillagok.
Egy rejtélyes térkép 
lett a széles égbolt,
hozzá a hold különös
hangulatot varázsolt.
Egymáshoz bújva néztük
az elhalkuló tájat.
Nem éreztünk mást csak a
mindent elsöprő vágyat.


Alkony

 

Egy anya szívét...

Milyen anyagból gyúrják?
Milyen legyen egy anya szíve?
Milyen érzésekkel ruháznánk fel?
Milyennek kéne lennie?
-Néha zúgó vihar,küzdő szellem.
-Néha lágy pakolás, betegség ellen.
-Néha márvány nem engedékeny.
-Néha szúrós kaktusz,hogy megvédjen.
-Néha acél,hogy kemény legyen ,bátor!
-Néha makacs legyen ,ezért legyen fából.
-Néha napfény, legyen,felmelegítsen.
-Néha víz legyen, lázat enyhítsen.
-Néha eső legyen, tisztítsa a lelket.
-Néha álomból,tudjon nyugtató meséket.
-Néha vajból legyen, puha szeretetből.
-Néha szellő legyen, suttogjon sok szépről.
-Néha gondolatból ,ami rólad szóljon.
-Néha kőből ,hogy meg ne hasadjon.

Alkony

 

Megpihent

Végre megpihen kicsit
a nyugtalan gondolat,
ott lakom a szívedben, 
érzem a dobbanásokat.

Lágyan ringat, szelíden,
féltőn magához ölel....
Csitítgat óvón, csendesen,
aggódva súgja,..türelem.

Békésen árad ereimben,
az éltető, küzdő akarat.
Otthonra lelt vágyam,
védőn szab útvonalat.

Már nem téved el, erős,
kitartó, bízik benned.
Minden dobbanás érték,
értelme van mindennek.

Alkony

Hazafelé

Vágtatnak az útszéli fák, hazafelé tartok.
Édes szüleim, már tudom nagyon vártok,
Megannyi gondolat, fejemben kavarog ,
arcotok idézem, emlékeimben kutatok.
Nem jövök sokat. Talán csak kibúvót keresek?
Lesz majd olyan is hogy :Jönnék, de már nem lehet.
Nincs idő... mondogatom, de csak ámítom magam,
mert, amit nagyon akarunk,arra időnk mindig van.
Megfogadom sokszor, hogy majd jövök többet ,
de az idő elszáll s az ígéret csak ígéret lesz.
Haragszom magamra, hogy ez mindig így van,
pedig jól érzem magam ölelő karjaitokban.
Szeretem gyermeketekért aggódó szemeiteket,
meghatva nézem ráncos, reszkető kezeiteket.
Kérem a jó istent , adjon :örömöt ,egészséget !
és, ami fontos!! IDŐT sok-sok IDŐT néktek!!!

/Alkony/

Nehéz szívvel

Nehéz szívvel indul,..
kicsit pihenne... , nem lehet.
Kétkezi munkája nyújtja, 
családjának az életet.
Testét sanyargatja valami
furcsa, nehéz fájdalom..
Gyógyíttatni nincs pénz,
sem idő, sem szánalom.
Bár nem is vágyik rá,
mert bízik erejében,
a megkopott hitében ,
dolgos két kezében.
Bele gondolni nem mer
mi lesz, ha lerobban,
hisz minden összeomlik,
ha egyszer beleroppan.
Könnyen elveszíthet,
otthont, munkát, ki gyenge.
A jó isten vigyáz csak,
ezekre az emberekre.
Szánakozva nézi a
hajléktalant az utcán.
Mély levegőt vesz,..sóhajt
aztán, erőt vesz magán...
Talán megsegíti őt az isten,
hogy újra erőre kap,
hogy eléri kitartásával,
hogy,..ide soha nem juthat..

Alkony

Kitartás?

