Még mindig őrzöm azt a rózsát,
mint varázsát a pillanatnak.
Hűségét kimondott szavaknak,
s érzem a bódító illatát.
Az érintést... a csókok ízét
élem. A szín még bíborvörös,
s a vágy, ahogy lobban, kölcsönös,
becsülöm tökéletességét.
A hamvas virág kiszikkadt rég.
Száraz már a selyme, bársonya
fénytelen, fakón rozsdabarna,
de beszédes, csupa büszkeség.
Enyém, amit el nem cserélnék.
Szerelem, mely tűz, egy eleven,
színes sál a fázós lelkemen.
Ma ugyanúgy IGEN-t mondanék.
Zagyi G.Ilona
