Translate

2014. október 31., péntek

A szeretetem hatalma hangos-vers


Ne állj meg hangos-vers


Hallgatlak hangos-vers


Imába foglalt ölelés hangos-vers


Rezonancia hangos-vers


Kis tehénkém hangos-vers


Kis tehénkém

Kis tehénkém...

Van nekem egy kis tehenem,
tarka, tündéri kis jószág.
mosolyog rám reggel este,
mert csupa szív, vidámság.

Enni ritkán adok neki,
mert soha nincs felesleges,
pedig követel a szeme,
legyek hozzá végre kegyes.

Elfordulok ne is lássam
a szelíd bociszemeket,
hát tehetek én róla, hogy
ennyire keveset keresek.

Megfordítom ne is lássam,
ha még könyörögni próbál,
mert a szívem beleszakad,
tehénkém bennem csalódtál...

Jobb helyen kéne lenned,
ahol sok a csengő érme,
öblös gyomrod nem korogna
nem kongana ürességbe...

Hiába is nézel így rám,
attól még üres a zsebem,
hogy a te hasad megtömjem,
kevés a kis keresetem.

Pénznyelő egy jószág vagy te,
hízelgő kis szentem,
talán majd jövő fizetéskor
a beléd valót megteremtem.

Szájában egy rózsaszállal,
továbbra is vigyorog...
azt hiszi viccelek..., vagy a
a mennyiségen fintorog ??

Egyszer majd gazdag leszek,
s leesik majd az állad,
úgy megtömlek, belepusztulsz
s nem sírok utánad...

Alkony 

Fénykép: Kis tehénkém...

Van nekem egy kis tehenem,
tarka, tündéri kis jószág.
mosolyog rám reggel este,
mert csupa szív, vidámság.

Enni ritkán adok neki,
mert soha nincs felesleges,
pedig követel a szeme,
legyek hozzá végre kegyes.

Elfordulok ne is lássam
a szelíd bociszemeket,
hát tehetek én róla, hogy 
ennyire keveset keresek.

Megfordítom ne is lássam,
ha még könyörögni próbál,
mert a szívem beleszakad,
tehénkém bennem csalódtál...

Jobb helyen kéne lenned,
ahol sok a csengő érme,
öblös gyomrod nem korogna
nem kongana ürességbe...

Hiába is nézel így rám,
attól még üres a zsebem,
hogy a te hasad megtömjem,
kevés a kis keresetem.

Pénznyelő egy jószág vagy te,
hízelgő kis szentem,
talán majd jövő fizetéskor
a beléd valót megteremtem.

Szájában egy rózsaszállal,
továbbra is vigyorog...
azt hiszi viccelek..., vagy a 
a mennyiségen fintorog ??

Egyszer majd gazdag leszek,
s leesik majd az állad,
úgy megtömlek, belepusztulsz
s nem sírok utánad...

Alkony (Perselyemhez)

Hallgatlak

Hallgatlak, éltető a dallam,
tegnapról mesélnek a hangok,
múltban járó emlékeid képe,
boldog szigetek és zátonyok...

Hallgatlak, a jelen zenéjét
suttogják a kimondott szavak,
nincs más, csak TE meg ÉN...
tisztul az emésztő gondolat.

Hallgatlak, a jövőnket tervezed,
képeket festesz, remekműveket.
Szinte látom, bőrömön érzem
rég elfelejtett álmom integet...

Hallgatlak, múlik a félelem.
Varázs! Mégis igéző valóság...,
mint egy bűvös elixír árad,
csillapodik a kínzó szorongás...

Hallgatlak, gyógyít a hangod.
Átölel..., enyém a pillanat,
békét lop a szívembe, érzem
lelked, lelkemből egy darab.

Alkony

Fénykép: Hallgatlak

Hallgatlak, éltető a dallam,
tegnapról mesélnek a  hangok,
múltban járó emlékeid képe,
boldog szigetek és zátonyok...

Hallgatlak, a jelen zenéjét
suttogják a kimondott szavak,
nincs más, csak TE meg ÉN...
tisztul az emésztő gondolat.

Hallgatlak, a jövőnket tervezed,
képeket festesz, remekműveket.
Szinte látom, bőrömön érzem
rég elfelejtett álmom integet...

Hallgatlak, múlik a félelem.
Varázs! Mégis igéző valóság...,
mint egy bűvös elixír árad,
csillapodik a kínzó  szorongás...