Azt mondjuk kitartás,...de mire?
Akkor is, ha nincs megértés semmire..?
Hisz, várná a jó szót,..egy érintést..?
Semmi baj kedvesem..néha ez is elég.
A szerelmet a gyönyört ,ami élteti,
a hétköznapi élet,szürkére festheti.
Társat szerettél volna?..Igazit?
Társ e, ki közönnyel hátat fordit.
A legtöbb embernek a legnagyobb vágya,
akit szeret, benne megtalálja,..
akivel közös a cél s a küzdelem,
nem hagy ott,..ahol a baj terem,
nem itéli magányra, ha könnye keserű,
mikor úgy érzi, már sosem jön derű.
Kell, hogy néha a teher megosztódjon,
hogy az ember bele ne roppanjon.
Az együtt, egymásért,legyen felelősség,
az élet, nem csupa mosoly és ölelés,
de tudni kell a másikat felkarolni..,
érezni, amit érez..., támogatni.
Nem elfutni gyáván, magára hagyni,
oldja meg egyedül..,csak ennyi..,
nem kell belerúgni, ..megtaposni,
nem csak a szépet kell elfogadni,
ne csak ölelni kelljen, hűvös estéken,
TENNI KELL ÉRTE, mert érez,..hisz EMBER...!

Alkony

Nincs rosszabb

Idézet

Köszönöm...

Köszönöm, hogy itt vagy,
hallom lélegzetedet...
Köszönöm, hogy féltesz,
nem engeded el kezemet.
Köszönöm,hogy figyelsz,
látom az aggódásodat.
Köszönöm, hogy szeretsz,
érzem a szívdobbanásodat..

Alkony

Ha családod van, mindened van...

Hatalma van, annak,
kinek családja van,
mert összetart az erő,
ami rejlik abban.
Ha elesel felkarol,
ha haladsz támogat,
kiöntheted a szíved,
kaphatsz tanácsokat.
Ha csalódsz vigasztal,
a diadalt ünnepli,
ha beteg vagy ápol,
kedvedet keresi.
Van hova visszatérni,
egy fáradt nap után.
Van ki útbaigazít
az élet labirintusán.
Lehet gazdag sosem leszel,
de körülvesz a családod.
A legértékesebb vagyon,
ezért kell rá vigyáznod!

Alkony

Ébredj

Mennyi értékes pillanat,
mennyi értékes óra,
Mennyi értékes gondolat, 
ami sosem válik valóra.
Ne hagyd, hogy igy legyen,
ÉBREDJ és CSELEKEDJ !!
Az élet szépségét neked,
NEKED, kell megkeresned !!

Alkony

Változatlan

Apró gyermekként,
vágytam a figyelmet,
hogy játszanak velem
s a közös estéket.
A legkedvesebb az volt
ha mesélt az édesanyám.
Ámulattal figyeltem ,
minden egyes szavát.
Élete történetei
nagyon érdekeltek,
de a legjobb az volt,
hogy mellette lehetek.
Kevés volt az ideje,
sokat dolgozott,
mindig fáradt volt,
de mindent megadott.
Pedig sokszor csak
arra vágytam én,
kicsit többet legyen
velem esténként.
Megértettem én,
az élet nehéz,
dolgozni kell ahhoz,
hogy ember módon élj.
Megfogadtam akkor, hogy
én majd más leszek,
gyermekeimre sokkal
jobban figyelek.
Aztán anya lettem,
s bizony igyekeztem,
hogy betartsam, amit
magamnak ígértem.
Rohantak a napok
s vele az élet,
kemény munka kellett,
hogy eltartsam őket,
Nem így terveztem
gyereket nevelni,
több idő kéne rájuk ,
kétszer ennyi.
Kevésnek bizonyult
a huszonnégy óra,
sokszor bűntudattal
tértem nyugovóra.
Kevés volt a játék ,
kevés a mese,
hiába a bűntudat ,
nem pótol semmit se.
Megnőttek a gyerekek
családosak lettek,
Mára már ők is
gyermeket nevelnek.
Szomorúan látom
nincsen változás.
Az ő életük is olyan,
őrült,örökös rohanás...

Alkony