Örökzöld ölelés

Minden változik... adventi hetek...

attól igazik, hogy voltam gyerek,

s a jelent lélekből díszítgetem.

Átélt és örökölt töredékek.

Emlék-tarka csokrom

ilyenkor kibontom

lassan és türelmesen.

Nem tudom, mi volt az ajándék,

már csak az örömre emlékszem...

csillogó szemekre,

s itt szívem táján a melegre,

ami túláradó, de békés.

Míg idézem, átsimogatom...

meg is érintem a jelenben,

hiszen van egymásra figyelés,

itt visszhangra lel szívverésem.

Szeretetem koszorú,

örökzöld ölelés,

mely boldog és szomorú,

mint maga a létezés...

eredőn emberi...

Zagyi G.Ilona

#szeretet #emlékezés #vers #ünnepváró #advent #Impulzus #ZagyiGIlona #gondolatok

Szeretetlánc

/dal/

Szívedből adj, egy apró lángot!

Készítsünk egy szeretetláncot,

mi átéri a bús világot.

Szunnyadó szikra lobbanjon fel!

Ragyogjon be házat, kunyhót,

tákolt viskót, papírkuckót!

Bennünk él, nincs út, lábnyom.

Szeretetünk a Karácsony.

Nem látható, de végtelen,

nem koldus, nem kér, adni tud.

Bejárja a földet csöndesen,

de hozzád mindig vissza jut.

Legyen nyíló jóság,

szívekben örök legyen,

Ereje törjön át bú-fellegen.

Áldásként hulljon békétlen világra,

üldözöttre, szegényre, árvákra.

Legyen béke az egész világon,

legyen örök, egy nem múló karácsony!

Ragyogjon hát benned a csillag,

add tovább, gyúljon új és újabb!

Csillag-lánc, szeretet-lánc

törje át háborúk zaját,

enyhítse a föld sóhaját,

szárítson könnyeket.

Óvjon szülőt és gyermeket,

enyhítsen kínt és terheket.

Olvadjon fel, ha már megfagyott!

Dobbanjon, lüktessen nyílt titok.

Mesélő éj, éber jóslatok.

Érzéssel, szívvel lássatok!

Legyen nyíló jóság,

szívekben örök legyen,

Ereje törjön át bú-fellegen.

Áldásként hulljon békétlen világra,

üldözöttre, szegényre, árvákra.

Legyen béke az egész világon,

legyen örök, egy nem múló karácsony!

Legyen nyíló jóság,

szívekben örök legyen,

Ereje törjön át bú-fellegen.

Áldásként hulljon békétlen világra,

imát az ember ne mondjon hiába.

Legyen béke az egész világon,

legyen örök, egy nem múló karácsony!

Zagyi G.Ilona

#szeretet #együtt #vers #ünnepváró #advent #Impulzus #ZagyiGIlona #gondolatok #dal

Feltöltődés

 

Szívkopogtató

 

Gyász és öröm között

Egyik szemem sír, a másik nevet.

Vigaszom a vidáman eleven,

mert az a részem, amelyik gyerek,

csak emlékezik gyásztól könnyesen.

Ma már másképp várom az ünnepet,

átsegít az érzés, hogy szeretem...

Szeretek minden apró részletet,

ragaszkodom s belefeledkezem.

Apraja, nagyja... áldás a család,

ajándékom az örömöt látni,

felhők nélkül a szemük csillagát,

s van saját angyalom, két fénysugárnyi...

Jó szüleim, a hiány itt lüktet...

hű ölelésem tán mégis érzitek.

Gyúljon a gyertyám... hittel várt ünnep.

Egyik szemem sír, a másik nevet.

Zagyi G. Ilona

2018

#Impulzus

Nekem az advent...

Várakozó öröm gyermekek szemében,

benne látszom én is... e tükröm szeretem.

Egy túlcsorduló kész, boldog és eleven,

Istenadta jó míg érzem és megélem.

Vagyonom a család, kis kéz az enyémben,

szívem üti, játssza a megszokott dalát.

Emlékezés hív, szólítja két angyalát

a meggyújtott gyertyám táncoló fényében.

Zagyi G.Ilona

2019

A világ lámpása

 

Ünnepre hangoló

Hogyan is kezdjem? A kínálat bőséges.

Korainak tartom, bár van hozzá kedvem,

Még tart a "Black Friday" lehet számolgatnom,

csilingel a "Jinlge Bells" látom és hallom.

Lassan és nyugodtan... tán nem kell sietnem.

Egyenletet írok, szív plusz, mínusz zsebben,

szégyenlős, kis számok ebben a képletben.

Csak a szív óriás, mely költene vakon,

sutácska harag ez. Volt, nincs. Kincs a gyermek,

aki izgatottan vár, napokat számol,

ajándékot készít, rajzol és barkácsol,

s a cuppanós puszik... Hiszen így szeretlek!

Fények és zűrzavar, vásári forgatag,

valódi dísz kéne... hópelyhek hulljanak.

Zagyi G.Ilona

Kell még a varázslat

"Legyen boldog ünnep" harsogja már minden,

kacag és csilingel csak, hogy megérintsen.

Annyiszor átéltem... s tudom, hogy kedvelem,

de most gyászból is bontok,

ma is féltek, jajongok...

a sors írta foltok, hegek a lelkemen.

