Megszelídítve...

Őszinte megható közelség,
nincsenek megértendő szavak,
csak tekintet, s szív dobbanás
súgja a vágyott titkokat...

Jól ismert tettek, mozdulatok,
nincs álszent, hamis indulat,
mi baráttá vált, megszelídült,
lát örömöt, s érzi a fájdalmat...

Érzések, meghitt pillanatok,
érintésekben rejlő csodák,
ártatlan apróságnak tűnő,
de tőlük változik a világ...

Alkony

Egyetlen óhaj

Tűnődöm... Tegnap sóhajaiban,
mennyi kívánság, óhaj veszett...
az a fiatal vágyódó szív
jóleső ábrándokat kergetett.

A képzelete álmokat szőtt
kézzel, lélekkel foghatóról,
de csak törmelékeket gyűjtött
mi elhullott..., felsöpört padlóról...

A kezem üres, mégsem nincstelen
túlcsordul szívemben az érték,
felém nyúló, ölelő karok...
mutatják: létem nem veszteség.

Tűnődöm, most mire vágyom...
Óhajom egyetlen kívánságban.
Egyetlen imába foglalt sóhaj:
gyermekeimet boldognak lássam...

Alkony

Emberöltő

Csiszolatlan nyers
gyémántként
kapott élet...

Értékes metszetekkel
alkotott,
különös képlet...

Csillogó drágakövekké
kovácsolódó
halmazelmélet...

Mattuló tündöklés,
gyöngülő,
kihunyó fények...

A természet követel,
mit adott,
újra az övé lesz...

Alkony

Csak magam... hangos-vers

Karácsonyi cipó hangos-vers

A Mikulás útja hangos-vers

Kedves Mikulásom hangos-vers

Csak magam

Túl sokáig volt a csend a társam,
kéretlen szomorú magány ölelt,
lelkem őrlődött néma tagadásban,
miközben súlyos terheket cipelt...

Hányszor próbáltam újra kirakni,
a reményem összetört cserepeit,
hányszor akartam túlüvölteni,
az éjszaka könnyező csöndjeit...

Élet osztotta megalázó kudarcok,
hányszor álltam föl, s estem el újra,
kopott büszkeségemmel nem ártok,
de sok a farkas báránybőrbe bújva...

Fékezni a száguldó őrületet, mi
kisiklani készülő, vesztébe rohanó...,
helyes medrébe terelni az életet,
már tudom, hogy létezik kapaszkodó.

Várni a lehetetlent.Értelmetlen,
ez nem mese, itt nincsenek csodák,
csak saját döntéseim ólomsúlya,
s ez állandósul, ha az ember nem vigyáz.

A felismeréshez tanuló idő kell,
hozzá sorsom tankönyvében lapozok,
s, ha történetem egy állomáson vesztegel,
annak irányt csak magam szabhatok...

Alkony

A mikulás útja

Jelenléte múló varázs,
létezése nagy utazás.
Gyermekálom, titoktartás,
édes-kedves csodálkozás...

Csillag, mutat útvonalat,
gyermek kacag merre halad.
Integet sok égi lámpás,
mindig jó a viszontlátás.

Évente csak egyszer látják,
megcsodálják szarvas szánját,
köszöntik a jó öreget,
sziporkázik a szeretet.

Holdudvarán kicsit pihen,
erőt gyűjt az ezüst fényben,
itt mindenki a barátja
a tejútra hajt a szánja.

Szél röpíti, megtréfálja
ősz szakállát megcibálja,
a mikulás nem haragos,
piros arcán mosoly ragyog.

Ám ideje nincs játékra,
kincsek lapulnak zsákjába.
Sok kis gyermek lesi, várja.
Kiknek álma, vágya,
az ő varázsa...

Alkony

Kedves Mikulásom

Esik hó vagy nem esik,
sok gyerek róla álmodik,
piros ruhás, ősz szakállas,
arca pírja mézes-mázas.

Csizmája már sokat látott
bejárta a nagy világot,
azt sem bánja, ha átfázott
űzik-hajtják kívánságok.

Évente csak egyszer látom,
mivel jön én dehogy bánom.
Szánon-e vagy szarvas háton,
mindegy, mert én nagyon várom.

Néha csak úgy lopakodik,
kéményen jön, majd elszökik,
megtölti a csizmát, zoknit,
órákig nem tétovázik...

Létezése nem csak álom,
ajándékát megtalálom...,
s mert évente visszavárom.
hű vendég az én barátom:
Drága kedves Mikulásom...

Alkony

Karácsonyi cipó

Fenyőillatú, édes-bús gondolatok,
átsuhanó, átélt emlékek képei...,
a szigorú valóság és édes csodák,
megálmodott remény keverékei...

Mint egy kerek fénylőn kisült cipó,
ami melegen, sugárzón rád mosolyog.
A búza megtört sorsa életre kel,
s varázsát, ha akarod megtalálod.

Keverőtálba szitált életnyi sors,
bele dagasztva cukrozott gondolatok,
nyomokban karácsony ízű ötletek,
falatnyi gyümölcsöző pillanatok.

