Leszakadt kendő...

Az életen innen, s az élményeken túl,
új szólamot játszik a túlfeszített húr.
Bekötött szemmel áttapogatott évek,
jól nevelten gyúrt, rosszízű bölcsességek.

Várni az utolsó percig, hogy jobb lehet,
észre sem venni a halálos sebeket.
De meddig fut vad a betonrengetegben,
hal meddig él iszonyú, sáros örvényben?

Vérrel, könnyekkel tele írt napok. Sok száz.
Míg végül életre kel a leírt fohász.
Akar, érzi, tudja, jobb sorsra érdemes.
Száradó írás. Csak felkiáltójelek!!

Leszakad kendő, különös dioráma.
A ködfüggöny mögött a napfény látványa.
Megtalált egyensúly, lélek és test között,
mint szárnyat kapott madár, a revír fölött...

Alkony
Ilona Zagyi Gáborné

Gyönge hatalmas

Felhők tánca... szabálytalan
örvénylő gőg. Szelíd és vad
összesimul, csillagtalan
káosz dühöng, majd megszakad...
Álmokat űz... mit elsirat.

Földkendő ránca... kis patak
nyeli, viszi a könnyeket.
A cseppek szomjat oltanak...
Gyönge hatalmas, életet
adhat, amit el is vehet...

Alkony / Ilona Zagyi Gáborné /