Augusztus 8. án

Augusztus 8.-án 9 órától Kisterenyén a Gyürky Solymossy kastély 
parkjában rendezésre kerülő lll.Palóc Világtalálkozón, a Palóc írók sátránál, akinek kedve lesz hozzá beleolvashat a könyveimbe.
Az l.sz Kastély előtti színpadon egy-két vers is felolvasásra kerül. 
Szeretettel várom, akit érdekel...
 
heart hangulatjel

Ára van...

Ébred a küszöbön
otthagyott fájdalom,
csúffá tesz, rám köszön.

Szemrehányón simul,
súg - Magamra hagytál. -
panasza nem csitul.

Boldogan megfürdik
nehéz sóhajomban,
ölel, szinte izzik.

Rész a lélegzetben
hűsége kitartón
bosszúállón üzen.

Bár gőgje arctalan,
csókja lelkembe ég...
Mindennek ára van.

Alkony
Zagyi Gáborné

Másodpercmutató

Komótosan ballag, járása ütemes,
sosem lép nagyobbat, kimérten türelmes.
A ritmus szabálya józan, becsületes,
méretaránya gőgös, nem könyörületes.

Lassan, de tovább ér, elhagy kicsit, nagyot,
soha nem bánja, mit maga mögött hagyott.
Nem töpreng tetten, nem őriz pillanatot,
tegnapja soha nincs, csak űzött holnapok...

Alkony
Zagyi Gáborné

Érted...

Most is rád gondolok,
érted zakatol,
edzett, kemény burok
óvja, mit tékozol.

Távok, magaslatok,
dicsér vagy megcsúfol,
vonzó impulzusok,
s te velük utazol...

Életízű válaszok.
Átformál, változol.
Érett tanulságok.
Lendület felkarol.

Sors írta dallamok,
szívem mi szónokol,
érted imádkozok,
bárhol, bármikor.

Alkony
Zagyi Gáborné

Napkelte

Lenyűgöz ébredése,
beteljesülése,
menekül riadtan
éjszaka sötétje.

Fölénnyel csillan
törekvő fénye,
igéző színekben
burkolt önzése.

Ugyanaz, mégis más,
változó szépsége,
mit horizont fölött
büszkén fest az égre.

Szokványos útja
örökös ösvénye,
szívembe vágyat lop
sugárzó békéje.

Szeretem látni,
csábít jelenése.
A fénye enyém is
gyógyít rejtélye.

Érzem, ahogy ural
bevon bűvkörébe,
vele szárnyal lelkem
sóvárgó zenitje.

Alkony
Zagyi Gáborné

Születésnapomra....

Ma csókkal ébredtem, s mert ad is, aki kap,
a szívem hízelgőn hozzád gömbölyödött.
Azzal kezdtem volna, ma nekem süt a nap,
de csak leskelődik szürkés fátyol mögött.
Ma nem érdekel felhők könnye, csak mosolyt,
vidámat szeretnék magam körül látni,
párnám alá dugom a kíváncsi tébolyt,
nehéz kételyeit ma nem akarom látni.
Negyven nyolc év... ízlelgetem, ki is mondom,
s bár kicsit sok, a nagymama kor mégis szép
az ajándékom egy kerek évig bontom,
számolatlan karátnyi gyermekölelést.
Van -e szebb ajándék, mint, ami körülvesz,
amit naponta magaménak mondhatok?
Az, hogy vagytok nekem, őszinte békémhez
a legszebb napsütés, amitől BOLDOG VAGYOK...

Alkony
Zagyi Gáborné

 

Nem mindig...

https://www.facebook.com/Egyedigondolatok/photos/a.672996919399964.1073741827.672968079402848/1007962769236709/?type=1&theater

Ma 48 éves 2015. 08. 05smile hangulatjel



Nem mindig vagyok túl jól nevelt,
hogy ki rontott el, s mit, nem tudom...
néha durcás vagyok, mint egy kisgyerek,
s körömcipőben az utcán a követ rúgom...

