Válasz

Egy életen át...?
Kérdezed.
Nincs másom csak
őszinteség...

Egy életen át...
Mondanám...,
de nincs már egész,
csak töredék.

Alkony

Ami nem öl meg az megerősít

Lelki sebeimben
számolatlan tüske,
sokáig csak zavart
kínzó jelenléte.

Gyökeret eresztett
mélyre hatolt léte,
lenyúlik egészen
szívem közepébe.

Erejét vesztette
különc védettsége,
már kitéphetetlen.
A keringés része.

Ártani képtelen,
megtört büszkesége,
semlegessé enyhült
véremben a mérge.

Alkony

Ez az a film...

Ez az a film:
amikor műfajt vált egy érzés,
amiről azt hitted rég elveszett.
Amelyben fejet hajt a tévedés,
a forgatókönyv veled született.

Ez az a film:
ahol gyógyul láz és didergés,
birtokolja a vágy a szívedet,
hol a próba egyszerű létezés,
mit soha senki nem tervezett.

Ez az a film:
hol fölülírható a szenvedés,
s még letörölheted könnyedet,
hol fölösleges minden színlelés.
mert senki, semmi nem tökéletes.

Ez az a film:
ahol a történet egy ébredés,
amit maga a sors rendezett,
ahol csak egyszeri a vetítés,
mit újrajátszani, már nem lehet....

Alkony

Ébresztő vallomás

Puha álomkép...,
valóság, ébreszt
szavak nélküli
édes suttogás.

Szívem térképén
átlépett határ,
ugyanúgy érzel.
Őrült birtoklás.

Szorosan fonódó,
pazar pillanat,
magával ragad
igéző varázs...

Sokat ígérnek
becéző szemek,
nem kell,
nincs szebb vallomás...

Alkony

Változol

Időnként parázol, riadtak látszol,
félsz hogy hibázol, a szándék pislákol,
képzelet cáfol, gondolat vándorol,
furcsán változol, érintésen csodálkozol,
szívedbe rajzol, őrülten zakatol,
szép szó elbájol, mosolytól sugárzol,
a vágyad tombol, szabadsága láncol,
magasságban lángol,az érzésed jósol,
a magány gyászol, életet játszol,
már nem habozol, valahova tartozol...

Alkony

Gyökérfalva ll rész: A tündér ruhája

Túl az üveghegyen
varázserdő mélyén,
aprónép éldegélt,
nyugalomban, békén.

Már didergett az ősz,
ritkultak a lombok,
fagyos szél sodorta
a hulló virágszirmot.

Jánoska a rend őre,
most is készenlétben,
kémlelte a tájat,
mert ő mindig éber.

Felfigyelt a zajra,
a tündér-laknál járva,
messzire hallatszott
Csinka szipogása.

Bekopogott hozzá:
- Talán bizony baj van?
Segítek, ha tudok.-
s nyílt az ajtó halkan.

Reszketett a tündér,
- Hideg van és fázom,
lefagyott a lábam,
s nincsen nagy kabátom.

Valamit tenni kell,
mégpedig sürgősen,
el is repült Jánoska
hómanóhoz sebesen.

Hómanó még álmodott,
messzi havas tájról,
ijedten riadt fel
a hangos kopogástól.

Baj van hómanócska
a tündérkénk fázik,
kéne egy cipőcske
és egy nagykabát is.

Hómanó töprengett,
bár nem sokáig,
ha hideg lel valakit,
minden perc számít.

Megyek rák apóhoz,
neki van ollója,
szab nekünk kabátot,
s készülhet majd csizma.

Megkérjük Pók apót,
mert csak ő tud varrni,
Csinkának lesz ruhája,
nem hagyjuk megfagyni.

Rák apó sietett,
az olló csattogott,
a mesteri szabó,
serényen dolgozott.

Pók apó fonala,
pörgött szorgalmasan,
elkészült a kabátka,
s a lábbeli is gyorsan.

Megörült a tündér
a meleg holmit látva,
hamar bele is bújt,
s megszűnt vacogása.

Kacagott a lányka,
pörgött és forgott,
ilyen szép holmit
talán sosem látott.

Puha volt és meleg,
bizony már nem fázott,
hálás szívvel ölelte
a sok dolgos barátot.

Alkony
Zagyi Gáborné

Gyökérfalva l.rész :Csinka

Túl az üveghegyen
varázserdő mélyén,
aprónép éldegélt,
nyugalomban, békén.

Lakóinak száma,
egyre gyarapodott,
volt, akit a szél,
volt, kit a víz hozott.

Itt él Hómanócska,
a bölcs, a legidősebb,
mindenre van válasza,
annak, aki kérdez.

