Ítélet helyett...

Barátom

Nem kenyerem a hízelgés,
tőlem csak a valót kapod,
ami szívemen a számon,
akkor is, ha nem akarod.

Gyáva az sosem voltam,
melletted is kiállok,
ha elfogadsz ilyennek,
lehetünk még barátok.

Hátat soha nem fordítok,
csak nézz mindig a lelkembe,
az számít, hogy ott mi lapul,
nem pedig a zsebembe...

Alkony

Zagyi Gáborné

A mikulás útja

Évente csak egyszer látják,
megcsodálják szarvas szánját,
köszöntik a jó öreget,
sziporkázik a szeretet.

Holdudvarán kicsit pihen,
erőt gyűjt az ezüst fényben,
itt mindenki a barátja
a tejútra hajt a szánja.

Szél röpíti, megtréfálja
ősz szakállát megcibálja,
a mikulás nem haragos,
piros arcán mosoly ragyog.

Ám ideje nincs játékra,
kincsek lapulnak zsákjába.
Sok kis gyermek lesi, várja.
Kiknek álma, vágya,
az ő varázsa...

Kicsi Kincsem
Zagyi Gáborné

Epés...

Elköltöttem, mondja,
munkabér volt csupán,
minden hájjal megkent, 
s te csak nézed bután...

Kéz a kezet, szennyest
hófehérre mossa,
mint egy gőzborotva,
s a turkáló nyitva.

Botrány kirakatban,
de még jól öltözött.
Elkobzott nyakkendő
sosem lesz száműzött.

Kaptál derékszíjat,
húzd csak szorosabbra,
kérj tanácsot hogyan,
ha nincs több lyuk rajta.

Zsibbadó ujjakon
számolsz..., hogy mennyit érsz.
Vigasz, hogy majd egyszer,
kis helyen is elférsz.

Lehet puccos lesz majd
márvány táblán számla.
Mettől és meddig élt,
a jobb sorsra várva...

Alkony
Zagyi Gáborné

Tananyag

A csodák világa
ébredező szellem,
tengernyi kérdés,
sok az ismeretlen.

A naiv gyermekiség
hamar tovaröppen,
az ártatlan jóság
sebezhető könnyen.

Tesztekkel kezdődik
a lecke is adott.
Rajtad áll elveszel,
vagy megtanulod.

Évtizedek kellenek,
míg kitapasztalod,
cserződnek a bőrödön
a kapott feladatok.

A tananyag végtelen,
csak változik a téma.
Minden kornak van,
saját titka, fortélya.

Kellenek a megoldások
reggeltől napestig,
sokra sosem viszi,
ki csak álmodozik.

Sok élet írta esszé,
mind megélt téma,
ritkán jól tervezett,
javíthatatlan séma.

Jegy soha nem kerül,
a fura bizonyítványba,
addig járunk míg el nem
törünk, a tudás kútjára.

A legutolsó percig a
végeredmény ismeretlen,
mert megoldások vagyunk
a legnagyobb egyenletben...

Alkony
Zagyi Gáborné

A szeretet

A szeretet ölelése
felmelegít, bárhogy fázom,
magány szűköl a sarokban,
hagyom veszni, nem sajnálom.

A szeretet reményt kelt,
biztatón nyújtja kezét,
érintése megnyugtat,
érzem sugárzó erejét.

A szeretet gyógyít, s míg
szívemben ablakot nyit,
dobbanása töri a csendet,
messze űzi kínzó árnyait.

A szeretet magasba emel,
értéke felbecsülhetetlen,
míg lélegzetét hallgatom,
békét teremt a lelkemben.

Alkony
Zagyi Gáborné
2014

96 embert ért el.

Csak ölelj át

Mikor gyönge vagyok,
ha elveszni látszom,
mikor szívembe mar,
bár az erőset játszom,
csak ölelj át...

Mikor bent marad a szó,
a csönd vállamra ül,
mikor túl sok a kérdés,
s nem bírom egyedül.
Csak ölelj át...

Mikor elhagyottá dermed,
a rideg valóságom,
mikor homályos a holnap,
a jelentől még fázom.
Csak ölelj át...

Mikor egyszerűen csak
a közelségre vágyom,
mikor gyógyít az érintés
te űzd el magányom,
csak ölelj át...

Alkony
Zagyi Gáborné

Ördögszekerek...