Nem mindig értem az életet,
pedig ifjúságom már messze integet,
szinte naponta eret vágnak zavaros,
se füle, se farka, furcsa képletek...

Nem mindig hiszem, amit látok,
mert díszlet takarja a tényeket,
de ki szereti mindig a sivár valót,
szívesen nézegetek színes képeket...

Nem mindig fogadom el a szót,
pedig szeretem a csengését,
van, hogy belém mar a fullánkja,
nem tűröm szótlanul mérgezését...

Nem tudok megalkuvó lenni,
épp ezért sokra nem is viszem,
s még, ha romlik is a látásom,
a dac ott lapul bennem és figyel...

...ám általában szelídségem szárnyaló,
megirigyelhetnék az angyalok...
a szívem telve van jósággal,
de csak ennyim, amit adhatok...

Alkony
Zagyi Gáborné

 –

Ami bennem van...

Emberségem kételye...

Félem az idegent, ismeretlent,
tétlen elfordulok, tiltakozok.
Tétovázik bennem az emberség,
ural a rémület, indulatok.

Magammal küzdök. Ez vagyok én?
otthonom féltem, szeretteim.
Fenyegetve érzem a jelent.
Gőg a túlélés törvényein?

Mit érezhet, aki menekül?
Miért? Így még sosem éltem át.
Csak azt érzem, hogy ez így nem jó,
megrémít az agresszivitás.

Féltem csendes szépem, békém,
egyre sötétedni látom
az eddig is csak derengőt.
Átok mérgezi gondolatom?

Félem a poklot, inváziót,
elragad, mint fertőző métely,
de valahol mélyen pislog bennem,
egy emberi érzés mozdul, kétely...

... ha látok koldust, éhezőt,
földön fekvő, beteg gyermeket,
tudnám (-e) elutasítani...
a szívemmel látnám (-e )
a felém nyúló kezet.(??)

Alkony
Zagyi Gáborné

Ugyanaz...

Festeni készülök, szavakkal
különös színeket keverek,
a vászon most egy kicsit másabb
másik témát, újat keresek.

Szeszélyes a lendület, gyengül,
időnként nehézkes, elakad,
s bár görcsösen figyelek, mégis
elkalandozik a gondolat.

Szinte önkénytelenül készül,
magától rajzolódik a mű,
csupa giccs (?), lélekvillanások ...
megint ugyanaz... életszínű...

Alkony
Zagyi Gáborné

Fásult látkép...

Egy felhőn ülök, lábam a semmibe lóg,
a látvány még evilági, szomorú-szép.
Furcsa, délibábszerű pokolvíziók...
művészi lélekrajzok, hideg szürkéskék...

Mennyi befejezetlen! Eleven torzó...
Rémülten visszafogott, bús időtlenség.
Szinte misztikusan különös látásmód,
idegenszerű, kivesézett, szokott kép.

Ha lehetne kérnék hozzá, távkapcsolót,
mi elembertelenedett frissíteném,
hogy ne kelljen soha sehová szögesdrót...
szívekben lapuló csöndet túlüvölteném...

Egy felhőn ülök lábam a semmibe lóg,
talán értenem kéne, de mégsem teszem,
valóság-látszat hulladékfeldolgozók
füstjét nyelem, ... s csak írom a történetem...

Alkony
Zagyi Gáborné

Varázs a négyzeten

Palotát építek, de csak úgy ködből,
lépcsőm is lesz hozzá csiszolt kövekből.
Szabályos szépek, könnyeim formázták,
majd rajtuk lépek talpam simogatják.

Imákból ágyat, hol lehajtom fejem,
álmodok szárnyat, mi nem veszélytelen,
aki repülni tud messzire vágyó,
könnyen eltűnik a valósnak látszó.

Légies termekben, visszhangzó végtelen,
lélek szimbiózis varázs a négyzeten.
Könnyű szívvel szétszórt, szelídült harag,
becsülettel megfizetett végszavak.

Alkony
Zagyi Gáborné