Őrzött, boldog pillanatok...

Mennyi elpocsékolt kívánság,
zsákbamacskás teljesülések,
sorstól lutri, kényszer dilemmák,
jóra szomjazó létszemlélet.

Esélyre vár vágy, nem száműzött,
édes kincsek napos oldalon,
szürke vasárnapokra gyűjtött,
mélyhűtött emlék is jutalom.

Többszöri alkalom lemondás,
más, ha a képzelet nem üres.
Ingyenes az, az ízrobbanás,
mit olvasztanak, emléktüzek...

Alkony /Zagyi G. Ilona/
2015

Életjel szabadon...

El nem sírt könnyek, félig kövült szív.
Kihűlt, jéggé fagyott cseppekre írt,
izzó betűk törik meg az átkot.
- Az élet szép ...- súgják szelíd lángok.

Nem ad ifjúságot, nincs varázslat,
ahol elhalt egykor, onnan fakad.
Mélyről feltörő, éltető forrás.
Nem koldult, ösztönös szívdobbanás.

Sodródó rögök törnek szét vágyban,
későn, de még virágzás holt-ágban.
Nincs tagadás, életjel szabadon.
Félig kövült szív veri : AKAROM!

Alkony /Zagyi G. Ilona/​
2015

Nyársirató

Lassan dereng a kép, a nyári szép szökik.
A kereten átlép, könnyekkel küszködik...
Csak még utoljára... ne legyen oly komoly,
haragvó arcára kell egy széles mosoly.

Hiszen játszana még izzó szenvedéllyel,
de már csak maradék, mit kínjában érlel...
melengetett színek, megízlelt hóbortok,
megkísérelt csínyek... bénítják ködfoltok.

Megküzd gyöngesége békülő látszattal,
csábos szelídsége szétdobált haraggal...
A hűlő vágy kevés, mélabús életjel...
csak búcsúölelés árvult szerelemmel.

Zagyi G.Ilona
2016.08

Még egy flört

Kacérkodik a nyár,
flörtöl is az ősszel,
bájoló suttogás
- Küzdjünk az idővel...

Válassz engem - súgja
simul is a szentem...
- Nézd! Alszik még a tél,
ölelj engem csendben.-

Bódult egy kapcsolat,
érlel, nevet, kacag.
Gyümölcsözőn édes,
felejtett végszavak...

Elodázott búcsú,
verőfényes bókok,
szeszélyes kalandor
követel még csókot.

Összebújnak kicsit...
Érzik mind a ketten,
a változás dráma...
frigyük lehetetlen.

Alkony /Zagyi G. Ilona/

Szenvedély hangjegyek

Megtalálja helyét minden részlet,
életre kelnek összefüggések,
egy igéző dallamot alkotva.

Testben lélek komponálta stílus,
jel erekben lüktető impulzus,
kész a ritmus, szívek írta kotta.

Sejtelmesen lágy, vágy beleremeg,
s míg születnek szenvedély hangjegyek,
édes a láz, ami körbefonja.

Alkony /Zagyi G. Ilona/

2015

Alkotótárs

Ha hallod még patak csobogását,
s ha épp tükrében látod arcodat;
a pillanatot megőrzöd -e
mint tisztaságát, s néma fohászát?
Mert alkotó vagy, társként elfogad,
kér a természet költészete.

Őrizd meg a termést adó földet,
értsd jól és vigyázd a fák sóhaját!
Isten adta, frissülő erő.
Vedd el ami jár, de el ne költsed!
Kapott jó, s ha egyszer kifosztanád,
nincs hasonló, mi fellelhető.

Voltunk. Elmondják majd "kiképzett fák",
"Porrá leszünk", múlt a vaksötétben.
Takarónk föld s az emlékezet;
hol nincsen jelzés a lét mivoltán,
egyformán ad, s csak egyféleképpen
nyugalmat, méltó tiszteletet.

Zagyi G.Ilona

Áttörés

Elhaló jelek kimondatlan szóban.
Bontatlanul a túlgondolt vágyak.
Nagyon is élni üvegkoporsóban,
látni, érezni... valahol várnak,
s tudni, hogy az nem ilyen...
Van rés a zárt világon.
A tűrés gyöngéd-szelíd,
de képes, hogy bezárjon.

Egy lépés előre, s ha ennyi hátra,
toporgás lesz hétfőtől-hétfőre.
Csak téblábolás szilánkról, szilánkra
irány nélkül. Tovább a kettőre,
ha kell sárban, mezítláb,
bőrig ázva esőben...
de mozdulattá válni
az éber keringőben!

Zagyi G.Ilona

Mosolyőrző (2015)

Értem

Vigyáznak rám,
ettől olyan fontos vagyok
magamnak,
s több, mint elég.
Akik mögém állnak értem,
talán nem is tudják,
hogy rám vigyáznak.

Zagyi G.Ilona

Költői véna

Ébredés... akarnám még
a félbeszakadt álmot.
Marad a vég-telenség
a számolatlan számok,
s csak ez az egy szív
riaszt...
veszettül ver,
amitől lassabban élek.
Folyton tanulok felállni.
Buta láb, jó ez... művésznek
való... csak az ér hajszálnyi.

Zagyi G.Ilona