Csak egy szó?

Elégedett elégedetlen

Koca anyó

Sötét égbolt,
figyel a hold.
Árnyék moccan
nagy titokban.
Egy vaddisznó.

Mindent feltúr,
nem kutat fúr.
Sárból dagaszt
jó, nagy torlaszt,
koca anyó.

Éhes. Látszik.
Vacsorázik.
Pondrót keres,
vagy gyökeret,
édes gumót.

Hű mekkora
éléskamra!
Nagy a bendő,
s asztalkendő
erdő, tarló.

Iszap, tócsa,
szomját oltja,
kulacsa nincs.
Kupacnyi kincs,
makk, s mogyoró.

Erdő mélyén
alszik békén
malackája,
s betakarja
háncs takaró.

Kicsi Kincsem / Zagyi Gáborné /

Ennyi, amennyi...

Feladtam volna,
s most életben tart.
Kibontott idill,
álmokból hozott.

Kor, kit érdekel,
ennyi, amennyi,
nincs másik tétel,
csak átdolgozott.

Egyszerű szám-tan,
szívembe jegyzett,
nyitott egyenlet.
Megoldás vagyok.

Alkony
Zagyi Gáborné

Ha-jó a vége...

Kérdésekből jéghegyek,
Kínos lépés, egy, meg egy.
Rések, kiszögelések,
bennük az eltűnt évek.
Csak szokványos nyűg, túl szűk
rés, s fölötte keselyűk.
Ösztönből helyismeret,
tétlenség dráma lehet.
Az ítélkezés gőgje.
Tessék! jótett helyébe.
A vakhit nem vigasztal,
megroppan, mint üvegfal.
Kérdésekből jéghegyet...
jó indokkal épített,
hisz elolvad majd egyszer.
A válaszokból tenger
mi minden rosszat elnyel,
Mert jó, ha-jó a vége
s ha úszni tud az ember.

Alkony
Zagyi Gáborné

Veréb menedék

Bagoly mondja verébnek.
Jó leszel te ebédnek!
Menekül a kismadár,
megóvja a sziklavár.

Van egy titkos hasadék,
kis testének pont elég.
Mag is akad, maradék.
Dehogy lesz ő eleség.

Míg a bagoly keresgél,
türelmesen üldögél
a kövek közti résben,
a biztos menedékben.

Kicsi Kincsem / Zagyi Gáborné /

Nincs hozzá ima...

Milliónyi fohász, egy éternyi sóhaj.
Könyörög, magyaráz. Állandó a moraj.
Örökké térdepel. Volt, van, és lesz miért.

Hiába özönvíz, százszínű a jellem.
Gőgös, keserű íz, örökké békétlen.
Jajj-szó csak hordalék, s elég mély a tenger.

Szürkül azúrkék-ég, de tán Isten lát még.
A sebzettek könnyét, a háborúk szennyét.
Nincs hozzá ima, ami tisztára mossa.

Alkony
Zagyi Gáborné

Farsang

Huncut pillantások,
kíváncsi tekintetek,
álarc mögött a mosoly
pajkosan elégedett.

Színes konfetti eső,
formabontó effektek,
mókásan bolondozó,
páratlan karakterek.

Vidám télbúcsúztató,
őriz ősi jelleget,
míg tart a "farsang farka",
kacag kicsi és nagy gyerek.

Alkony
Zagyi Gáborné

A kép tiszta...

Veled jó, szótlanul ücsörögni,
lassulni kezd a felgyorsult világ.
Tisztulni tud, ami túlkomplikált,
s az itt ragadt sötét, derengeni.

Jó veled számolni csillagokat,
az igézetet nevén nevezni.
Emlékezni, tervezni, nevetni,
s szeretni minden valóságosat.

Jó veled. Az egyszerű is ékes,
mint a fagyon áttörő hóvirág.
Szívvel látni különös szomjúság.
Oltható, de átélni érdemes.

Veled jó... Nem baj, ha cselek-botlok,
nem kell másnak lennem. A kép tiszta:
egymásra talál újra és újra,
egy furcsa pár... Léleknászutasok.

Alkony
Zagyi Gáborné

Itt vagyok neked hangos-vers

Hangjegy

Tudom, milyen lehetne...

Néha jó lenne egy életszűrő,
szigorúan ellenőrzött rosta,
fennakadna minden, ami gyötrő,
csak jó szándék folyhatna át rajta.

Mégis hiszek emberi jóságban,
akkor is, ha megtéveszt ,megvezet,
sok a tövis koldus igazságban,
nincsen szűrő, sem varázsfőzetek.

Ismerem a valódi világot,
de azt is tudom milyen lehetne,
ám a közöttük húzódó árok
csak mélyül, sose lesz betemetve.

A lelkembe égett tapasztalat
sokszor sikolt, kioktat, intene,
láttat tanulságból épült hidat,
figyelmeztet, tudom megmentene...

Alkony
Zagyi Gáborné

Csak egy hétköznapi reggel...

Nyugalom, kávéillat,
elcserélt gondolatok,
különös vibráció,
ahol nincsenek titkok.

Míg kezem melengeted
a jelenhez simulok,
igazodik az idő,
ahogy a szívünk dobog.

Aztán ránk un, elköszön.
Űzik sürgető zajok,
settenkedő virradat,
küszöbön hétköznapok.

A pillanat velem marad,
amíg éleket vasalok,
miközben ránctalanítom
a folyton gyűrődő gondot...

Alkony
Zagyi Gáborné

Meg nem tagad…

Fájdalom szülte óhaj,
ég felé szálló ige.
- Segíts! - Fohásznyi sóhaj,
de vár-e feleletre...

A válasz is ott ered,
honnan a kérés fakad,
s ha a hit meg is téved,
istened meg nem tagad.

Lélekben ébredt érzés,
mi a testnek üzenet.
- Indulj,ne hagyd el magad!
Én mindig veled leszek.-

Alkony
Zagyi Gáborné