Magányos táncuk ropják özvegyek...
A fonódó, ölelkező ágak,
mint aszott, gömbölyödő csontvázak,
a szél sodorta ördögszekerek.

Szétszóródó magvak. Élettelen?
Mint sértetten záródó, holt tenyér,
mely rózsaként nyílik, ha vízhez ér.
Zöldül, számára nincs reménytelen...

Alkony
Zagyi Gáborné

Lélekvándor...

Hogy van -e természetfeletti erő,
s hozzá van-e térerő megfelelő?
Mi lesz, ha lemerül a lét-elemem,
újratöltődik az időkeretem?
Vajon -e lélek hány testet birtokolt,
szövöm mesém, hol-volt, hol-nem volt.
Szerencsehordozó rejtély, hókusz-pókusz.
Nirvánáig hányszor virágzik a lótusz.
A földön körbe magamat kergetem?
Glóbuszt láttam a befőttesüvegen.
Álomfejtés dunsztolt rébuszokban...
kipontozott rész sok a titokban.
Félrefókuszált, vaku hamar villan.
Itt-ott folt leszek a lélekalbumban...

Alkony
Zagyi Gáborné

Mérlegelt szavak

Nem hallgatok, megsemmisít, ha bent marad.
Vonalakat húzok, szabad vagy nem szabad.
Súly és egyensúly, jóság és bűn mérlegen,
kitérdekel intelem, legyen, ne legyen.
Színes vagy színtelen, vagy unottan csöpög
fok és okozat. Kritika folyton pörög,
néha már szédülök a hozzáértéstől,
ami rám fröcsög, de tanulok a bölcstől.
Ér-rögdíj csörög, látás és ritmuszavar.
Csak a megrajzolt körök, szélcsend és vihar.
Nem hallgatok. Megsemmisít, ha bent marad.
Megbecsült a szó ott, ahol csak csend fakad.

Alkony
Zagyi Gáborné

Ajándék...

Ajándék minden perc,
megszépült a világ.
Elmúlik a bánatom,
eltörpülnek a hibák.

Ajándék minden perc,
s én igénybe is veszem.
úgy érzem sosem jár le,
örök az egyenlegem.

Ajándék minden perc,
most érzem ,hogy élek.
Ölelésed felmelegít,
semmitől nem félek.

Ajándék minden perc,
nem fáj már a tegnap.
A jelen pillanatban,
az számít, hogy itt vagy.

Ajándék minden perc,
már nem számolom őket,
órákká olvadó boldogság,
amit kaptam tőled...

Alkony
Zagyi Gáborné

2014

Jelent élni...

Történt, ami történt, már
hiába pazarolod könnyed,
a múltad lapjai felett
fölöslegesen görnyedsz.

Megtörten nézed, még
mert visszaköszönnek,
azt a könyvet csukd be,
és törd meg a csöndet.

Szíved mélyén reményed,
elveszetten reszket,
öleld át biztatón, mert
neki csak köszönhetsz.

Ne leltározz folyton,
hagyd a jegyzőkönyved.
Élvezni a napsütést,
a jelent élni bölcsebb.

Alkony
Zagyi Gáborné
2014

Karácsonyi várakozás

Emlékezem:
Gyermekkorom karácsonya,
az a boldog várakozás,
mikor a gyermek szíve
még csupa vágyakozás...

Csupa kaland, rejtély,
annyi titok lappang,
a Mikulás útjában,
s míg csendül a harang...

Karácsonyi fények...
Jézus születése..., imák,
nem ajándékban mértük
az ünnep gondolatát...

Emlékezem:
Elmúlt évek Karácsonya,
oly sok a fájó emlék,
csak a gyermekeim mosolya,
mik kedvessé színezték...

Az a boldog bizakodás,
mindig, minden évben,
bár gazdag sosem volt, de
ott volt szívben, ölelésben.

Most érzem:
Nem számít mi volt,
minden fájó gyönge,
az egyetlen ünnep,
ami megmaradt örökbe.

Az egyetlen, ami megérint,
ott mélyen legbelül...
a szeretet mindent kisöpör
és nem hagy védtelenül...

Készülődés az ünnepre,
az a sejtelmes varázs,
kifogyhatatlan ötletek,
ragyogó arcocskák...