Jánoska a járőr,
a rend ügyelője,
kinek szárnya kéklőn
fénylik a sötétbe.

Katica a postás
csöngetni sose rest,
ha csak rajta múlik,
nem késnek a levelek.

Bodobács a tűzoltó.
pedáns készenlétben,
falevélen hintázik
piros feketében.

Lenke a legyecske
lusta, kicsit kényes,
fényes szárnyaira,
ő mindig igényes.

Ciripke a pletykás
folyton pereg nyelve,
ő itt a legnagyobb
titkok ismerője.

Csinkát a folyó hozta,
szörnyű vihar után,
virágszirmon sodorta
idáig egy hullám.

Jánoska talált rá
a kimerült tündérre,
óvatosan áttette
egy száraz falevélre.

Nem tudta honnan jött,
apró szárnya sérült,
lassan gyógyulgatott,
tünde-lak megépült.

Itt maradt a tündér,
tetszett az otthona,
kuckóját beragyogta
vidám varázslata.

Mosolygott, aki látta
a fénylő tündér-lakot.
Így történt, hogy Csinkának
Gyökérfalva otthont adott.

Alkony
Zagyi Gáborné

Virradat

Egy utazó vagy a világban,
lépsz képzeletben, valóságban,
visz a lábad, vagy a gondolat,
élsz életet, álmodsz álmokat.

Űzöd egyre, mint nap a holdat.
Temetsz. Óvsz, ölelsz utódokat,
átvészelsz drámát, viharokat,
de mindig rád talál a virradat.

Alkony

Válasz

Egy életen át...?
Kérdezed.
Nincs másom csak
őszinteség...

Egy életen át...
Mondanám...,
de nincs már egész,
csak töredék.

Alkony

Kialkudott

Küzdünk egymással
a sorsom és én,
lelkem kezet nyújt,
békét szeretnék...

Nagylelkűn bólint
az egyezségre,
az alku rutinos,
nincsen vesztesége.

Nyugalma ajándék,
de álnok cseréje,
diadallal zár,
a test börtönébe...

Alkony

Vakít

Sokrétű álarc között
rád mosolygó látszat,
kelepcéje mézédes,
gyöngék között választ.

Megtörnek a próbák,
s bár a lelked lázad,
testeddel a valóság,
büntetlenül játszhat.

Igazságot keresel,
hitedben alázat,
lehajtod a fejed,
mert vakít a káprázat...

Alkony

Gondolat

Fogadd el

Példakép

Békéjét cserébe

Utóhatás

Szerteágazó utak
megtorpanó döntés,
helyes vagy helytelen,
vívódó merengés.

Tegnapok tanulsága,
töri a lendületet,
felszakadnak gyógyuló
lábadozó sebek.

Banális jelenség,
intenzív utóhatás,
megkopott víziókban,
oly eleven zuhanás.

Kísérő tekintetek,
felemelt fejjel lép,
nem féli az út titkát,
tisztább előtte a kép...

Alkony

Saját betűk

Álmodtál egy jövőt,
a valóság ébreszt,
vádlón égnek a betűk,
amit lelkedbe vésett.

A történet, amit írt,
szemrehányón végleges,
de nincs idő sajnálni
a lejegyzett perceket.

Lendüljön a szándék,
írd saját motívumod,
hisz, addig nincs változás,
amíg TE nem akarod....

Alkony

A magam útján járok

A magam útján járok
emlékek erdejében,
elhaló ágak között,
kivezető ösvényen.

A magam útján járok,
kísér saját törvényem,
elgyötört igazságom
bolyong, veszett örvényben.

A magam útján járok,
vezet őszinteségem,
foltozott reményeim,
naiv, de konok hitem.

A magam útján járok,
szendereg a félelem,
nem csak az utat nézem
a tájat is figyelem.

A magam útján járok,
megállok, ha eltévedtem,
már tudom hazatalálok,
menedékem a lelkedben.

A magam útján járok,
életre kelek lépésben,
mert dobbanó rész vagyok,
szívek szövevényében.

Alkony
Zagyi Gáborné

Vigasz

Sor(ok)

Megszabott határok,
elvek és szabályok.
Bukott lázadások,
eltemetett álmok.

Bólogató bábok,
hitvány újdonságok.
Átkozott boldogok,
veszett tanulságok.

Széthulló családok,
vámpír igazságok.
Köddé váló zálog.
néma sóhajtások.

Gyötrő változások,
pusztító viharok.
Kitörő vulkánok,
átélt zuhanások,

Réten vadvirágok,
erdőben tisztások.
Fakadó források,
érett csillogások.

Felhő duzzogások,
színes szivárványok.
Szárnyaló magasságok,
őszinte nyíltságok...

Alkony