Életem regénye

Nem túl kalandos
életem regénye,
Szívemben s kezemben ,
elfér eredménye.

Girbe gurba sorok
sok a dőlt betű,
a küzdelmem jelenti,
mi nehéz természetű.

Néhol az írás is
elmaszatolódott.
elmosták a könnyek,
a papír is felázott.

Ott alig olvasható,
látni, aki írta,
minden vérző betűt,
keserűen sírta....

De van szép oldal is,
hol ragyognak a betűk,
itt vannak képek is,
amik meseszerűk.

A legcsodásabbak,
gyermekeim arca,
ettől értékes a regény,
sokat ér betűim harca.

Már lassulnak a sorok,
mik gyűlnek a lapokra.
Nem pazarolok betűt,
fölösleges vágyakra.

Amik még belekerülnek,
életem színes morzsái,
csak a legfontosabbak,
a boldogság fonémái.

Csak élményeket írok,
a értékes órát jegyzem,
hogy ne hulljon könnyed,
ha majd olvasod egyszer...

Alkony

Zagyi Gáborné

ALKONY l.

http://undergroundbolt.hu/alkony

ALKONY ll.

http://undergroundbolt.hu/alkony-ii

Alkony lll.

http://undergroundbolt.hu/alkony-iii

Kallódó jövő...

Furcsa, hogy nem érzem a jövőt,
mintha megállt volna az idő..,
az évszakok múlása tesztel,
a múlt kapaszkodása terhelő.

Sokszor lerázom sikeresen,
de mikor teheti belém mar,
miatta nem érzek fájdalmat,
mit okoz, szokványos zűrzavar.

Elkallódtak az álmok... Hová?
Csak a jelen perceire vágyok.
Nincsenek terveim, egy helyben
toporog, azt hiszem, amit látok.

Gyorsul a véráram sürgetőn:
ne állj meg, ez nem az a pillanat...!
Kell, hogy még a jövőt tervezd,
korai még a fásult gondolat...

Alkony
Zagyi Gáborné

Nincs válasz...

Élősködő érzések, tép az ellentétük,
mint egy téli képre festett nyári táj...
Elveszettnek tűnő kérdések válasz nélkül,
szeretném, akarok mögé látni, muszáj...

A hajnal megsimogat figyelem terelőn,
hagyom veszni magam ébredő napsütésbe,
míg a tolongó gondolatok újra élednek,
s kiéleződik a lelkem nehéz ébersége...

Egymással küzdő, változó kontrasztok, őrlő,
lázadó megérzések, válasz kell, irgalmas...!
Néma csend, csak szívem dobbanása hallik,
siet..., mint mindig, nem figyel rám, makacs...

Nincs válasz, csak a száguldó percek intenek
türelmességre, még nincs itt az idő...,
talán nem is kéne tudnom..., a jövő titka
legyen a holnapé..., el úgysem kerülhető...

Alkony
Zagyi Gáborné

Dollár (a kutyus)

Apró eb létemre,
nagyon sokra vittem,
elvégzett diplomám,
kutya becsületben.

Tengernyi a dolgom,
hűségesen végzem,
annyit lótok-futok,
lóg a kutyanyelvem.

Láb és nyom követés
egyik büszkeségem.
Minden neszre, zajra,
oda kell figyelnem.

Van ám készenlét is,
porellenőr lettem,
ugyan nem kért senki,
magam kineveztem.

Kertben futkározom,
utána lefekszem,
minden kedves helyet
végig kell hevernem.

Kádban Riviéra,
csuda fényes tenger...
Igazán... nem szeretek
csobbanni a vízben.

Homályosan látok,
piros lesz a szemem,
a legjobb elnyúlni
a száraz melegben.

Különösen a gazdi
fürdőköpenyében,
a kuckót nekem szabták,
otthonos zsebében.

Édeset álmodok,
becéző kezekben.
Ez a főnyeremény...,
élni szeretetben.

Zagyi Gáborné

Pandóráé...

Kalandregény

Egy igazi kalandregény,
ahol megszökik egy lány,
vágyott, tiltott szerelem,
az élet országútján...

Egy bűvös, édes románc,
mit kísért átok, áldás.
Egy kegyes-kegyetlen tánc,
ahol nincs elszakadás.

Kölcsönösen nemesült
erős, túlélő hajtás,
szenvedélyből édesült,
ösztönző viszonzás...

Szerelem, mi hatalom.
Egy láng, amely tán örök.
Lélekedző bizalom,
az út bármilyen rögös...

Hol sírva, hol mosolyogva,
annyi megélt vihar után,
még most is kézen fogva,
EGYÜTT a fiú és a lány...

S mint a rózsa tüskéje,
mi virágait óvja,
jóban-rosszban zenéje,
már büszkén zengő óda.

Alkony
Zagyi Gáborné

ALKONY IV.

http://undergroundbolt.hu/alkony-iv

Lélektapasz

Mert nőből vagyok...

Tiéd minden kincsem...