Tétlen

Csak passzív lázadó, túlélő vagyok,
s míg lüktetek a sipkám is csörög
"szabadon", mosolyokat rajzolgatok,
de alatta fájok és prüszkölök.
Minden jegy elkel, ringben milliárd(ok).
tolonganak szebb jövőmért hősök,
kirakatban maszkok nemes célokért.
Felpróbálnám... három műszakban,
pihenésképp a háttérzajban.
Vagy öregen, mint megélt opciót
a jól megérdemelt "VAKÁCIÓT"
Akárhány "D"-ben nézem az ígért látszatot,
ma nem adnám neked, amit rád hagyok.

Zagyi G.Ilona

Nyomot hagyott...

Csak álom volt... de itt hagyott
egy ébredésbe égett képet.
Árnya fölém magasodott,
mint egy baljós istenítélet.
Rét, mező-mocsárvidékek.

Tisztán érzem, hogy féltek
valamit... könyörgök, kérek...

Makacs vízió, felhőörvény.
A leszálló köd homályosít
éleket, s nincs kiút, ösvény.
Erdőt és földet iszap borít,
nincs menedék... elszomorít.

Tisztán érzem azt, hogy féltek
valamit... könyörgök, kérek...

Mentenék az iszonyatból
valami kedveset... enyémet.
Kímélném a borzalmaktól.
Talán odafönt, ha szétnézhet...
repüljön, keressen fészket.

Tisztán érzem azt, hogy féltek
valamit... könyörgök, kérek...

Szárnyalása belőlem rész.
Látom hogy elszakad, nem bánom.
Kíséri e szívdobbanás...
majd lassan szétfoszlik álmom...
Fény játszik a szempillámon...

...de most is érzem, hogy féltek.
Jelent, jövőt... élő képet.

Zagyi G.Ilona

Így hiszem

Az én lelkem nem bűntelen.
Nem fehér, nem is fekete,
csak valami köztes szín,
s úgy csillog a zúzott felszín,
mint az élet tisztelete.

Én mindig könnyelműn adok,
s nem nézem van e cserébe.
Ott leszek. Tudom, mikor hív,
szinkront ver ez a buta szív,
nem téved... van tükörképe.

Nem félek, mert kiálthatok,
hiszek szavam erejében.
Féltés... megkóstolt ez az íz.
Gyújt és olt, mint tűz és a víz,
s látni tanít a sötétben.

Bennem, s benne van az érték.
Nincs vád. Nem is ítélkezem.
Vár rám, ha aprókat lépek,
s ha véget ér a történet,
ott lesz majd, s fogja a kezem.

Zagyi G.Ilona

Dallam a bús égre...

Ha felnézek az égre,
s a világmindenségre
gondolok.
Tudom, egy parányi rész,
s egyszer majd semmibe vész,
hogy vagyok.

Látok, hallok és érzek,
s ha nem is mindent értek,
telt tüdő.
Lélegzem... pulzál, lüktet,
magával sodor, sürget
az idő.

Középtájon, mondanám,
éppen a sors vonalán
haladok.
Születő lét, körforgás,
színek, illatok, ízek
és zajok.

Gyűjtök minden érthetőt.
Szerethetőn éltetőt
számolok.
Napfényem a bús égre
gyerekek nevetése...
dúdolok.

Erő... újrakezdéshez,
hogy mindig volt, van és lesz,
hihető.
Fák, lombok suttogása...
Forrás, víz csobogása
hűsítő.

Madár fészkel, költ, s itt hagy
dallamot: Nem magad vagy,
tudhatod.
Szárnyal vágy itt és távol,
s az otthon, lehetsz bárhol,
visszahoz.

Zagyi G.Ilona

Álom vagy valóság?

Apró darabokból rakom,
s talán soha nem lesz kész.
Isten égisze oltalom,
hol minden parányi rész
egy egész, nincs két egyforma,
s e kéz sem építész. Vét.
Nem jelzi bűvös kintorna.
Csak a csend szánja bűnét.
Ablakba kitett szív törik.
Paradoxonok átszövik.
Nincs másik, ragaszkodom.
Angyal súg? Összerakom.

Oly egyszerűn eredeti...
álom. Vagy valóságos?
Giccs vidítja, melengeti,
összetartja jóságos.
Hittel, de lehet tévedek.
Van valami azon túl,
amit értek és ismerek...
hol kihuny fény, újragyúl.
Befalazott gondolatok,
súlyosak és súlytalanok.
Hasad. Repedő rések.
Élek... Vagy én kísértek?

Zagyi G.Ilona

Szolgalélek

Te, ki rám adtad az egyszerűséget,
okolhatlak -e téged, jó anyám?
Jól nevelt alázatod ma csendélet,
várakozás az út rossz oldalán.
Ó megértem én, éltem szívverésed,
értem, s ó dehogy... el nem rontanám.
Bölcsességnek szántad, akkor hajdanán,
ma foszló falvédő omló ház falán.

Vakít mi sodor, magas ingerküszöb,
míg szolgálok belefelejtkezem...
A "meddig" mutató folyton túlpörög.
A büszkeségem mivé temetem?
Ez az a világ, mi megrág és kiköp.
Húzok egy sorszámot, mert elesem,
s hogy meddig keresem az igazságot,
javítok a szövegen ugye látod!

Zagyi G.Ilona

Rám eső rész...

Kirakatba kitett, cinikus mosoly...
fentről lefelé villanó koronák...
Egy ledobott szavakkal teli tarsoly,
rózsaszín okulárés, mézes fonák.
Topmix-elek, nincs rajta szavatosság.
Amíg ikszelgetek úgy vélem komoly
műfajt váltok, de csak szappanoperát
adott szóval. Futtatott kerettéboly.

Pik-pakk lekopik a máz, s míg jól mulat
finom kéz viszkózus milliárdokkal,
hozzá a vonzás törvénye bólogat.
Árnyékot vet az a megvett üvegfal,
teleaggatva csonka szabályokkal.
Ki mennyit ér... szabad vagy nem szabad.
Jó-l-él-ek, a túlbecsült alázattal,
hol rám eső rész a tíz parancsolat.

Alkony /Zagyi G. Ilona/

Óperenciás

"Kapj el nagyi!" int és szalad,
utolérni nagy feladat.
Biceg, sántít, kínos jelek.
Kellenek a titok-cselek.

Ölbe veszem, babusgatom,
ünnep így a hétköznapom.
Lebontjuk a kérdéshegyet.
Szeretetem hány emelet?

Mindent látó, toronymagas,
hol a kék ég napsugaras.
Felhőn ülünk, lóg a lábunk,
mese-lifttel fel-le járunk.

Hemperegni csuda móka,
elvarázsol a ciróka!
Apró vagyok, és óriás.
Szerinte: Óperenciás.

Zagyi G.Ilona