Kívánok!!

Árvának családot,
családnak áldást!
Áldott köteléket,
egymáshoz tartozást.

Gyermeknek álmokat
beteljesülőset,
szülőknek türelmet,
jóra nevelőset.

Hontalannak otthont,
didergőnek meleget,
a koldusnak kiutat,
éhezőnek kenyeret.

Szegénynek szerencsét,
jól fizető munkát,
pozitív gondolatot,
kőkemény kitartást.

Gazdagnak emberséget,
hozzá nemes szívet,
magányosnak ölelést,
gyengének védelmet.

Betegeknek gyógyulást,
elveszettnek hitet,
cselekvőnek sikert,
hozzá becsületet.

Fiatalnak bölcsességet,
öregnek tiszteletet,
s kívánok még: hosszú,
tartalmas, Boldog Életet...

Alkony
Zagyi Gáborné

Az út csak erre visz...

Az út csak erre visz, ha akarod, ha nem,
mint az éltető, áradó vér az érben.
Sürgető percek, ütemesek, szabottak,
tik-tak, tik-tak, szigorúk, nem játszadoznak.

Az út csak erre visz. Magad vagy és mégsem.
Törékeny jégen lépsz, fényben és sötétben.
Benned a tegnapok cipelt ítélete,
előtted a holnap titka, ígérete.

Az út csak erre visz. Mos kell lépni büszkén,
a szerencsét üstökén ragadni fürgén.
Egy új fejezet? Újévi fogadalom?
A sors tintája átüt a fehér lapon.

Az út csak erre visz. Tik-tak, tik-tak, tik-tak,
sorakoznak betűk, rímelnek a szavak.
Robbanó ihlet, szikrák versekben égnek...
Kívánok: Sok sikert, Boldogabb Új Évet!

Alkony
Zagyi Gáborné

Minden jót...!

Nyílik most ablak valami újra,
pihenjen meg hát tegnapok búja.
A ma tette vonzza a holnapot,
vidámság űzzön kínt és bánatot.

Rakott asztal, jó barátok,
szívből cserélt kívánságok.
Haragnak itt nincs teríték,
áldás szórja most a kincsét

Ébren ér, ha üt az óra,
s tovább pereg mutatója,
legyen marasztalt, hű vendég,
szerencse, egészség, bőség.

Alkony
Zagyi Gáborné

Maci-méz szeretet...

- Hogy is van ez a szeretet ünnepe?
Barátom hát ettől többet lehet -e?
Hogyan lehet jobban szeretni téged?
Baj az, ha mindig csak egyformán érzek?

- Hogy ilyenkor jobban? Furcsa elmélet,
nézd csak itt ezt a csupornyi mézet,
az, hogy jobban tudunk szeretni téves
hiszen ez is mindig egyformán édes...

Alkony
Zagyi Gáborné

Fonok egy kosarat kívánságaimból,
szavakból, gondolattal lélekerőből.
Szívből készítem, sokat látott vesszőkből,
tanulságokból, édes pillanatokból.

Hatalmas lesz, mégis légiesen könnyű,
szivárványszínű, elbírod, mert súlytalan,
anyagtalan, pedig benne minden vágyam,
csak válogatott élet és ösztönszerű.

Bevallom, elkapkodtam... Mindig sietek...
Törődik alul türelmesen igazság,
szűkös helyen lapul béke és szabadság.
Folyton pakolok, újat veszek és teszek.

Teletömtem jó szándékkal, szeretettel,
lázas igyekezettel, boldogulással,
buzdítással, örömkönnyel,mosolygással,
aggódó sóhajokkal, őszinte hittel.

Nincs más dolgod, ha tőlem elfogadod,
válogass benne szíved, s kedved szerint,
de ne csak a tetejét nézd, a felszínt.
Jó, ha a tartalmát át-átforgatod...

Alkony
Zagyi Gáborné

Számolok...

Szinte érzem, ahogy szöknek a percek,
tovatűnnek, mint volt-nincs buborékok.
Letisztul párlat, megvalósulások.
Nyomok, öröm, s gyász. Feketék, fehérek.

Számolok...
Időt, éveket, esélyt a jóslatban.
Ültettem fát a jóság erdejébe,
hol nem számít, hogy kapok-e cserében,
hogy marad -e sebem még beforratlan.

Számolok...
Barátot, együtt érzést, kéz melegét,
szerencsét, reményt, őszinte szavakat.
Valóra váltható édes álmokat,
a szerető szívek megbecsülését.

Alkony
Zagyi Gáborné

Szilveszteri-újévi babonák

Ne maradjon üres: asztal
se hűtő, se kamra,
egész évben hiányt szenvedsz,
ha valami elfogyna.

Lisztes edény, zsíros bödön,
cukor, só, fűszertartó
legyen tele, ne csak félig,
mert a kevés ritkán jó.

Szárnyast azt nem ehetsz,
a szerencsénk szétkaparja,
ám halat se tálalhatsz,
mert messze úszhat Fortuna.

A rétesed gazdag legyen,
az életed is gazdagszik.
Lencsét azt sokat egyél,
pénztárcád így gyarapszik.

Mézed bizony legyen otthon,
hogy a csókot ízesítse,
mert a szerelem hosszú lesz,
ha méz ma az ajkad dísze.

