Van az úgy...

Nem baj, ha szereted a csendet,
ha az életed csupa zsivaj,
de meglehet épp zsongásra vágysz,
mikor már a szótlanság zavar.

Nem baj, ha szereted a nevetést,
ki sokat sírt, a mosolyt becsüli,
de meglehet, megkönnyebbülni vágysz,
fojt a bánat, ha könnyek nélküli...

Alkony
Zagyi Gáborné

Korosodó betűk

Szabályosan görbült
egykor minden vonal,
magabiztos jelek,
aprólékos gonddal.

Fiatalos lendület
pajkosan gyöngyözött,
már csak napló őrzi,
hogyan erősödött.

Ismétlődő szavak,
szigorúan kötött.
Formaruhát öltött,
szürkeségbe fürdött.

Élet indigója
nehéz lapok között.
sorsára hagyott vágy
sorokból átszökött.

Beszélnek a betűk,
elárul a forma,
bizonytalan a kéz,
ha sír külalakja.

Tanulságuk vértez,
de gyönge, reszketős.
Titkait gép üti,
a jel életerős.

Alkony
Zagyi Gáborné

Drága konyha

Az élet íze szédületes,
úgy sikeres, ha fűszeres.
Különleges ez a konyha,
koncot sem kapsz ajándékba.
Az árendája verejtéked,
de megéri a fizetséget.
Veszteség, mi múltból hozott,
rég megromlott, áporodott.
A lábjegyzeten keseregsz?
az üröm édes sose lesz.

Alkony
Zagyi Gáborné

Mire jó...

Képzeld azt, hogy nincs határ,
félelmed is messze jár,
felejtsd el, hagyd a torz képeket,
a viharnak mindig vége lesz.
A veszteség megszokott adat,
képzelj a vágyadhoz szárnyakat,
ne csak mérd a távolságot,
mire jó, ha sosem látod.

Alkony

Zagyi Gáborné

Jelzőfény...

Arra indultam, s őszintén hittem,
ha  szívem vezet figyel rám  Isten.
Tán rossz helyen jártam, senki földjén,
hol sok a vihar, s húz a sors-örvény.
Senki nem űzött, önjelölt irány, 
de hittel lobban jelzőfény tisztán,
mint fel-fel villanó viharlámpa,
s megmozdul a lélek tépett szárnya,
 szelídülnek önpusztító szavak, 
békére lel bennem élő harag .


Alkony
Zagyi Gáborné

Életre keltené...

Meg nem élt álmaim 
kócos felhők őrzik,
szél tépte foltjain
napfény elidőzik.

Megpihen fodrain,
szelíden csipkézi,
csitítja átkaim,
kék vásznam fürkészi.

Bejárja árkaim,
átszövi, színezi,
kutatja titkaim,
lépteim tervezi.

Kétségeim űzné,
romjain túlmutat,
életre keltené
szunnyadó vágyamat...

Alkony
Zagyi Gáborné

Részlet...

Az én zeném

Néha tomboló, néha
halk sóhaj a zeném.
A jellege változik,
van, hogy üvölteném...

Mint az élet hulláma,
egyszer fent, egyszer lent,
bennem dobban a ritmus,
mert soha nincsen csend.

Kemény rock, melódia,
esőcseppnyi halk nesz,
a kottát lelkem írja,
minden életképhez...

Elképesztő ütemek
széles repertoárban,
de játszom, amíg hallom,
amíg szól a dallam...

Alkony
Zagyi Gáborné

Ha megvennéd...

Ha szeretnéd ezeket az írásokat könyv formájában
Itt vásárolható:

l. rész: http://undergroundbolt.hu/alkony 
ll. rész: http://undergroundbolt.hu/alkony-ii
lll. rész : http://undergroundbolt.hu/alkony-iii
lV rész: http://undergroundbolt.hu/alkony-iv
de  tőlem is lehet :) Rendelhető a Libri  és a bookline oldalain is.
A vásárlók között decemberben a most kikerülő mesekönyvem ki lesz sorsolva smile hangulatjel aminek az ára: 2700ft

Dioráma

Dioráma

A valóság és képzelet között rekedt
átláthatón, hozzáértőn titokzatos,
ahol megelevenedik a változás
a napszakok fényjátéka bámulatos.

Hajnali derengés, aranyló alkony,
egyszerű, mégis különleges varázs,
hol a mester és a fény együtt alkot,
tán épp egy létező szivárványcsodát...

Alkony
Zagyi Gáborné

Kórtörténet

Hiszem, hogy szabadnak születünk

lassan gyűlnek súlyos láncszemek,

magunk alkotta, s kész szabályok

rövid póráz a sok  "nem lehet."

Lehet -e örökké csak elfogadni

a gerinc már túlhajszolt, erőltetett,

kit dicsér a túl sok fejet hajtani.

Elferdülnek megkopott ígéretek.

A gondtalanság idegen érzés,

s, ha akad is, megtoroltan rövid.

Kínzóvá válik számolt belégzés

kórtörténet jegyzi erényeit.

Nehezített szakasz a hegyre fel,

s közben leértékelték csúcsait,

a panoráma már akcióban

kiárusították a titkait.

Egyenlők vagyunk... Szép história.

Magasztos eszmék őrzik szavait.

Meséltem én is egykor a helyről,

hol nem lövik le az ég kék madarait...

Alkony

Zagyi Gáborné