Nyílik egy rés, ahol belesnek a csodák.

Könnyes emlékezés figyel kacagásra,

hiszen még kívánhat...

ne ott bent dermedjen, gyógyuljon mi vérzik.

Nőjön és terjedjen, érjen fel az égig.

Kell még a varázslat.

Oly sok ember elfér ezen a kis helyen.

Kap, aki helyet kér. Ünnep így a jelen

szívemben bármikor.

Nincs kulcs, sem zárt ajtó, sem jelzés utakon.

Szabadon járható, s mert várlak, így hagyom.

Nem csak karácsonykor.

Zagyi G.Ilona

Üzenet a csillagfényű csendben...

Adventi gondolat

Tudunk várni arra, aki szeret,

szíveket öltöztet a viszonzás.

Kapocs, mi két világ között rekedt,

hittel épült híd. Összetartozás.

Öröklétű a jó és rossz fölött,

edződött pilléreken tapaszok,

gyógyult hegek ott, ahol eltörött,

ötvözött titok, fénylő csillagok.

Sürgés-forgás, lobban gyertyák lángja,

hisz az angyalokban, aki gyújtja.

Nincs új ima. Szíve dobbanása.

Ünneplőt húz örök kívánsága.

Boldognak lássa azt, akit szeret,

az a híd sokáig álljon büszkén,

s mindig legyen út, mi hazavezet.

Minden napra jusson öröm, s remény.

Fagyos téli éjben egy égi jel.

Üzenet a csillagfényű csendben.

Félelmein túl, hisz még emberben

Isten küldötte... vándor megpihen.

Zagyi G.Ilona

2015.11

Dolgozom rajta

Nem emlékszem rá, de tudom, azt, hogy voltam,

nem egyszer születtem, s nem is egyszer haltam.

Ennyi éves testben vén vándor a lélek,

mégis minden hibát újra megismétlek.

Mert ha nem így lenne, tökéletes lennék,

nem hagynának nyomot bennem megélt leckék.

Nincs rá emlékezés, csak sejtés a részlet,

lelkem gyógyult sebe egy-egy leélt élet.

Felejtés a vége, kezdet megszületni,

hófehér énképet újra kell színezni.

Dolgozom rajta, a lendület töretlen,

lehet az utolsó, csak ez az egyetlen.

Zagyi G Ilona

Én lélegzem benne

Az én kudarcom volt, elvesztett kísérlet.
Megsebzett, megkarcolt az a tett ígéret.
Másról, de magamnak szólt, "Szelíddé teszlek!".
Majd kiégett minden, tudtam, halni kezdek.
Ennyi volt. Csak így, a szememet becsuktam...
de bedobbant a szív, s újra elindultam.

Kihunyt az a csillag,
a jéghideg fényű,
magamnak az eskü
ma már más törvényű.

Ez az én életem,
én lélegzem benne,
nem kell elfogadni,
ami tönkretenne.

Őrült ez a katyvasz, a tér óriási,
tarka jellemerdőn, nem lehet átlátni.
Apró vagyok fáradt, sorsom szövődménye,
de a szívem lüktet, még alkotnom kéne.
Felgyorsult az idő, aggódom és óvok.
Szónokok és jósok, szédülök, csak szólok,

ez az én életem,
én lélegzem benne,
nem kell elfogadni,
ami tönkretenne.

Eltűnt az a csillag,
a jéghideg fénnyel,
de tudom, csak azért,
mert felhős az éjjel.

Hiába nézem a madarat az égen,
azt a szabadságot soha fel nem érem.
Törékenyebb már a szennyeződött lélek,
meglepődöm rajta, mennyire nem félek.
Mindig van egy jel az álszentség ködében,
egy felvillanó fény, érzés a sötétben.

Ez az én életem,
én lélegzem benne,
nem kell elfogadni,
ami tönkretenne.

Enyém az a csillag
amikor rám nézel!
Tükröződő szikra,
benne a reménnyel.

Zagyi G Ilona
#ZagyiGIlona #Impulzus #sors #vers #dal

 #kortárs #mindennapok #élek #gondolatok

Hiány...

Tarka öltéseid között
oly észrevétlenül fáradt el az idő,
a súly alatt felnyögött tehetetlenül.
Magára maradt az addig még lüktető,
s csendessé vált így árván, őrizetlenül...
majd átlépett álmod fölött
az utolsó pillanat,
s fel máshol ébredtél.
Szívemmel tartom a szakadt fonalat,
s a lélegzetemmel hozzá sóhajtanám
a folytatást...

Zagyi G.Ilona
#ZagyiGIlona #Impulzus

Emlékek között

Álmodtam róla... csupa zűrzavart,
nem valósat.
Létező ritmus, ami felébreszt.
Siet...mintha űzné a fikciókat,
de csak lassan törlődnek a képek.
Türelem... tudom, majd elmosódnak.
Csak a hiány nem, amit érzek.

Egy csomó a zsebkendője csücskén
árulkodó.
Feledte tán mikor, miért kötötte.
Titok marad, örök várakozó,
mint ő, emlékfoszlányaim öltögetve.

Bár jó szava itt hagyott,
de a lelkem része,
mert azt, hogy ringatott,
az idő sem zárja be.

Zagyi G.Ilona
2018
#vers #Impulzus #ZagyiGIlona #anya #gyász #szeretet #hiány