Készíts gombócot, bele
cetliket, nevekkel főzendő,
ami a fazékban elsőként
jő fel, talán ő a nagy ő.

Süssünk pogácsát, egyikbe érmét,
kié annak sorsa nem kordul,
ám el kell fogynia éjfélre,
mert biz visszájára fordul.

Kölcsönadni, kölcsönkérni,
talán a legtilosabb,
beosztani amink van,
az a legbiztonságosabb.

A szemét az hadd maradjon,
most semmit ki ne dobj,
mert mi az, ami szerencsét hoz,
azt bizony soha nem tudhatod.

Ha teheted ne veszekedj,
mert egész évben azt teszed.
Ám igazán szerencsés akkor leszel,
ha reggel az aranyvizet te mered...

Alkony
Zagyi Gáborné

Relét készít szeretet...

Ha dráma jön futószalagon,
torlódik értékeletlen jel,
ritmusa túllép a szavakon,
szabadon rombol lendülettel.

Sötétben ragad a pillanat,
fájdalmat őriz, ragaszkodón,
elvakít, kiöli a vágyat,
fölszárad könny alkalmazkodón.

Észrevétlen kövül érzület,
kioltva minden szikrát, lázat,
s míg lázad lélek, intő tünet,
a felejtés csak üres járat.

Remekmű? Fájdalomkirakó
gyötri, mégis rakja szüntelen.
Reménytelen sík, szürkén fakó,
elsimul a kínzó végtelen.

Elnyelné, de épülnek gátak,
benne relét készít szeretet,
szabad út remény sugarának,
ami átfest minden részletet.

Alkony
Zagyi Gáborné

Gyűjtemény

Sorsára hagyott kín
száműzött sóhajok,
polcra rakott gondok.

Csendben megpihennek,
míg egy kicsit élek...
s a nappal mosolygok...

Aranyló színekben
most még mohón ízlelt
nyári villanások.

Gyerekes csapongás,
édesen szertelen,
boldog pillanatok.

Egykor még lapra írt,
életre keltett vágy,
megvalósult álmok...

Halmozott izgalom,
szívem raktárába
begyűjtött tapaszok...

...miket hűvös estéken
majd didergő lelkem
sebeire simogatok...

Alkony
Zagyi Gáborné

Beletörődés...

Meddig? - kérdezed,
s tán nem is érdekel a válasz,
őrzött színtelen...
Csend van... régóta nem kiáltasz.

Mint száraz rózsa,
melynek illata már csak emlék,
szirmokba zárt múlt
szikkad, de még szúrnak a tüskék.

Letüdőzött vágy...
Gombostűvel tűzött rajzolatban
lepréselt sóhaj
emlékkönyvben, tördelt levonatban.

Alkony
Zagyi Gáborné

Örökérvényű

Egy örök álmodozó lettem,
aki ábrándozik arról,
minden szép és jó lesz
a karácsonyi varázslattól.
Hogy az a fény örökre megmarad,
ami ott volt a fa alatt.
A szeretet melege nem múlik,
mindig hűen velünk marad.
A hétköznapok nem forgácsolják
dermedt szívű jégcsapokká...
A meghitt otthona a családnak
nem változik ködös rommá.
Érzésünk jövője rajtunk múlik,
mint hitünk és kitartásunk,
hogy egymásra és a családra
mily féltő módon vigyázunk.
Őrizd a karácsony hangulatát,
a melegséget és a csodát!
Figyelemmel, megértéssel, türelemmel,
egy egész hosszú éven át!
Hogy egy év elteltével újra
ugyanígy a fa alatt
elmondhassuk újra, hogy a szeretetünk
töretlenül ERŐS marad!

Alkony
Zagyi Gáborné
2013

Búcsú...

Kézen fog az Újév,
küszöbén megtorpanok,
nyúl utánam a múlt...,
kicsit vissza fordulok.

Kedves emlékeimből,
lelkembe csomagolok,
legyen mit kibontanom,
ha zátonyra jutok.

Még egy-két gondolat, mit
majd szívemben hordozok,
s végül egy halk imám,
mi köszöni a tegnapot...

Alkony
Zagyi Gáborné

Az esztendők találkozása

Szilveszter éjszakáján,
hol esztendők paroláznak,
az emlékezés és az esély
most egymásra licitálnak.

Ajtók, ablakok csukódnak,
nyílnak helyettük újak,
az Ó- és Újév ölelkezik,
itt nincs helye háborúnak.

A régi mutatja kincseit
némán, sebeit takarva,
hisz az új csábítón fehér
vonzerejét meg nem zavarja.

Tisztasága sokat ígér,
benne vágy, óhajok halmaza.
Mennyi elsuttogott fohász,
számtalan könyörgő ima.

Áldást kérő gondolatok,
fogadkozó szép szavak,
ajándékul lehetőség,
bár nincs rajta selyemszalag.

Reménykedik ma éjjel
a hittel burkolt fájdalom,
bizakodó vágy csillan
gyötört, sápadt arcokon.

Mosolyog a szerencse,
most szelíden simogat.
Az új esztendő sokat ígér...
Valóra váló álmokat...

Alkony
Zagyi Gáborné