Hallgatlak, gyógyít a hangod.
Átölel..., enyém a pillanat,
békét lop a szívembe, érzem
lelked, lelkemből egy darab.

Alkony



Léptek

Egy ember lép, halkan koppan, 
két emberé már kicsit jobban,
négyen lettek a zaj is nagyobb,
duplázódó léptek, fülnek hangos.
bővül a létszám, vele a hangok,
a követelő zajt te is meghallod.
Százan haladnak, növekedő lárma,
ezerre duzzad a sóhajok száma.
Szorzódó ütem, nem egyszerű zsivaj,
a lélegzet viharos, süvítő, szilaj.
Visszhangzón sodró, áradó gleccser.
dühös morajlás, mint viharos tenger...

Alkony

Fénykép: Léptek...

Egy ember lép, halkan koppan,    
két emberé már kicsit jobban,
négyen lettek a zaj is nagyobb,
duplázódó léptek, fülnek hangos.
bővül a létszám, vele a hangok,
a követelő zajt te is meghallod.
Százan haladnak, növekedő lárma,
ezerre duzzad a sóhajok száma.
Szorzódó  ütem, nem egyszerű zsivaj,
a lélegzet viharos, süvítő, szilaj.
Visszhangzón sodró, áradó gleccser.
dühös morajlás, mint viharos tenger...

Alkony

Ne állj meg!

Néha benned látom magamat,
ismétlődő tettek,mozdulat.
Sikolt bennem az intelem...,
most ne állj meg! Nem szabad!!

Keserű tapasztalat, fájó,
elgyöngülni látszó lendület,
ne hagyd, hogy erődet szegje
vereség, emeld fel a fejed...

Beletörődni túl egyszerű,
gyöngülő jellem kegyes jussa,
alkotni, tettekre születtél,
nem életnyi vigasztalásra...

Alkony

2014. október 29., szerda

A szerető szíved hangos-vers


Szeretet hangos-vers


Cicák hangos-vers


Rezonancia


Az egyik szemünk sír,
míg a másik nevet.
Mindig van egy fullánk,
mi gyötri a lelkedet.

Míg magához ölelne
a szelíd harmónia,
van, hogy megtöri valami
más interferencia.

A jóságos, boldog hullámok
vágyón gyűjtik a rezonanciát.
S lám bizakodva rezdül a húr,
keresve hasonló frekvenciát.

Intenzív, ölelkező hullámok
elégedetten simulnak egymáshoz,
az energia acélossá edződik
egy igazi, édes rezonanciához...

Ám, mikor a test és a lélek,
azt hiszi, most a legerősebb,
jön egy fájó, negatív hullám,
mi töri az épet, az egészet.

A zavaró fáziskülönbség,
az ártó interferencia,
megszakad a sugárzó idill,
egy részét sikerül kioltania.

A nem várt negatív hullám,
pusztít, uralkodni próbál,
vonzza a fájót, kíméletlen,
láthatatlan mágnesként rezonál.

Rajtunk is múlik mennyire aktív,
kap-e hatalmat, ami irányít.
Betöltheti gyötrőn a légkört,
begyűjtheti rokon hullámait.

Mégis a mágnes irányítható,
hogy mit vonz, milyen hullámokat,
részben tőlünk függ tartalma,
mivel tölti atmoszféránkat.

Ha akarjuk erősek vagyunk,
de mindehhez a vágyódás kevés,
tudatos, pozitív kisugárzás kell,
egyéni, sajátos, önbecsülés...

Tragédiák mindig voltak, vannak
és lesznek, elkerülhetetlenül,
ott az energia, ami segít túlélni,
de fontos a relébe milyen jel kerül...

Begyűjteni, azonos hullám kell,
erős, bizakodó, hitet teremtő...
Mert, amilyet adsz, olyat kapsz vissza,
a frekvenciád ettől lesz éltető...

Alkony

Fénykép: Rezonancia...

Az egyik szemünk sír,
míg a másik nevet.
Mindig van egy fullánk,
mi gyötri a lelkedet.

Míg magához ölelne 
a szelíd harmónia,
van, hogy  megtöri valami
más interferencia.

A jóságos, boldog hullámok
vágyón gyűjtik a rezonanciát.
S lám bizakodva rezdül a húr,
keresve hasonló frekvenciát. 
                                     
Intenzív, ölelkező hullámok
elégedetten simulnak egymáshoz,
az energia acélossá edződik
egy igazi, édes rezonanciához...

Ám, mikor a test és a lélek,
azt hiszi, most a legerősebb,
jön egy fájó, negatív hullám,
mi töri az épet, az egészet.

