Adj nekem...

Tél díszíti fenyőfámat

Készül rá a téli felleg,
szállingóznak apró pelyhek.
Amit itt látsz nem varázslat,
tél díszíti fenyőfámat.

Ujjong a szél! Karácsony jő!
Mesés a hegy, téli erdő,
olyan mint egy festett vászon,
felhő ül a kicsi házon.

Angyaljárta? Rideg vadon?
Szelídít, ha úgy akarom.
Nincs bűbáj! Csak egyszerű lét.
Nem akar mást: csendet, békét.

Sűrű bozót, ágak, avar.
Tudom, lüktet, amit takar.
Dermedtségből élet üzen.
Élni hagyni! A szívügyem!

Téli világ! Karácsony jő!
Látványos a kerti fenyő.
Ragyogás a valóságból,
füzér lesz a zúzmarából.

Sallangoz a dér és a fagy,
jég-virágot, sujtásokat,
amit látsz itt, nem varázslat,
tél díszíti fenyőfámat.

Ilona Zagyi Gáborné

Tél díszíti fenyőfámat

Készül rá a téli felleg,
szállingóznak apró pelyhek.
Amit itt látsz nem varázslat,
tél díszíti fenyőfámat.

Ujjong a szél! Karácsony jő!
Mesés a hegy, téli erdő,
olyan mint egy festett vászon,
felhő ül a kicsi házon.

Angyaljárta? Rideg vadon?
Szelídít, ha úgy akarom.
Nincs bűbáj! Csak egyszerű lét.
Nem akar mást: csendet, békét.

Sűrű bozót, ágak, avar.
Tudom, lüktet, amit takar.
Dermedtségből élet üzen.
Élni hagyni! A szívügyem!

Téli világ! Karácsony jő!
Látványos a kerti fenyő.
Ragyogás a valóságból,
füzér lesz a zúzmarából.

Sallangoz a dér és a fagy,
jégvirágot, sujtásokat,
amit látsz itt, nem varázslat,
tél díszíti fenyőfámat.

Ilona Zagyi Gáborné