Cinkelt jóság

Igazul szerettél volna élni,
folyton a szemedbe hazudtak.
Szeretted a szavak szépségét,
falba ütköztek, nem boldogultak.

Hittél sokáig a jó szándékban,
de bízni, akárkiben nem lehet.
Mert van, hogy pont az tapos rád,
kire rábízod lelki kincseidet.

Sokszor a jótettek mögött lapul,
a legtöbb ártó, gonosz szándék.
Sunyin szívedbe lopózik, aztán
a hátadban a kés már nem játék.

Idővel megtanulja az ember,
jó szíve és hite veszte is lehet,
mert nem minden arany, ami fénylik,
a cinkelt jóság szakadék felé vezet.

2014.09

Alkony / Zagyi G.Ilona/

Nyársirató

Lassan dereng a kép, a nyári szép szökik.
A kereten átlép, könnyekkel küszködik...
Csak még utoljára... ne legyen oly komoly,
haragvó arcára kell egy széles mosoly.

Hiszen játszana még izzó szenvedéllyel,
de már csak maradék mit kínjában érlel...
melengetett színek, megízlelt hóbortok,
megkísérelt csínyek... bénítják ködfoltok.

Megküzd gyöngesége békülő látszattal,
csábos szelídsége szétdobált haraggal...
A hűlő vágy kevés, mélabús életjel...
csak búcsú ölelés, árvult szerelemmel.

Zagyi G.Ilona

Csak egy csirkepaprikás...

Egy régi sparhelt, rajta gőzölgő lábos,
most elégedett a sárga napvirágos,
hisz valami fő... kuncog a fedő, kacag 
elégedetten. Illan, szökik az illat,
szerteszét szóródik a kicsiny konyhában,
dicséret fürdik az összefutó nyálban.
Türelmetlen inger a gyomor kordulása,
a levegő nehéz... szétterül a pára.
A teríték örökség, porcelánféle,
vidám, kék ibolya ül a csorba szélre.
Élvezni a percet, csak lassan... vigyázva,
dallamos csengés a kanál koppanása!
Jó csirkepaprikásban ízek gazdagon,
úgy, ahogyan ritka ezen az asztalon.
Nem olcsó alkalom, de kell hébe-hóba,
különleges legyen a túlélőpróba.
A havi keret még krumpli és tarkabab
s kiszámolt ez meg az... hogy az edény holnap
se legyen kolduló, üresen konduló.
Elég... a maradék itt tisztességtudó.
Zagyi G.Ilona
Életkép