Amikor túlcsordul bennem,
és ebben sosem hibázok,
mintha magamhoz ölelném
szinte az egész világot.

Ölelés melege, gyermekkacaj,
sziporkázó, csillanó fények,
amik közül a legszebbek
szeretteim szemében égnek.

Alkony
Zagyi Gáborné
2014

Itt vagyok neked...

Ha úgy érzed elvesztél,
ha nem látod a holnapot.
Ha kellene egy jó szó..,
tudnod kell, én itt vagyok!

Ha elfogynak a fények,
megfakul a világod.
Ha nem látod a kiutat..,
Tudnod kell, én itt vagyok!

Ha hullanak a könnyeid,
ha a vigaszt nem találod.
Ha ítélkezik feletted az önvád..,
Tudnod kell, én itt vagyok

Ha vihar dúl a lelkedben,
ha összecsapnak a hullámok.
Ha minden elveszti értelmét..,
Tudnod kell én itt vagyok!

Ha a kezed hiába kulcsolod imára,
ha hiába emeled az égre a szemed.
Ha azt érzed istened elhagyott..,
Tudnod kell, ÉN ITT VAGYOK NEKED!!

Figyelj rám! Nyújtsd a kezed!
Figyelj rám! Nyisd ki a szemed!
Figyelj rám! Láss meg engemet!!
veled dobban a szívem ,ITT VAGYOK NEKED!!

Alkony
Zagyi Gáborné

Egy kis pihenő

Fáraszt a világ zaja,
türelmed is fogytán?
Némaságba zárkózol,
s még zakatol tompán,
elsorvadni készül vágyad,
elég már a zűrzavarból.
Megkeseredsz lassan
a kétszínű szavaktól.

Nehéz önmagad lenni
az életed színpadán,
szemedben fázósan
didereg a magány.
Válaszolatlan kérdések,
belül marnak, tépnek.
Ne tedd!Ne emészd magad!
Abból csak vereség lesz.

Nincsenek csak, igaz barátok,
a szerelem sem mindig örök,
s ahogy az ember sem hibátlan
minden úton vannak rögök.
A jellem nem mindig erős,
nem minden tettük eszményi,
de el kell elfogadnunk egymást,
jobb, mint magányban élni...

Mindig miértet kutatni,
vágyni a tökéletességet.
Míg a makulátlant keresed,
elrohan melletted az élet.
Sosem késő megragadni,
ha meg is pihentél kicsit,
bár a pillanat volt-nincs,
nyakon csípheted kincseit.

Alkony
Zagyi Gáborné

Oszd meg velem...

Oszd meg velem az örömöd,
legyek, ki veled nevessen,
lássam szemed ragyogását,
s neked visszatükrözhessem.

Oszd meg velem a bánatod,
legyek, ki megvigasztal,
ki együttérzőn átölel,
melletted áll jóindulattal.

Oszd meg velem a gondokat,
legyek az, ki segít neked,
ki részt vállal a rosszban,
ki megérti veszteségedet.

Oszd meg velem a sikered,
legyek, ki nagyra becsül,
ki felnéz rád, ha célod eléred,
ha az életben érvényesülsz.

Oszd meg velem a kudarcodat,
legyek, ki bátorít, erőt ad,
ki újrakezdésre ösztönöz,
ki nem hagyja veszni álmaidat.

Oszd meg velem a fájdalmadat,
legyek, ki enyhíti, gyógyítja,
ki óvja testi épségedet,
ki lázadat csillapítja.

Oszd meg velem a szereteted,
legyek, ki örökké őrzi azt,
legyek a lelked igazi társa,
ki téged soha el nem hagy.

Oszd meg velem a sorsodat,
legyek, ki vigyázza életed,
ki mindig melletted áll,
ki az életénél is jobban szeret.

Alkony
Zagyi Gáborné
2014

Karácsonyi cipó

Fenyőillatú, édes-bús gondolatok,
átsuhanó, átélt emlékek képei...
a szigorú valóság és édes csodák,
megálmodott remény keverékei...

Mint egy kerek, fénylőn kisült cipó,
ami melegen, sugárzón rád mosolyog.
A búza megtört sorsa életre kel,
s varázsát, ha akarod megtalálod.

Keverőtálba szitált, életnyi sors,
beledagasztva cukrozott gondolatok,
nyomokban karácsony ízű ötletek,
falatnyi, gyümölcsöző pillanatok.

