Nem hull darabokra

Ne sírj velem, ha könnyezem.
Mosolyod kell... kölcsönveszem,
ha megszokom. Lábujjhegyen
se járj, nem mindig jó a csend.
Kell a zaj, mit a sors elcsent.
Mozdulni hívj, s ne várj igent.
Akkor is, ha már nincs táncrend,
lépek veled, mert akarod.
Észre sem veszem, s dúdolok,
eszembe jut egy régi dal,
ami mindig megvigasztal.
Édes kotta... visszaszámol,
ereimben fel-fellángol
maradéka a reménynek.
Nem hull darabokra végleg.

Ilona Zagyi Gáborné

Angyali érintés?

Csak egy érzés... nincs misztikus, fénylő látvány.
Valami azt súgja nem maradtam árván...
figyel, kísér... vigyáz rám
egy sejtés... valami az egyedüllétben,
a nappali fényben, s éjjel a sötétben.
Akinek nem számít, hogy mennyi a vétkem,
tán angyallá született... azért, hogy féltsen.
Ismeri járt utam.
Különös párhuzam
a törékeny léttel... az időtlen térben.
Megértett, békés jel a semlegességben,
mint szívdobbanás,
hozzátartozás.
Nincsen rá szó, talán az Ima is kevés...
elgyászolt, mégis itt maradt, gondviselés...

Ilona Zagyi Gáborné