Voltam, de vagyok...

Voltam becézés, eltanult lépés,
szerkesztett mondat, halmozott kérdés.
Voltam vágyódás, cél és utazás,
megszakadt álom, képlékeny vászon.
Voltam szárnyalás, mélybe zuhanás,
túlzott tanulság, múlandó vakság.
Voltam tévedés, egyszerű, békés,
kétely a hitben, fohász lélekben.
Vagyok a válasz, döntésem támasz,
öntörvény, létezés... vagyok, önbecsülés.

Alkony /Zagyi G. Ilona/

Régimódi

Anyám adta, tanítgatta...
betűk, szavak... csak igazak.
"Őszinte légy" mondogatta,
"Hazugságtól széthullanak"
...én még most is hiszek benne.

Szerelemben van egyetlen,
barátságból eredeti.
A jóság az őrületet
emberséggel enyhítheti
...és még most is hiszek benne.

"Szeretlek" százszor kimondom,
s ha elhalkul újra kezdem.
A legszebb szó. Szívben hordom.
De minek is őrizgessem
...én még most is hiszek benne.

Keveredik régi és új,
jó és rossz, hamis és igaz.
Enyhíteném, túl sok a súly.
Otthon, család legyen vigasz
...én még most is hiszek benne.

Mosolyogsz, mert régimódi...
por lepi a hű leckéket.
Örökítem a valódi,
vihar után szelídséget
...így jó, amíg hiszek benne.

Zagyi G.Ilona
Kép:Szajki Ernő festménye

Marionett sóhaj

A mű forog szokott tengelye körül.
Életre kelnék... hát nyújtózkodom.
Szabályok-köztben létezem eszközül,
egy síró, nevető báb. Zsinóron.
A Zsinegem kutyulják ott legfelül,
így, itt lent gubancokkal bajlódom.
Küzdelmem mondják a "mennybe emelne..."
Egy "boldog" közhely nekem elég lenne.

Jól beosztanám valamilyen módon,
míg van e test... egyszer összetörök.
Tömném a perselyt, hogy éltem, látszódjon,
de lyukas, elfolyik. Elgőzölög?
Nem látom cseppjeit, s folyton aggódom,
mert nem áldás az, ami rám csöpög.
"Ki, mit érdemel" sorsom szűk keretben.
Több szálon lógok... de tán rossz kezekben.

Zagyi G.Ilona

Beszédem Istennel...

Annyit kértelek Istenem,
"segíts, egy kicsit figyelj rám..."
de más dolgod volt éppen, tán
utolsó voltam a listán.

Kerestelek a szívemben,
hívtalak, szólongattalak,
de fájón, üresen kongtak
nyomástól duzzadó falak.

Éreztem itt vagy valahol,
üzentél is, most is őrzöm,
"majd jövök, ne félj, erős vagy..."
és csak gyarapodott bűnöm.

Foghattad volna a kezem.
Irigyeljem kinek adatott?
A bénát, a vakot, szegényt?
Nem, irigy rájuk nem vagyok.

Azt is tudom el nem hagytál,
kevés erőm mindig akadt,
reményszikra sokszor lobbant,
szelíd békém tőled fakadt.

Látod, kevesebbet hívlak,
szinte csak szeretteimért.
Értük ma is imádkozom:
"Tégy, a boldogságukért."

2015.07
Zagyi G.Ilona

Részlet: Vígasztalgató