Megszelídült ...

Nem tudok gyűlölni,
pedig megpróbáltam,
égtem bosszúvágyban,
akartam bántani.

Szilánkkal játszani,
amit tőle kaptam,
fájdalmára vágytam
sóhaját hallani.

Csak részt visszaadni,
csak ennyit kívántam,
könnyek árnyékában,
múltat megtagadni.

De nem tudok ártani,
jámbor az indulat,
ha szándék simogat,
nem tud másnak látszani.

Alkony
Zagyi Gáborné

A reményt keresed...

A reményt keresed?
Mondod nem találod.
Kutattál tengereket,
s az utakat járod.

Kerested hegyek fölött,
az igéző napban,
tán a völgybe költözött,
hűvös virradatban.

Nézted felhők hátán,
mit a szél kergetett.
Vélted madarak szárnyán,
mely dalolva repkedett.

Figyelted könnyekben
gyermek mosolyában,
idézted képekben,
álmok csodájában.

Rejtette tekintet,
megbújt sorscsapásban,
haldokolni hitted,
a vágy alkonyatában.

Lapult fájdalom mögött,
lobbant gyógyulásban,
hitted összetörött.
Mozdult, bénultságban.

Érezted ölelésben,
dobbanó szívekben,
reggeli fényekben,
a harmatnyi cseppben.

Mindig veled volt. Benned...
Nemesült akaratban.
Vágyódó lelkedben,
ott a pillanatban...

Alkony
Zagyi Gáborné

Lelkem pillangója

Magával cipel, vele élem a mesét,
felhőkig ölel, ha érzem kicsi kezét.
Elbűvöl a szó, szívemig ér a hangja.
vele együtt jó, a világom átfogja.

Varázsol a szeme, ígér tekintete,
lelkesít öröme, csodát látok benne.
Lendülete lenyűgöz, földkereknyi séta,
röpülni ösztönöz, lelkem pillangója.

Alkony
Zagyi Gáborné

Egyszerű számadás

Boncolgatott tettek,
analizált fázisok,
górcső alatt a múlt,
foltozgatott, vázlatok.

Veszteségként könyvelt THM
üres fejlettségi fok,
szigorlat szintekben,
mérlegelt áldozatok.

Siker és veszteség,
egymást oltó hatalom.
Ártatlan vétkezés,
felbecsült fogadalom.

Kölcsön kapott lélek,
ütött-kopott kamatok.
Haszonleső végzet,
számon kérőn bekopog...

Alkony

Zagyi Gáborné

Balsors

Eleven ütközet,
kínos balsors vonzás,
lenyűgöző díszlet,
mögötte, pusztítás.

Honnan, miből fakad,
a kárhozat forrás?
El miért nem apad?
Hordaléka túlzás.

Még az ág is húzza,
álnok cirógatás,
lelketlen vigasza
a napba hunyorgás.

Alkony
Zagyi Gáborné

Benne látlak...

Benne látlak téged,
szemében tekinteted.
Hangjában felismerem,
szavad s a nevetésed.

Mozdulata idézi,
az egykori kicsi lányt,
ki bájos miértjeivel ,
a múltból visszatalált...

Mintha téged látnálak,
most pörög kacagva...,
boldogsággal tölt el,
életünk közös darabja...

Alkony
Zagyi Gáborné

Emlékképek...

Elárvultan kietlen,
oly szánalmasan sivár,
megfakult, őrizetlen,
homályos időhatár.

Kóborló vágyak között,
válogat, remény sugár.
Legtöbbjük összetörött,
rég feledett kék madár.

Lassan oszló köd mögött,
élessé gyógyult színek,
enyészet elől szökött,
galamblelkű szelídek.

Kérészéltű pillanat,
csak sóhajnyi a röpte,
megmarja az áramlat,
hogy lendületét szegje.

Kíméletlen haragvás,
megtorlás a semmiért,
már jól ismert zuhanás,
szemvillanásnyi miért...

Melengetett oltalom,
mi hullámvölgyben élet,
egy szomjat oltó forrás,
miből erőt merít a lélek...

Alkony
Zagyi Gáborné

Ma neked suttog... /Lányom szülinapjára/

Ösztönző ütem...

Amíg nyújtom a kezem
és van, aki megfogja.
Amíg a látott homályt,
egy szempár beragyogja.

Míg elvesző tetteim
türelem terelgeti.
Míg tétova lépteim
megértés vezetgeti.

Amíg csendes sóhajom
van, ki hallja, megérzi,
ki reménytelen szürkém
napszínűvé becézi.

Amíg nincs céltalan ütem,
elégedett ver a szív.
Amíg nem hiába dobban,
a pillanat élni hív.

Alkony
Zagyi Gáborné

(A pillangó unokám keze munkája smile hangulatjel )

Tavaszi fáradtságom :)

Csóka-móka :)

Egy fecsegő csóka 
röpült fel az ólra.
Furcsa madár móka,
locsogó mondóka.

Becsap a csalóka,
ravasz mint a róka,
a padlásra lógva
ráakadt a jóra.

Csírázó csicsóka,
szárított boróka,
egy régi cipócska,
csipetnyi magocska.

Felfigyelt apóka,
a csattogó szóra.
Macskát a padlásra
a tollas fickóra!

Dehogy áll csatába,
hiszen csak egy csóka!
Holnap visszavárja
csábos vacsorája.

Zagyi Gáborné
Alkony

Kitaposott ösvény...

Lehajtott fejjel,
néma alázattal,
halkuló életjel,
éber öntudattal.

Felöltött bűnökkel,
elfojtott álmokkal,
hiszékeny lélekkel,
alku áramlattal.

Egyezség végzettel,
józan indulattal,
sérült önérzettel,
biztos mozdulattal.

Felemelt fejjel,
a szív batyujával,
szelíd büszkeséggel,
békés alkonyattal.

Alkony
Zagyi Gáborné

Ha már itt vagy...