Pont.

Valahol csendül...

Írnál, de minek...

Írnál, de minek...

Letörlöd a táblát,
majd megrémülsz, hogy üres
emlékek közt kutatsz,
rostálod a hitet...

Írnál, de nem tudod mit..
bosszút, barátságot?
Bonyolult az egyszerű,
a jelent bírálod.

Leteszed a krétát,
stoppolsz az út szélén...
talán van még egy hely
a szivárvány végén

Alkony
Zagyi Gáborné

Adok hát...

Szeretnél a sorsomból?
Adok hát egy darabot, 
s mert lásd nagylelkű leszek
a jók között kutatok.

Keresek egy rendkívülit,
különleges pillanatot...
egy mesébe illő részt,
ahol épp kapaszkodok...

Alkony
Zagyi Gáborné

Ha bénult sirám...

Csak érinteni szeretnéd,
miközben nő a távolság,
színeket látni, miket rejt,
fekete fehérben világ.

Itt nem egyformán süt a nap,
családra vágyik az árva,
aki fázik melegségre,
a nincstelen gazdagságra.

Folyton csak pörölsz a sorssal
mondod tévedni emberi,
ki dönti el, hogy mi a jó,
hangod a közöny elnyeli.

Ellentétek mindig lesznek,
bénult sirám, elhalt remény...
Ha a lélek csak éhezik ,
az elsírt könny még nem erény...

Alkony
Zagyi Gáborné

Szilánkok

Varratok

Beletörődött

Meddig? - kérdezed,
s tán nem is érdekel a válasz,
őrzött színtelen...
Csend van... régóta nem kiáltasz.

Mint száraz rózsa,
melynek illata már csak emlék,
szirmokba zárt múlt
szikkad, de még szúrnak a tüskék.

Letüdőzött vágy...
Gombostűvel tűzött rajzolatban
lepréselt sóhaj
emlékkönyvben, tördelt levonatban.

Alkony
Zagyi Gáborné

Napló lapjai között...

Megsárgult lapokon líra,
néhol rímelő jegyzetek,
tapasztalt lélek metszetek,
beszédes, sokat látott tinta.

Árulkodó betűk, fecsegés,
oly tisztán csengő álmodozás,
fakult, gyermeki lázadozás,
skicc, bájos vázlatok, tervezés.

Meg megszakadó lendület,
hosszabb szünetek, vonalak,
vészjóslóan szaporodnak
gondolat és kérdőjelek.

Itt-ott elmosódnak a sorok,
érezhető furcsa reszketés,
panasz, az ujjakban remegés,
harag, háborgó indulatok.

Gyűlnek vigasztaló szavak,
száradó könny sorok között,
félelmét írja üldözött,
már nem sír, nem hisz álmoknak...

Új bekezdés... Határozott,
mosoly, sugárzó tartalom,
a túllapozott fájdalom
átüt, de alkalmazkodott...

Szabályossá váló ritmus...
Nem ígér, de mégis könnyed,
a megfelezett súly könnyebb...
Csendesül letisztult stílus...

Alkony
Zagyi Gáborné