Lehet édeni...

Vajon hol van az éden,
oda milyen út vezet?
Csak fantázia szülte
vagy a józan őrület ?

Festők lefestették,
költök is formázták,
meg is énekelték
a szenvedők, árvák.

Angyalok hirdették,
hitben, titokzatban
a vágyak őrizték,
mágikus álmokban.

Felmérni képes -e
az egyszerű tudat,
hogy amit épp átél,
abból egy pillanat...

Alkony
Ilona Zagyi Gáborné
2015.07

Kell ...

Töltsd fel élettel,
ha üres a szíved.
gyűjtsd a szépséget,
ami körülvesz téged.

Ne várj nagy dolgokat,
csak szelíd apróságok,
de boldoggá színezik,
a szürke valóságot.

Egy meghitt pillanattól
nincs értékesebb emlék,
az embert megbecsüljék
és szívből szeressék.

Alkony / Ilona Zagyi Gáborné /
2015.07

Mérföld mérő kiakad

Ellenőrzött halálos iram, amíg mersz
tekersz, de nyolcas van az életkerékbe.
Dagadnak, duzzadnak erek, hiszed, hogy nyersz,
vágyak párna alatt, s velük kelsz jelzésre.

Túl sok van a listádon, egyszerre kéne,
fájdalmasan feszülnek ín-ek húrjai,
elakadásjelző sűrűn van kitéve,
gúnyosan köszönnek drámák foszlányai.

Szervizelt terhek, ironikus EKG görbe.
Van-e megváltó rím keserű kérdésre:
ha folyton színezed, miért olyan szürke?
Gőgös illeték az erőfeszítésre.

Bírságol a bűnös, szédülsz tanulságtól.
Lecke, káosz, kérdés újratervezése.
Miért bűzlik őszinte a hazugságtól,
miért korrupt a sors kalapácsütése?

Alkony / Ilona Zagyi Gáborné /

Őrzött, boldog pillanatok...

Mennyi elpocsékolt kívánság,
zsákbamacskás teljesülések,
sorstól lutri, kényszer dilemmák,
jóra szomjazó létszemlélet.

Esélyre vár vágy, nem száműzött,
édes kincsek napos oldalon,
szürke vasárnapokra gyűjtött,
mélyhűtött emlék is jutalom.

Többszöri alkalom lemondás,
más, ha a képzelet nem üres.
Ingyenes az, az ízrobbanás,
mit olvasztanak, emléktüzek...

Alkony
Ilona Zagyi Gáborné

Egyszer élsz...

Az élet vizén...

Látod, ott ring a tengeren
az a viharvert, kis hajó!
Rongyossá tépett vitorla,
szélcsend, most nincs félnivaló.

Kétfelől part, múlt és jövő,
jelenben békésen pihen.
Csodás alkony széles vásznon,
gyönyörködik színeiben.

Közel még a múlt mólója,
borítja homály, nehéz köd,
hírt hoz arról fehér galamb
repül a víztükör fölött.

A jövő kikötő messze,
de csábítja kínálkozón,
körvonala már-már látszik,
segít a szél tanácsadón.

Életre kel szakadt vászon,
nehéz horgonylánc nyikorog,
burukkolva pihen galamb...
tovább viszik áramlatok.

Alkony
Icus Zagyi Gáborné

Csak úgy szeress...

Átéltem már, hogy fölemel...
oly ismerős mozdulat.
Látod zuhanok. Eressz el...
nézd, magammal rántalak!

Ölelése végtelen tér,
mely sosem volt idegen.
Már csak háttér a holt-fehér.
Selyemsál a lelkemen.

Csókja íze nem egynyári,
nem öli fagy februári.
Elcserélt szó őszintén....
Csak úgy szeress, ahogy én...

Alkony / Ilona Zagyi Gáborné /

Egy lapra tett kép...

Sötétből jöttem. Azért, hogy lássak.
Felvett póz, a várni valamire.
Csodálom színeit szivárványnak,
s bontanám szét apró részeire,
de túl messze van. Tán fényévnyire.

Kóstoltam sok "nesze semmi" eszmét,
érdekelt mit, hogyan fest az ecset.
Becsület és tisztesség... Álszentség,
hol a szemedbe mindenki szeret,
s érzed, az út a pokolba vezet...

Rögtön jövök tábla. Sors tette ki.
Állni a sorban, nem az a nehéz.
A félelmet az idő beszegi,
de a levarrott szál szakadni kész...
míg a zsebet húzza tanulópénz.

Lehet megfejteni a zűrzavart?
Ki érti? Embernek napalm minek?
Kell, hogy jó legyen a vége. Még tart!
Az Isten akaratában hiszek.
Néha gyertyát gyújtok... lángot viszek.

Átkozott és áldott, fehér lapon.
A rávetített kép most élesebb.
A jóság így szinte "nincs"tartalom,
s bár meglátom az emberségeset,
a sötét, ami félelmetesebb.

Ilona Zagyi Gáborné

Amíg lehet...

Ne kifogásokat találj, 
az időt ne vesztegesd.
Menj! Még megölelheted,
még életében szeresd.

Még vár a dobogó szíve!
Menj,amíg megteheted!
Boldoggá teszed ha láthat...
Tudod...! Hisz van gyermeked.

Szakíts rá egy kis időt,
ha még megölelheted...
mert a jó szavát már a
fejfánál hiába keresed!!!!

Alkony
Ilona Zagyi Gáborné
2014.V.