Készülődés

Készülődik télapóka,

ünneplője a gardróbba`.

Piros kabát, piros sapka,

hópelyhekből van dísz rajta.

Ősz szakálla, fehér tincsek

takarják a hószín inget.

Piros nadrág puha, bélelt,

sok zimankót már átvészelt.

Pocakjára övet csatol,

jól jön ez, ha mászik, hajol.

Meleg, bundás a csizmája,

mérföldet lép, ha nincs szánja.

A tükörbe kacsint egyet,

nincsen más smink, csak szeretet.

Dér csípett pírt az arcára,

valódi a mosolygása.

Száncsengő szól kettőt-hármat,

indulhat a kalandjárat.

Hogy merre járhat, hol lehet?

Még takarják a fellegek.

Zagyi G. Ilona

2020

Lüktetés

 

Örökzöld ölelés

Minden változik... adventi hetek...

attól igazik, hogy voltam gyerek,

s a jelent lélekből díszítgetem.

Átélt és örökölt töredékek.

Emlék-tarka csokrom

ilyenkor kibontom

lassan és türelmesen.

Nem tudom, mi volt az ajándék,

már csak az örömre emlékszem...

csillogó szemekre,

s itt szívem táján a melegre,

ami túláradó, de békés.

Míg idézem, átsimogatom...

meg is érintem a jelenben,

hiszen van egymásra figyelés,

itt visszhangra lel szívverésem.

Szeretetem koszorú,

örökzöld ölelés,

mely boldog és szomorú,

mint maga a létezés...

eredőn emberi...

Zagyi G. Ilona

2019

Angyali érintés?

Csak egy érzés... nincs misztikus, fénylő látvány.

Valami azt súgja, nem maradtam árván...

figyel, kísér... vigyáz rám

egy sejtés... valami az egyedüllétben,

a nappali fényben, s éjjel a sötétben.

Akinek nem számít, hogy mennyi a vétkem,

tán angyallá született... azért, hogy féltsen.

Ismeri járt utam.

Különös párhuzam

a törékeny léttel... az időtlen térben.

Megértett, békés jel a semlegességben,

mint szívdobbanás,

hozzátartozás.

Nincsen rá szó, talán az Ima is kevés...

elgyászolt, mégis itt maradt gondviselés...

Zagyi G. Ilona

2016

A mikulás levelei

Mennyi levél! Nem csak móka,

ami vár a télapóra.

A listája tarka-barka,

ősz szakállát simogatja.

Játék kell, és finomságok,

milkacsokis mikulások.

Vágyódások erre, arra,

figyelnie kell a dalra.

Ütemek és kedves versek.

Hisznek benne, így üzennek.

Sóhajok és kívánságok,

érzések és rideg számok.

Megírta egy kicsi gyermek:

"Valamit már kéne tenned!

Van nekem egy jó barátom,

ne éhezzen, arra vágyom."

A mikulás könnyet ejthet,

ha beteg kér boldog percet,

ha az árva anyát koldul?

Öreg szíve belesajdul.

Zagyi G. Ilona

2019

Mikuláskímélő

Téli este esik a hó,

tetőnkön jár a télapó.

Bár van rajta széles kémény,

Mikulás úr, arra kérném,

mégse másszon oda bele.

Életveszély a belseje.

Kormos lesz a piros kabát,

átvenné a fa, szén szagát,

vagy ha éppen beleragad,

szétbonthatjuk a házfalat.

Mindegy mikor, jöhet későn,

ballagjon csak fel a lépcsőn.

Figyelem majd, mikor kopog.

Ajtót nyitok, vagy ablakot.

Zagyi G. Ilona

2017

A mikulás

Piros ruha, piros kabát,

ősz szakállú, öreg barát.

Decemberi, téli éjben,

meglátogat minden évben.

Úgy kezdődött, volt egy gyermek...

vidám sztorik, derűs percek.

Hogy megismerd, teszek róla,

kívánság a meghívója.

Honnan, hová, mikor, merre?

Titokzatos, mesés este.

Bemutatnám, nincsen szelfi,

neked kell őt elképzelni.

Zagyi G. Ilona

Valami kéket

 

Olyat fess, mi mindig szabad!

Mozdulatot égszínére,

kék madárra tárt szárnyakat,

merészet a szelídségre!

Olyat fess, mi mindig szabad,

ahol nem rab gyöngesége!

Ne szánakozz, mert az szürke,

kék legyen, a kék az büszke!

Fess, őszintét, tisztaságot,

feléd nyíló kék virágot!

Örök küzdő törékenyet,

szíveddel fessen az ecset!

Kék vonalat fehér lapra,

téphetetlen jövőképet!

Egy végtelent minden napra,

ami derűs, csupa élet.

Masnivá fut kék szalagja,

ölelés az ha megérted.

Ne szánakozz, mert az szürke,

kék legyen, a kék az büszke!

Fess, őszintét, tisztaságot,

feléd nyíló kék virágot!

Örök küzdő törékenyet,

szíveddel fessen az ecset!

Zagyi G. Ilona

2020

Fogyatékkal élők világnapjára

December 03.

Ünnepre hangoló

Hogyan is kezdjem? A kínálat bőséges.

Korainak tartom, bár van hozzá kedvem.

Még tart a "Black Friday" lehet számolgatnom,

csilingel a "Jinlge Bells" látom és hallom.

Lassan és nyugodtan... tán nem kell sietnem.

Egyenletet írok, szív plusz, mínusz zsebben,

szégyenlős, kis számok ebben a képletben.

Csak a szív óriás, mely költene vakon,

sutácska harag ez. Volt, nincs. Kincs a gyermek,

aki izgatottan vár, napokat számol,

ajándékot készít, rajzol és barkácsol,

s a cuppanós puszik... Hiszen így szeretlek!

Fények és zűrzavar, vásári forgatag,

valódi dísz kéne... hópelyhek hulljanak!

Zagyi G. Ilona

2018

Gyász és öröm között

 

Egyik szemem sír, a másik nevet.

Vigaszom a vidáman eleven,

mert az a részem, amelyik gyerek,

csak emlékezik gyásztól könnyesen.

Ma már másképp várom az ünnepet,

átsegít az érzés, hogy szeretem...

Szeretek minden apró részletet,

ragaszkodom s belefeledkezem.

Apraja, nagyja... áldás a család,

ajándékom az örömöt látni,

felhők nélkül a szemük csillagát,

s van saját angyalom két fénysugárnyi...

Jó szüleim, a hiány itt lüktet...

hű ölelésem tán mégis érzitek.

Gyúljon a gyertyám... hittel várt ünnep.

Egyik szemem sír, a másik nevet.

Zagyi G. Ilona

2018

Feltöltődés...

Most kéne egy kis önvizsgálat,

de játszadozom, mint egy kisgyerek.

Szeretem az adventi lázat,

a szép, karácsonyi fényeket.

Fűszeres ízű, felélt bűnök,

mind szép lassan összeszámolom,

belőlük tarka láncot fűzök,

s hófehér ingemre gombolom.

Kis kincsem súg: Angyalok élnek!

Szívemben hangzik faltól-falig.

Ünnepelek, és amit érzek,

tart háromszázhatvanöt napig.

Zagyi G. Ilona

2015