Örökzöld ölelés

Minden változik... adventi hetek...
attól igazik, hogy voltam gyerek,
s a jelent lélekből díszítgetem.
Átélt és örökölt töredékek.
Emlék-tarka csokrom
ilyenkor kibontom
lassan és türelmesen.

Nem tudom, mi volt az ajándék,
már csak az örömre emlékszem...
csillogó szemekre,
s itt szívem táján a melegre,
ami túláradó, de békés.

Felidézem, átsimogatom...
meg is érintem a jelenben,
hiszen van egymásra figyelés,
itt visszhangra lel szívverésem.

Szeretetem koszorú,
örökzöld ölelés,
mely boldog és szomorú,
mint maga a létezés...
eredőn emberi...

Zagyi G.Ilona

Utóhatás

Áttetszőn tiszta mi szomjat olt.
Bio a kútból locsolt termés?
Egy életmód nevel utódot.
Ragaszkodón burjánzó gócok
falják elevenen. Nincs jelzés.

Nem homok, valamilyen dűnék...
rejtenék félholt fák és bokrok.
Szégyenlős kupacok bomlanak.
Lassú méreg, szivárgó anyag,
mely eléri egyszer a poklot.

Felhígult százalék
az idő... haladék.

Zagyi G.Ilona

Tegnap este láttam egy riportot, Budapest mellett valahol, szürkésfehér, kisebb hegyek hatalmas területen, gyógyszergyári salakanyagokból, ahol kimutatták a rákkeltő anyagot, de tovább megyek... a közeli lakóhelyeken a kutakban is jelen van. A hivatali megkeresésre az volt a válasz nincs rá pénz... idővel felhígul... ennyi.

Rögzült pillanat +

...amikor itt ültél mellettem a hintán,
s én, akartam egy szelfit, egy közös képet.
Reszkető kézzel kócos hajadba túrtál...
Úgy akartad, hogy másképp lássalak... szépnek.
És éreztem... féltem az idő pulzusát.
Szétszórt emléked igazgattam, mint ruhád,
mely folyton elcsúszott itt-ott... már nem bántad,
már nem kerested, elfogadtál hibákat.
Aznap nekünk dalolt a sok kicsiny madár,
rögzült a pillanat... szívem keretbe zárt.

/drága jó anyám+/

Zagyi G.Ilona

Négyévszakos angyal

A fenyő kicsi volt, a gyerek könnyedén felérte...
egy porcelán angyalt rakott rá... pontosan hét éve.
Subát kapott télen, hósipkát jeges zimankóban,
madárka ült mellé, életvidám, tavaszi szólam.
Szél simogatta, dúdolt... altatta, ringatta,
fakuló ruháját nyári zápor mosta.
Próbálták letépni az őszi viharok,
óvta a fenyőfa... fölém magasodott,
mint az a kisgyerek, aki, akkor emléket hagyott.
Boldog nem csak karácsonyt! Mindennap szeretve vagyok!

Zagyi G.Ilona 

Kép és minden, ami rajta van saját 

:)