A zavaró fáziskülönbség,
az ártó interferencia,
megszakad a sugárzó idill,
egy részét sikerül kioltania.

A nem várt negatív hullám,
pusztít, uralkodni próbál,
vonzza a fájót, kíméletlen,
láthatatlan mágnesként rezonál.

Rajtunk is múlik mennyire aktív,
kap-e hatalmat, ami irányít.
Betöltheti gyötrőn a légkört,
begyűjtheti rokon hullámait.

Mégis a mágnes irányítható,
hogy mit vonz, milyen hullámokat,
részben tőlünk függ tartalma,
mivel tölti  atmoszféránkat.

Ha akarjuk erősek vagyunk,
de mindehhez a vágyódás kevés,
tudatos, pozitív kisugárzás kell,
egyéni, sajátos, önbecsülés...

Tragédiák mindig voltak, vannak
és lesznek, elkerülhetetlenül,
ott az energia, ami segít túlélni,
de fontos a relébe milyen jel kerül...

Begyűjteni, azonos hullám kell,
erős, bizakodó, hitet teremtő...
Mert, amilyet adsz, olyat kapsz vissza,
a frekvenciád ettől lesz éltető...

Alkony

Nincs mindig egyetértés

A test hatalmas tárhely.
érzések, értelem, jellem.
Bonyolódik, kavarog...,
mint túlélő a dzsungelben.

Elme, lélek irányít,
mikor mire van szükség,
csak akkor van probléma,
ha nincs köztük egyetértés ...

Alkony

Fénykép: Nincs mindig egyetértés

A test hatalmas tárhely.
érzések, értelem, jellem.
Bonyolódik, kavarog...,
mint túlélő a dzsungelben.

Elme, lélek irányít,
mikor mire van szükség,
csak akkor van probléma, 
ha nincs köztük egyetértés ...

Alkony

Kis tehénkém


Van nekem egy kis tehenem,
tarka, tündéri kis jószág.
mosolyog rám reggel este,
mert csupa szív, vidámság.

Enni ritkán adok neki,
mert soha nincs felesleges,
pedig követel a szeme,
legyek hozzá végre kegyes.

Elfordulok ne is lássam
a szelíd bociszemeket,
hát tehetek én róla, hogy
ennyire keveset keresek.

Megfordítom ne is lássam,
ha még könyörögni próbál,
mert a szívem beleszakad,
tehénkém bennem csalódtál...

Jobb helyen kéne lenned,
ahol sok a csengő érme,
öblös gyomrod nem korogna
nem kongana ürességbe...

Hiába is nézel így rám,
attól még üres a zsebem,
hogy a te hasad megtömjem,
kevés a kis keresetem.

Pénznyelő egy jószág vagy te,
hízelgő kis szentem,
talán majd jövő fizetéskor
a beléd valót megteremtem.

Szájában egy rózsaszállal,
továbbra is vigyorog...
azt hiszi viccelek..., vagy a
a mennyiségen fintorog ??

Egyszer majd gazdag leszek,
s leesik majd az állad,
úgy megtömlek, belepusztulsz
s nem sírok utánad...

Alkony (Perselyemhez)

Fénykép: Kis tehén...

Van nekem egy kis tehenem,
tarka, tündéri kis jószág.
mosolyog rám reggel este,
mert csupa szív, vidámság.

Enni ritkán adok neki,
mert soha nincs felesleges,
pedig követel a szeme,
legyek hozzá végre kegyes.

Elfordulok ne is lássam
a szelíd bociszemeket,
hát tehetek én róla, hogy 
ennyire keveset keresek.

Megfordítom ne is lássam,
ha még könyörögni próbál,
mert a szívem beleszakad,
tehénkém bennem csalódtál...

Jobb helyen kéne lenned,
ahol sok a csengő érme,
öblös gyomrod nem korogna
nem kongana ürességbe...

Hiába is nézel így rám,
attól még üres a zsebem,
hogy a te hasad megtömjem,
kevés a kis keresetem.

Pénznyelő egy jószág vagy te,
hízelgő kis szentem,
talán majd jövő fizetéskor
a beléd valót megteremtem.

Szájában egy rózsaszállal,
továbbra is vigyorog...
azt hiszi viccelek..., vagy a 
a mennyiségen fintorog ??

Egyszer majd gazdag leszek,
s leesik majd az állad,
úgy megtömlek, belepusztulsz
s nem sírok utánad...

Alkony (Perselyemhez)