Hozzáreszelt meghitt, vidám morzsák,
csodában fürdött, diónyi káprázat...
szívedben áradó meleg szeretet,
amire nem kell, nincs magyarázat...

Felerősödő érzelmi kötődések...
látótérbe kerül a jelen igézete.
Magával ragad ölelő kezek ereje,
s megérint az ünnep lehelete...

Alkony
Zagyi Gáborné

Szívkopogtató

Fenyőág és gyertya lángja,
múltbanjáró gondolatok,
érintések és illatok...
Varázs... A jelen múzsája.

Ígéretek és jóslatok.
Máz csak a mézeskalácsra,
dísz sem kell a kívánságra.
Igénylik -e a csillagok?

Ha a szívedben ott vagyok
a legkedvesebb ajándék.
Vigyázok rá, örök vendég,
s mindig vár egy" Isten hozott".

Alkony
Zagyi Gáborné

Jár...

Higgy nekem!
Bízz bennem!
Nem csak kérem,
viszont érzem.
Bizalmadért,
van ki megért!
Fogom kezed,
veled leszek.
Örökre hűen,
csak egyszerűen,
szeress engem,
érezd lelkem.
Tiszta szívvel,
szerelemmel!

Alkony
Zagyi Gáborné

2014.03

Most!

Kell az egyensúly. Most!
Itt a földi síkon.
Leláncolt sémáim
terhét alig bírom.

Kell a változás. Most!
Nem máskor, vagy holnap.
Túlsúlya megbénít
hű csalódásoknak.

Szeretni az életet. Most!
Varratok, sebek, nincs titok.
Az évek elmúlnak úgy is,
ha folyton csak gyógyulgatok.

Hinni abban, hogy nyerek. Most!
Csak a lemondás az átok.
Gyűrött csokipapírokon,
soha meg nem nézett számok.

Alkony
Zagyi Gáborné
2013

Végső stádium...

Kísér a tekintete, de mintha messze járna.
Mozdul, látom intene, kudarc a búcsúzása.
Vigyázz magadra... Értem. Pedig csendes sóhaj csak.
Féltem... Olyan védtelen. Rá kéne, hogy vigyázzak...

Ha felébredek éjjel, az első gondolatom,
bír -e rémületével, s míg érte imádkozom,
felidézem az arcát, de nem betegen látom,
életerős. Mosolyát... a szívembe zárom...

Alkony
Zagyi Gáborné

Menedék

Mindent akartam, semmit fogtam,
bús, keserédes álmaimban.
Ólomszárnyú angyal húzott a mélységbe,
rémisztő zajt csapott, szívem reszketése.

Még kapaszkodtam a lét hajszálnyi peremébe,
nem néztem az angyal csábító szemébe.
Nem elveszni akartam, csak egyszerűen ÉLNI,
biztonságban, szeretve földet érni.

Megbénított a félelem... csapdába estem,
kétségbeesetten kiutat kerestem.
Már csak, akkor kaptam meg , amire vágytam,
mikor felébredtem, s alábbhagyott lázam.

Könnyeimtől ázott volt a párnám,
nehéz volt a súlya s rideg, mint a márvány.
Majd lágyan beburkolt egy meleg átható érzés,
átölelt... nyugtatott egy szerető féltés.

...alábbhagyott lassan ijesztő szívverésem,
s hagytam elveszni magam az édes érintésben...

Alkony
Zagyi Gáborné

Mókuskerék...

Pörög a mókuskerék megállás nincsen,
rohan az életünk megszokott szinten.
Beleszületünk csak véletlenszerűen,
tanulunk, átvesszük a ritmust az ütemben .

Ébreszt a nap, a hold altat útközben,
nagy utazás, honnan kiszállás nincsen.
Részt veszünk a forgásban a pezsgésben,
gyermekként, fiatalon , majd öregségben.

Nevetünk, sírunk, szenvedünk életünkben,
érzelmeink forognak szabálytalan körben.
Életet adunk, alkotunk forgás közben...
Létünk tartalmát mi szabjuk a kerékben.

Törvényt alkot minden a keringésben,
rohannak a napok, ahogy a vér az érben.
Aztán nem marad a lélek megfáradt testben,
körforgásba kerül a világegyetemben...

Alkony
Zagyi Gáborné