Hozzá reszelt meghitt, vidám morzsák,
csodában fürdött diónyi káprázat...,
szívedben áradó meleg szeretet,
amire nem kell, nincs magyarázat....

Felerősödő érzelmi kötődések...,
látótérbe kerül a jelen igézete.
Magával ragad ölelő kezek ereje,
s megérint az ünnep lehelete...

Alkony

Az egyetlen ünnep

Az egyetlen ünnep, mikor nem számít
szegény, vagy beteg vagyok,
az sem, hogy élnek -e léteznek -e angyalok
ilyenkor szívemben szinte 
újra hiszékeny gyermek vagyok,
lázasan hiszem a csodát,
a karácsonyi csillagot...

Alkony

Kincsem hangos-vers

...egy dallam...

Aggódó nagyik hangos-vers

Kerestem-találtam hangos-vers

Csak az számít hangos-vers

Ködben Hangos-vers

Qpidó nyila hangos-vers

Felébredt hangos-vers

Ő tudja egyedül hangos-vers

Ki tudja hangos-vers

Csak az számít...

Sokáig üldögéltem
szakadékom mélyén,
hittem ennyi az élet,
ennyi jutott, az enyém.

légvárakat építettem,
szétfoszló falakat,
mi naponta összedőlt
de építgette a tudat...

Üvöltő ürességben,
vérszegény képzetek.
Haldokló vágyakból,
kemény burok született.

Láttam magasságot,
felém nyúló kezeket,
s bár vágytam érinteni,
mégsem kértem ezeket.

Ön pusztító méreggé
vált, őrült makacsságom,
de ráébredtem miben élek:
rég elveszett, rossz álom...

A gyöngeségemen túl
találtam utat élhetőt,
egy csodás alkony ad még
varázslatos éltető erőt...

Nincs értelme sajnálni
a múlót a tegnapot,
csak az számít szeretnek,
még élek, még itt vagyok...

Alkony

...egy dallam...

Rám talált egy dallam,
mit örökké kerestem,
de eddig nem találtam.

Rám talált egy dallam,
váltakozó frázisok,
vágyott motívumában.

Rám talált egy dallam,
ismételt kompozíciók,
feszültség megengedett.

Rám talált egy dallam,
körbefont, átölelt,
szívembe kéredzkedett.

Rám talált egy dallam,
egy súlyos-súlytalan
feledhetetlen nyitány.

Rám talált egy dallam,
rendkívüli karakterű
édes-magasság tartomány.

Rám talált egy dallam,
szabályos összetartozás,
szimmetrikus ritmus.

Rám talált egy dallam,
ősi létezése élő,
nem hazug szimbolikus.

Rám talált egy dallam,
lineáris hangok,
feledhetetlen színek...

Rám talált egy dallam,
amely egyedi minőség,
igéző erejében hiszek...

Alkony

Köd...

Ahol állok, tisztán látszik,
körülöttem játszik a köd,
harmatpont alá hűlt a jövőm,
nem látok át rajta, szédülök...

Ritkulni tűnik, s még elhiszem
mögötte, derengő körvonalak.
Metsző valóságtól a részecskék
cseppekben földre hullanak.

Meleg légköri áramlatok,
foszladozó gondolatokká,
valómat simítják dermedő,
de élni vágyó sóhajokká.

Pártomra kel a szél, ébredezik,
szelíden bontogatja függönyét,
s a szűnni látszó homályon át,
lassan átsejlik éledő napfény...

Alkony

Kerestem-találtam

Kerestem-találtam

Kerestem
célokat, elérhetőt

tétovázó kezek,vívódás,

gyöngülő pillérek,

irányt vesztett útmutatás...

Kerestem

 szelídséget, megértést.

Színtelen délibábok,

kegyetlenül rád lépő,

kétszínű hazugságok...

Kerestem

 jóságot, együttérzést.

Csukott ajtók szívekben,

pöffeszkedő irigység,

ijesztő mélységben...

Kerestem

 szavakat, érthetőt.

Ígéretek kecsegtetők,

áttetsző hamis képek

kínálnak nem létezőt...

Kerestem

 értékeket, kincseket.

Talmi utánzott csodák...

igéző álmok színfalak mögött,

elkobzott relikviák...

Kerestem:

 igazságot, őszintét.

Ez nem az a világ...,

aki mögé akar látni,

megégetheti magát...

Kerestem

  hidat szakadék fölött.

Korhadó, hiányzó részek.

Félelemmel vegyült indulat,

magam fölött hozott ítélet...

Találtam

 hamisítatlan értékeket,

szívemben rajzolódó erekben,

aprópénzre nem váltható

őszinte szeretetben.

Találtam

 értelmet, rám ragyogó

aggódó csillogó szemekben.

Ösztönző reményeket,

szeretteim hitében...

Találtam

 tapasztalt évtizedeket,

őszülő valóságban tényeket,

ha a fa törzse vastag,

az ágaknak esélye lehet...

Alkony